A Nagy Északi Erdőségnek sok neve van. A tudósok úgy tekintenek rá, mint a boreális erdőségek ökoszisztémájára, a globális tűlevelű erdőségre, mely betakarja az északi féltekét. Az orosz hagyomány “taiga”-nak, nálunk tajgának nevezik. Műholdakról nézve ez az a zöld korona, mely körbefogja a sarkvidéket; az óriás zöld öv, mely levegőhöz juttatja a Földet.
A Nagy Északi Erdőséget most decemberben hó fedi, ami valamikor – márciusban, áprilisban vagy a legészakabbra fekvő területeken májusban – majd leolvad róla. Januárban, az Orosz Szibéria Jakutszk régiójában az átlaghőmérséklet -35 Celsius fok. A Finn Helsinki közelében valamivel enyhébb; az átlaghőmérséklet itt fagypont alatt 6 foknál stabilizálódik. Talán nem tudta, hogy júliusban még a fürdőruha is jól jöhet Szibériában, mikor az átlag-hőmérséklet Jakutszkban is majdnem olyan magas, mint a Mediterrán régió északi részein: 25.5 fok.
Az állatoknak vannak trükkjeik, hogy hogyan éljék túl a drasztikus hőingadozást.
Sok állat a Nagy Északi Erdőségben az évszakok változásával saját színezetét is megváltoztatja. A hócipős nyúl és a havasi nyúl például fehér a téli időszakban és barna a nyáriban. A menyét szintén, de még bizonyos rénszarvasok is fehérek a télen. A szerbiai szalamandra túléli a -35 Celsiust is. Mégpedig úgy, hogy a szervezetében lévő vizet természetes fagyásgátló kémiai vegyületekkel helyettesíti. Bár ez utóbbit nem ajánlhatjuk embereknek, és az alkohol sem segít. Sok ember ugyancsak örülne, ha medveszerű lehetne a téli hónapokban. A medve hibernálja magát a föld alatt, életének mintegy felében. Még a szülés is a föld alatt zajlik a hosszú téli hónapokban. Mikor ez az óriás csúcsragadozó végre fölébred tavasszal, nekilát jóllakni, de nem csak hússal. Szereti a mogyorót, bogyókat, gyümölcsöket, leveleket és bizonyos gyökereket is.
A Nagy Északi Erdőség tele van meglepetésekkel.
A tigrisek és a hó ritkán érzik jól magukat együtt, de a világ legnagyobb macskaféléje a szibériai tigris itt él a boreális erdők mélyén. Szarvasokra és vaddisznókra vadászik. Persze nincs erdő fák nélkül. A tűlevelűek, elsősorban fenyők, jól alkalmazkodtak a hosszú telekhez és rövidke nyarakhoz. Tűik olyan kis nedveket tartalmaznak, melyek megóvják őket a fagyástól. Sötét színük és háromszög-alakú oldalaik segítik őket, hogy annyi napfényt szívhassanak magukba, amennyit csak lehet. A fák alatt, a földben szén raktározódik: óriás mennyiségben. Még több mint amennyi a trópusi erdőségekben. Meg kell védenünk a szibériai tigris, a medve, a szalamandra hazáját és a megszámlálhatatlan sok más fajét. De az Északi Nagy Erdőség földben elraktározódott szene a fő oka annak, hogy miért kell megvédeni a fákat. Ezek a fák – melyek évszázadok óta állnak rendületlen – mentenek meg bennünket és minden más fajt is a klímaváltozás katasztrofális következményeitől. Együtt megmenthetjük őket! Gyere és csatlakozz hozzánk: Greenpeace!
A boreális erdőkben robban a klímaváltozás bombája?
A boreális erdő, avagy a tajga körbe öleli bolygónkat – az Északi sarkkörtől délre a legnagyobb széntározót képezve. Nagyrészt Oroszország, Kanada és Alaszka területeit fedi le, valamint a Skandináv országok térségeit. A klímában bekövetkező változások hatására a Földön tárolt szén legnagyobb szárazföldi forrásai elérik fordulópontjukat és szén-dioxid elnyelőkből, kibocsátókká válnak. Sajnos a veszélyes változásokat már beindítottuk.
A tajga, avagy a „Nagy Északi Erdő” a világ legnagyobb földi széntárolója. Pontosan ezért fontos, hogy megvédjük, egy olyan világban, ahol az 1,5 C fokos vagy – rosszabb esetben – 2 C fok alatti globális felmelegedést céloztuk meg.
Kapcsolódó anyagok:
