Láng István 1931 Karácsony – 2016 Karácsony

2016. december 28. 6:46

Láng István 1931 Karácsony – 2016 Karácsony

”A tudomány szervezett tudás, a bölcsesség szervezett élet.” [Immanuel Kant] 2016 december 17.-én, kilenc nappal 85. születésnapja előtt elhunyt Láng István agrokémikus akadémikus, a környezetvédelem, pontosabban a fenntartható fejlődés eszméjének és programjának, valamint a hazai és a nemzetközi tudományos közélet egyaránt meghatározó egyénisége, az Országos Környezetvédelmi Tanács örökös tiszteletbeli elnöke.

Idézzük föl pályáját ez alkalomból. Áttekintve munkásságát adódik a következtetés: bámulatosan egyenes, ugyanakkor szerteágazóan tartalmas pályát végigjárva vezetett útja a talaj-javító egyetemistától a tudományos fokozatok megszerzésén át a fenntartható fejlődés lehetőségét kereső ”Bruntland Bizottság”-ba egészen addig, hogy az Országos Környezetvédelmi Tanács alapító elnöke legyen. Pályája igazolta ugyanakkor az antik bölcsességet : mindenki saját szerencséjének kovácsa. Eltökélten indult a maga választotta tudományos pályán, gyorsan megértve, elfogadva annak szabályait és használva annak lehetőségeit; meg is küzdve a maga kitartó módján azokért, ha kellett. Ily módon kerülte el frissen végzett agrármérnökként az ivanovói Mezőgazdasági Egyetemről haza érkezve 1955–ben (!) azt, hogy – az  akkori szokásoknak megfelelően – egy számára kijelölt mezőgazdasági nagyüzembe, ám azt is, hogy mindjárt az államigazgatás, valamely központi apparátusába  kerüljön. Mert Ő az öntözésfejlesztést szolgáló, talajkémiai  kutatásokat kívánt folytatni az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézetében, ahová utolsó éves egyetemistaként meghívást kapott.

Aztán sorsában mégiscsak megjelenik a Hivatal, illetve Ő maga az Magyar Tudományos Akadémia Központi Hivatalában, mint a Biológiai Tudományok Osztályának a  szaktitkára; és ettől kezdve, 1963-tól munkahelye, vagy sokkal pontosabban tevékenysége szervezésének fő színtere az Akadémia volt. Harminc év múlva, tizennégy év főtitkár-helyettesi és kilenc év főtitkári szolgálat után innen vonult nyugdíjba, de nem nyugalomba.  

Az 1970. év fontos esztendő; Láng Istvánt fölkérik és kinevezik az MTA főtitkár-helyettesévé [amit majd még többször meghosszabbítanak] és ugyanezen évtől vesz részt agroökológiai, valamint – jóllehet, akkor még nem így nevezik – környezetvédelmi kutatásokban. A kinevezők számára is minden bizonnyal fölismert hajlam, tudományszervezői tehetség kapott itt és ettől kezdve teret. Multidiszciplináris kutatásokat térben és időben összekapcsolni: a Balaton környezetvédelmének kutatásszervezésétől Magyarország Környezeti Jövőképe megfogalmazásán át a Föld Közös Jövőjéig. Lehetőség és tehetség, valamint szorgalom – tehetjük hozzá – szerencsés találkozása nyomán nem maradhattak el az eredmények. Ám ezekhez Láng István még egy adottsága és módszere kellett, a kitartó, csöndes szívósság, amellyel praktikus alapelveinek mindig érvényt szerezni próbált : semmiképp’ ne forduljon elő, hogy  az ügy, amelyet éppen támogat és szolgál – legalább egy kicsivel – ne kerüljön közelebb a ”jóhoz” és mindenki, lett légyen bármi módon érdekelt – legalább egy kicsit – ne győzhessen. 

Láng István professzor köszöntője. Fotó: Sarkadi PéterLáng István professzor köszöntője  Kép: Sarkadi PéterHazánkban az elsők között ismerte fel a környezetvédelmi kutatások jelentőségét és tevékeny részt vállalt ezek szervezésében, valamint az ezek eredményes műveléséhez nélkülözhetetlen hazai és nemzetközi együttműködés kiépítésében. Figyelmét elsősorban a regionális jellegű és komplex környezetvédelmi problémákra fordította, amelyek megoldásához több tudományág együttes részvétele szükséges.

Ezek közül is kiemelkedő tevékenységet fejtett ki a Balatoni Környezetvédelmi Kutatások Koordináló Tanácsában, amelynek vezetőjeként 1976 és 1980 között a tó (tápanyag)szennyeződésének, ezáltal eutrofizálódásának megelőzését kívánta megvalósítani. 

 


   EGY ÉLETPÁLYA TÖRTÉNETE – HELYENKÉNT FANYAR HUMORRAL ÁTSZŐVE:
         
Ahogy Láng István látja Láng István életútját  (ppt 260 KB.)

Multidiszciplináris tudományszervező és megegyezés-teremtő képességét nemzetközi intézmények és testületek is fölismerték, értékelték és alkalmazták. 

A Nemzetközi Alkalmazott Rendszerelemzési Intézet (IIASA, Laxenburg) Tanácsának alelnöke volt 1981–84 között és tagja a IIASA Környezetvédelmi Programja Tudományos tanácsadó Bizottságának; tevékenységéért elnyerte a ”IIASA Tiszteletbeli Tudósa” címet.

1984 és 1987 között – az akkori Európa Dunától keletre fekvő területéről egyedüliként – tagja volt az ENSZ közgyűlési határozattal létrehozott Környezet és Fejlődés Világbizottságnak (World Commission on Environment and Development), közkeletű nevén – vezetője: Gro Harlem Bruntland norvég  miniszterelnök asszony neve alapján – a Bruntland Bizottságnak, amely a ”Közös Jövőnk” című jelentést készítette el.  

Tagja volt 1986-1998 között az évente  globális környezetállapot jelentéseket összeállító World Resources Report (Washington D.C.) kiadvány nemzetközi szerkesztő bizottságának, továbbá 1986-tól az International Council of Scientific Unions (ICSU) Főbizottságának, ill. Végrehajtó Tanácsának 1996-ig; 1997-ben az ICSU Környezeti Tanácsadó Bizottságának választották. 

Az Országos Tudományos Kutatási Alap Bizottsága (OTKA) elnökeként 1986-1990 között, ill. alelnökeként 1993-ig megszervezte és irányította az Alap felhasználásával kapcsolatos munkát. A – hasonló feladatú és profilú – Európai  Tudományos Alapítvány Élet- és Környezettudományi Bizottságának volt tagja 1995 és 1997 között.  

Magyarországot képviselte a – történelmi  jelentőségű – ENSZ  Környezet és Fejlődés Világkonferencián 1992-ben, Rio de Janeiróban;  a FAO Világélelmezési Csúcsértekezletén (1996, Róma), valamint az ENSZ Közgyűlés környezetvédelmi ülésszakán 1997 júniusban, New Yorkban, majd a Rio+10 Világkonferencián, 2002-ben Johannesburgban. 

1992-és 1994 között – jelen emlékezés szerzőjével együtt – megszervezte és irányította azt a szakértői kutatómunkát, amely Magyarország környezeti jövőképének fölrajzolására  irányult és amelynek eredményeként publikálták a ”Magyarország környezeti jövőképe I.” című tanulmányt. 

1996 májusától a Global Environmental Facility  elnökének tanácsadója. Az UNESCO 28. Közgyűlésén, 1995-ben beválasztották az ”Ember és a bioszféra” program Nemzetközi Koordináló Tanácsába, amelynek elnöke volt 1996-98 között. 

Kezdeményezője volt és – mint az Előkészítő Bizottság elnöke irányította  az  UNESCO és az ICSU nevében 1999 nyarán Budapesten megrendezett Tudomány Világkonferencia szervezését (World Conference on Science),  amely Konferencia – más fontos eredmények mellett – megfogalmazta a környezettudomány, mint multidiszciplina definícióját. 

1996 áprilisában – az alapításban való  aktív, kezdeményező részvételével – alakult  meg az Országos Környezetvédelmi Tanács, amelynek tagjai Láng Istvánt  a Tanács első elnökének, majd második elnöki mandátuma után, 2004-ben a Tanács örökös, tiszteletbeli elnökének    választották.

In memoriam Láng István In memoriam Láng István
A képre kattintva galéria nyílik.

 Tanított  is,  egyrészt a Szent István Egyetemen tartott előadásaival, másrészt  és alapvetően egyéniségével, gondolkodásmódjával, egész mentalitásával, avval, ahogyan a fölsorolt és az itt fölsorolni nem tudott programokat szervezte,  vezette. 

Állandóan dolgozott – nyilván ismerte és következetesen alkalmazta Demokritosz aforisztikus tömörségű megfigyelését, miszerint: ”az állandó munka könnyebbé lesz a megszokás folytán”. Jól megfigyelhető, a természet rendjéhez hasonló, belső   ritmusa volt tevékenykedésének.  Mindennap írt – tudható,  ez a tartós siker föltétele és technikája   a tudományos  és az irodalmi alkotás  létrehozásának művészetében egyaránt – ha egyebet nem, följegyzést, naplót az ügyekről amelyek aktuálisan foglalkoztatták.  

Minden munkáját gondosan megtervezte, a lehető legapróbb, előre átlátható részletekig, attól a naptól visszafelé számolva, amelyen annak megvalósultnak, bemutathatónak kellett lennie.

Még ennél is gondosabb volt a források, feltételek, akadályok, tehát támogatók és akadályozók előzetes fölmérésében, azaz a szövetségesek, valamint az adott esetben,  esetlegesen ellenérdekű felek számbavételében. A legkisebb lépést is gondos mérlegeléssel  megtervezve, a legkevésbé fontos, legkisebb rangú szereplőt is személyesen megszólítva szervezett – honi és nemzetközi – támogatást tudomány- és környezetpolitikai döntések előkészítésére, hogy  a szívós munkával összegyűjtött táborban már mindenkinek legyen saját motivációja a cél elérése iránt, a javasolt döntést  ne lehessen elhalasztani, vagy visszautasítani. Akkor már meg lehetett a programot hirdetni, az sikerre volt ítélve.  

A zászlót azonban nem Ő és nem elsőként kezdte lobogtatni; hozzásegített másokat, hogy támogassák kivitelezni a sok-sok ellenőrzés után helyesnek és megvalósíthatónak kigondolt tervet. Végezetül megszervezte, hogy e támogatók és kivitelezők társadalmi figyelmet és elismerést kapjanak.  Ilyen alkalmakkor elsőként gratulált nekik.

Ez volt a ”módszere”; egyszerű, csupán az Ő egyénisége kellett az alkalmazáshoz.  

Az Olvasók többsége föltehetőleg ismerte Őt, ha máshonnan nem, az éghajlatváltozás megelőzését, de legalább fékezését, valamint a legsürgősebb teendőket: a változáshoz való alkalmazkodás feladatait,- programjait tartalmazó, nemzetközi ismertségre és elismertségre jutott VAHAVA projekt eredményeit bemutató kötet alapján. Esetleg a téma megvitatását, az Akadémia Környezettudományi Bizottsága Éghajlat-változási Albizottságában folytatott üléseiről, vagy a – nagyobb nyilvánosság számára elérhető – Környezet és Fejlődés Konferenciák előadásait hallgatva, amelyek sorában, a leginkább emlékezetes előadásában a ”túlélés stratégiája” kidolgozására tett kezdeményező javaslatot.  

 

Utolsó, a fenntartható fejlődés eszméjének és praxissá válásának ellentmondásokkal terhelt  történetét összegző rövid előadását a fenti video-üzenetben küldte meg az Országos Környezetvédelmi Tanács megalakulásának és működésének huszadik évfordulója alkalmából rendezet tudományos konferenciára,  akkor és ott  láthatták,- hallhatták utoljára a konferencia résztvevői.

 2016. Karácsonyán
Dr. Bulla Miklós, az OKT főtitkára

 

Elhunyt Láng István akadémikus, a hazai környezetvédelem doyenje

Elhunyt Láng István akadémikus, a hazai környezetvédelem doyenje

Életének 85. évében, hosszan tartó súlyos betegség után elhunyt Láng István, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja - közölte 2016. december 17-én az akadémia.

Tudományos pályafutása során az agrokémia és a környezetvédelem területén végzett kutatásokat. Vezetésével indult el Magyarország agroökológiai lehetőségeinek felmérése, továbbá fontos szerepet játszott a hazai biomassza-felhasználás módjainak feltárásában és a mezőgazdaság fenntartható fejlődésének kutatásában. A greenfo akkori megemlékezése >>>




Hozzászólások

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés