2016 szeptember 24-én, a tasmániai Sisters Creek-ben elhunyt Bruce Charles ‘Bill’ Mollison a permakultúra elméleti alapjainak társ-szerzője. Igazi zseni volt, szókimondó, ragyogó gyakorlati ökológus, és táj-újjá-építő.
Egy kis tasmániai halászfaluban, Bass Strait-ben született 1928-ban. David Holmgren-nel közösen indították el a permakultúra mozgalmát, amely mára világméretű hálózattá nőtt, mintegy 126 országban működő szervezetekkel és legalább 140 országban futó projektekkel, embereket és csoportokat inspirálva a saját, sokféleségen alapuló élelmiszer termelésre, az energiahatékony tervezésre és a közösségi gazdálkodásra, fejlődésre.
A történeteiről és aforizmáiról is híres Bill Stanley városában nőtt fel. Az iskolát 15 évesen hagyta ott, hogy segítsen a családi pékség üzemeltetésében, de mire 26 éves lett, volt már halász, tengerész, erdész, dolgozott malomban és traktor vezetőként, kipróbálta a vadászatot és természettudósként is járta az erdőt. Korai tanulmányai híján élőben tanulta hogyan működik a világ. Bill 1954-ben csatlakozott a Nemzetközösségi Tudományos és Ipari Kutatószervezethez (Commonwealth Scientific and Industrial Research Organisation, CSIRO) ahol hasznos ismereteket és tapasztalatokat szerzett a vadvilág kutatásában. A tasmániai erdőkben töltött ideje alatt, az ott szerzett tapasztalataiból kezdte felépíteni azt, ami később szenvedélyévé vált; a permakultúra elméletét. Azt, hogy mi is képesek vagyunk fenntartható rendszereket tervezni ami lehetővé teszi az ember számára is, hogy a természettel összhangban éljen és lássa el saját szükségleteit.
A Tasmániai Múzeumban kurátorként töltött kitérő után ismét visszatért a terepre és a belvízi halászatban dolgozott tovább. 1966-tól főiskolai tanulmányokat folytatott, majd miután biogeográfiából diplomát szerzett, a Tasmániai Egyetemre nevezték ki, ahol a környezeti pszichológia témáján dolgozott. A 10 évig tartó egyetemi évek alatt önálló munkaként Bill egy háromkötetes tanulmányt publikált, melyben a tasmán őslakosok történelmét és családfáit dolgozta fel.
1974-ben David Holmgrennel alkották meg a permakultúra fogalmát ami egyúttal a Permaculture One könyvük kiadását is jelentette. Élete hátralévő részében az elméletük bizonyításánál és terjesztésénél maradt, hirdetve a világ megújításáról szóló elképzeléseit. 1978-ban otthagyta az egyetemet és az akadémiai kinevezés nyújtotta biztonságot és az 50-es éveiben járó Bill a permakultúra rendszerének további kidolgozására szentelte minden energiáját, gondolatait, elveit terjeszve világszerte. 1978-ban megalapította a Permakultúra Intézetet. Mint lelkes tanár közvetlenül is diákok ezreit tanította, de hozzájárult megannyi cikk, szakdolgozat és tanulmány elkészültéhez és javaslatokat, útmutatásokat dolgozott ki gazdasági társaságok és kormányzati szervek számára.
1981-ben megkapta a Right Livelihood díjat, amelyet alternatív Nobel-díjként is szoktak emlegetni, a környezeti tervezésben nyújtott munkájáért. A későbbi években megalapította a Trust in Aid alapítványt, hogy segítse a permakultúra területén dolgozó oktatók elérését, különösen a világ szegényebb régióiban azzal a céllal, hogy jó tanárokat képezve folytatódhasson a helyi oktatás.
Az összes elismerése és díja közül a Vavilov emlékérmére volt a legbüszkébb, a díj névadóját, a kitartásáról, a bátorságáról és a lelkesedéséről ismerve Bill személyes példaképének tekintette. Bill volt az első külföldi aki meghívást kapott az Orosz Tudományos Akadémia tagjai közé.
Növény- és maggyűjtő expedíción Tasmánia északi részén, 1976-ban. (fotó: David Holmgren)
A visszaemlékezésben Bill 1996-os önéletrajza segít bennünket az Utazás az álmok között. “Ha már kellően megijedtél a világ helyzetén és már mérges is vagy, akkor rajta: indulj a csatába!” – Bill ékesszólója volt, hogy szükség van “békés harcosokra” – ahogy ő hívta őket – hogy csökkentsék a rossz globális vezetés és az emberi hülyeség okozta károkat. Ennek ellenére, vagy talán épp ezért nevét tisztelet övezi a világ minden táján.
Számos permakultúra témájában született, ökológiai szemléletű tervezéssel kapcsolatos könyv szerzője volt, melyek közül a legismertebb az 1988-ban napvilágot látott Permaculture: A Designers Manual, amit máig legkiemelkedőbb alkotásának tartanak. Kevés olyan könyv van a témában, ami ekkora hatással bír, ilyen érdekesen és izgalmasan mesél, valamint kapcsolatépítést tanít egymással és a természettel.
Bill érzékeny ember volt, igazi anekdotázó, költő és író, akit sokat idéznek a világ minden táján. Tudta, hogyan kell másokat cselekvésre ösztönözni és mikor kell csendben visszavonulni és hagyni másokat dolgozni. Bill öröksége az a többszázezer volt diákja, akik a permakultúra világot átszövő hálózatát ma alkotják. Egy világét, ahol igazán törődnünk kell a környezetünkkel és tisztában kell legyünk annak kapacitásával és korlátaival és ahol ő a permakultúrás tervezés egyszerű módját nyújtotta ezen korlátok és az emberi igények harmonizálására. Bill örökségének hatása a jövőben növekedni fog, ahogy a világ felismeri szükségességét, hogy közösen tegyünk a környezetünkért.
“Megmutatta nekem és mindnyájunknak, hogy fejezzük be a szövegelést, a filozofálást, az álmodozást és az ujjal mutogatást és kezdjük el újjáépíteni a Földet és ökoszisztémáit és annak káprázatos sokféleségét. Megváltoztatta az életem. Köszönöm, Bill!” Rob Hopkins, a Transition Movement társalapítója
“Bill Mollison sok ember életére volt hatással, ahogy arra inspirált és buzdított hogy legyünk a pozitív változás ereje. Öröksége a mi munkánkban él tovább és több százezer permakultúra projektben a világ körül. Köszönöm Bill, hogy a barátod lehettem, és a megtiszteltetést, hogy veled dolgozhattam sok éven át. Nyugodj békében, ahogy a csillagok felett az álmaidban utazol.” Robyn Francis, barát, munkatárs, tanár
“Bill lelkesedése és elkötelezettsége segítette , hogy egy ilyen sok területet érintő fogalom átalakuljon egy rendszerré: a permakultúra rendszerévé. Számomra a legszebb definíciója ez volt: “A permakultúra egy tánc a természettel, ahol a természet vezet”” Declan Kennedy, az Európai Permakultúra Intézet társalapítója
“Habár didaktikus értelemben nem volt különösebben jó tanár, de remekül mesélt és zseniálisan látta át a rendszereket. Ő és David Holmgren tökéletes párost alkottak, mindketten saját, különleges szerepüket játszva a permakultúra megszületésében.” John Button, barát és tanár
Igazi zseni volt, szókimondó, ragyogó gyakorlati ökológus, és táj-újjá-építő – nagyon fogsz hiányozni! Vidd magaddal hatalmas hálánkat, azért amit a világért tettél és habár nem szeretted a spirituális dolgokat, a Földanya emeljen karjaiba és tegyen az újjászületés körforgásába.” Starhawk, író, tanár és az Earth Acitvist Trainings alapítója.
Permaculture International 2016/4
