Aggodalommal tölti el a természetvédelmi szakmai köröket az a több magyarországi egyetemen végbemenő folyamat, miszerint a biológia/biológus BSc/MSc képzések tantervét néhány esetben a szupraindividuális témájú tantárgyak rovására kívánják átszabni. Fel-felbukkanó véleményként hallani, hogy kutatói körökben is sokan elavult és haszontalan tudományterületeknek minősítik a szisztematikát, taxonómiát, ökológiát, hidrobiológiát, biogeográfiát és ezek kísérő tárgyait.
Korunk legfontosabb(!) problémája a globális környezeti válság társadalmi, gazdasági, morális és ökológiai vetületeinek megoldása. Ennek a problémakörnek a súlya nem relativizálható. A környezeti problémák és a társadalmi egyenlőtlenség kérdésköre elválaszthatatlan összefonódásban kezelhetők csupán. Ilyen kihívásokkal küszködve a tudományos kutatás és oktatás leghivatottabb képviselőitől csak az az álláspont fogadható el, ha saját tudományterületük képviselete mellett minden olyan klasszikus és modern irányvonalat maximálisan támogatnak, amely hozzájárulhat a globális környezeti válság mielőbbi és valódi mérsékléséhez.
A biológiai sokféleség monitorozása az egyik legfontosabb lázmérője a környezetpusztításnak. A biodiverzitás építőkövei a fajok. Ezek felismerése, elkülönítése, a köztük lévő ökológiai kapcsolatok kutatása és oktatása hangsúlyossá, nem pedig éppen csak megtűrtté kellene, hogy váljon a közeli jövőben!
A molekuláris kutatások fontossága megkérdőjelezhetetlen. Nem lehet tudni, hogy nem éppen egy molekuláris szintű felfedezés fog-e paradigmaváltást hozni az emberi gondolkodásban. Azt azonban biztosan tudjuk, hogy sem ökológia, sem humánökológia, sem pedig faj- és élőhelyismeret nélkül nem érthető meg, ergo nem védhető meg a még meglévő természeti világ sokfélesége.
Szeretnénk minden érintett egyetemet tisztelettel felkérni arra, hogy a biológia/biológus tantervek átalakításánál elsődleges szempont legyen, hogy a „közös otthonunk” megóvását segítő tárgyak a jövőben súlyukból ne veszítsenek!
Ferenc Pápa Laudato Si’ kezdetű enciklikájából idézve bízunk abban, hogy az egyetem ilyen irányú döntései a fenti értékrendet is figyelembe véve születnek majd meg.
„Sürgetően fontos továbbá, hogy maguk a tudományok is párbeszédet folytassanak egymással, mert rendszerint mindegyik bezárkózik saját nyelvének határai közé, a specializáció pedig gyakran elszigetelődéshez és saját tudásuk abszolutizálásához vezet. Ez megakadályozza, hogy megfelelően szembenézzenek a környezeti problémákkal (201.)…. Ezért a töredékes és elszigetelt ismertek egyfajta tudatlansággá válhatnak, ha ellenállnak annak, hogy egy szélesebb valóságképbe illeszkedjenek. (138.) „
Tisztelettel,
Dr. Klein Ákos, PhD
Ökológus
2016. Karácsonya
