Újabb pofon a magyar sajtószabadságnak

2016. október 27. 8:12

Újabb pofon a magyar sajtószabadságnak

Bár elsőre nem egy direkt zöld téma, de a közpénzek hűtlen kezelése sok területre kihatással van. Egyre kevesebb a kormány mutyijait bemutató felület. A Népszabadság likvidálása csak egy láncszem. A rendőrség nemrég kihallgatta a Figyelő újságíróját. A Magyar Nemzeti Bank kezdeményezte az eljárást: üzleti titok megsértését hangoztatják. A sajtószabadságot nem tisztelő, autokratikus államoknak a lényegi eleme a minden kritika durva, büntetőjogi eszközökkel történő elnyomása! Itt tartunk?

Íme a Figyelő szerkesztőségi állásfoglalása:

Figyelő megírta az igazságot az MKB megvételéről, mire a Magyar Nemzeti Bank (MNB) büntetőfeljelentést tett ismeretlen tettes ellen üzleti titok megsértése miatt. A Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) október 18-án kihallgatta Brückner Gergelyt, a cikkek szerzőjét, és megpróbálta megtudni, hogy a valóságot bemutató írásában milyen forrásokra támaszkodott. A precedensértékű ügyet a sajtó megfélemlítésének, vagyis újabb támadásnak értékeljük a független újságírás és a sajtószabadság ellen.

Az egészen elképesztő ügy háttere, hogy a Figyelő az elmúlt három évben folyamatosan élen járt az MKB-val kapcsolatos ügyletek feltárásában. Brückner Gergely mintegy tíz cikket írt a bank helyzetéről, pontosan feltárta állami megvételének a körülményeit, ahogyan a későbbi eladás során is elsőként mutatta be, hogy milyen vevői kör felé száll ki az állam, illetve azt is, hogy a titokzatos és a közvélemény előtt rejtve maradt vásárlók egyike mögött Szíjj László, a kormányzati infrastrukturális közbeszerzések egyik fő haszonélvezője áll.

A bank megvételének idején az állam képviselője még így vélekedett a közvélemény előtt: „Az MKB egy jó állapotú, kiterjedt hálózatú bank, amelynek vannak veszteséges elemei is." Aztán hamarosan már egymás között arról értekeztek az állami vezetők, hogy borzalmas veszteség termelődik, és rengeteg adófizetői pénzre lesz szükség a megmentéshez. Az állam tehát félrevezető, míg a Figyelő valós tájékoztatást adott az MKB helyzetéről.

Az ominózus cikk 22 hónapja, a Figyelő 2015/1. lapszámában jelent meg. Soha, senkitől egyetlen helyreigazítási kérelem nem érkezett a cikkek kapcsán, az előzetesen feltárt információkat az MNB és az MKB későbbi tulajdonosokra vonatkozó bejelentései minden esetben igazolták. Miután cikkünk által lelepleződött a bank állami megvételének igaz története, az MNB mégis különös reakciót választott.

Kardkovács Kolos, a Magyar Nemzeti Bank akkori jogi igazgatóságának a vezetője üzleti titok megsértése miatt büntetőfeljelentést tett. A Figyelő ugyan nem látta a feljelentést, de a kihallgatás kérdéseiből kitűnt: a gyanú az, hogy mivel Matolcsy György MNB-elnök Lázár Jánosnak küldött levelében írt az MKB szörnyű helyzetéről és a várható tőkeemelési szükségletekről, azzal, hogy a Figyelő hallott a levél tartalmáról, s azt egy mondatban idézte, üzleti titkot sértett. Őszintén reméljük, hogy ez nem válik gyakorlattá. Más állami vezető nem gondolja majd úgy, hogy amennyiben az állam rosszul bánik az adófizetők pénzével, akkor erről elég egy hivatalos levelet írni. Ha pedig a levél megszületett, akkor onnantól a sajtónak már hallgatnia kell. Különösen azért nem, mert az Alaptörvény 39. paragrafusa ki is mondja, hogy a közpénzekre és a nemzeti vagyonra vonatkozó adatok közérdekűek.

A honi bűnüldöző szervek mégis úgy ítélték meg, hogy be kell fogadni az ügyet, meg kell kezdeni a nyomozást. Úgy tudjuk, hogy a Magyar Nemzeti Bank közpénzköltései nem tárgyai büntetőeljárásoknak. De az a cikk, amelynek egyetlen célja az volt, hogy feltárja egy adófizetői pénzből megvalósult banki tranzakció körülményeit, illetve felelős közpénzkezelésre és tisztességes tájékoztatásra ösztönözzön, büntetőeljárás tárgya lehetett.

A tanúkihallgatás során Brückner Gergely olyan kérdéseket kapott, hogy milyen módon szerzett tudomást a levél tartalmáról, illetve tudta-e, hogy üzleti titoknak minősül az MKB masszív vesztesége.

Az eljárás folytatódik. A rendőrség most a nyomozási bíró felé indítványt tesz, hogy az újságírót kötelezze az információt szolgáltató személy kilétének a felfedésére.

Mindez teljesen nonszensz. Nem üzleti, hanem egészen másfajta titok derült ki a cikkből. Az, hogy az állam csúnyán félrevezette az állampolgárokat, 17 milliárd forintot elköltött egy bankra, amelyről maguk között megbeszélték, hogy iszonyatos a vesztesége, és rengeteg adófizetői pénzbe fog fájni.  Azt egyébként, hogy az MKB veszteséges, mindenki tudta a honi gazdasági életben. A bank a cikk megjelenése előtti négy lezárt üzleti évében (az IFRS-kimutatások szerint) 433 milliárd forint veszteséget termelt, azaz minden egyes banki munkanapon 420-430 milliós mínuszt.

A valóság megírásával semmilyen nemtelen előnyt nem szereztünk, illetve semmilyen kárt nem okoztunk. Sőt, a Magyar Államot, az adófizetőket kártól szerettük volna megmenteni. Azt biztosan érdemes lenne kinyomozni, hogy az állam képviselői miért nem akarták elkerülni ezt a kárt.

Az pedig, hogy az MNB-ben, illetve immár a Monetáris Tanácsban olyan emberek dolgozhatnak, akik a kiemelten közhasznú, a felelős közpénzfelhasználást szorgalmazó szakmai cikkek ellen büntetőeljárással lépnek fel, nem a mi szégyenünk.

Szokás-e a rendőrségnek kihallgatni egy gazdasági újságírót, ha megírja az igazságot az adóforintok felelőtlen elköltéséről? Igen, van rá példa. A sajtószabadságot nem tisztelő, autokratikus államoknak éppen ez a lényegi eleme: minden kritika durva, büntetőjogi eszközökkel történő elnyomása! Itt tartunk?




Hozzászólások

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés