Milliárdok folynak el a Tisza medrében

2017. január 3. 17:17

Milliárdok folynak el a Tisza medrében

Közel 16 milliárdos - európai uniós támogatású - beruházás zajlik a Tisza-meder és a hullámtér vízszállító képességének a helyreállítása érdekében a szolnoki vasúti híd és Kisköre közötti szakaszon. A vízügyi szakma szerint ugyanakkor a mederrendezés hibás koncepción alapul, s a céllal ellentétesen károkat okoz.

A Magyar Nemzet több, a neve elhallgatását kérő szakemberrel is beszélt az ügyben. Szerintük rossz ötlet, hogy az ország területére a folyók medrében érkező vizet jelenleg minél gyorsabban igyekeznek elvezetni ahelyett, hogy a megfelelő szakaszokon oldalra kivezetve megtartanák a vízkészletet, s ezzel az árhullámok csillapítása mellett a mezőgazdasági növénytermelést, illetve az állattenyésztést segítenék. Erre egyebek mellett a Tisza középső szakaszán több, már meglévő szükségtározó is lehetőséget biztosítana. Azt pedig egyenesen alapvető szakmai hibának tartják, hogy először a Tisza középső részén gyorsítják fel a víz lefolyását, rávezetve az árvizet az úgynevezett szolnoki szűkületre, illetve az alsóbb szakaszokra, ahol nem képes eléggé gyorsan áramlani a folyó, s a felgyorsítva odavezetett árhullám fokozza az árvízveszélyt. – Ha már csinálják, az ilyen lefolyásgyorsításokat logikusan a legalsó folyószakaszokon kellene kezdeni – jegyezték meg a szakemberek.

Szerintük az is hibás, felesleges és pénzpazarló lépés, hogy a tervek szerint a folyó árterében kiirtják az őshonos növényzetet, hogy a víz gyorsabban átfolyhasson. Eközben általános tapasztalat, hogy a kipusztított növényzet helyére néhány hónap leforgása alatt többnyire nem őshonos fajokból új növények nőnek, ráadásul sűrűbben, mint a korábbi vegetáció. Emiatt jobban lassítják az árhullámok levonulását, mint az eredeti növénytakaró. A beavatkozás miatt az árteret benépesítő élőlények sokasága is sérül. Vagyis a forintmilliárdok elköltése nem hoz semmi eredményt, inkább károkat okoz.

A beruházás védett, úgynevezett Natura 2000-es területeket is érint, s a beavatkozás környezetvédelmi engedélyezése még nem zárult le. A lap értesülései szerint a programot finanszírozó Európai Unió részéről a közelmúltban egy bizottság vizsgálta a projektet. Egyes szakértők úgy vélik: nem kizárt, hogy a program végrehajtása körül tapasztalt visszásságok miatt az EU végül leállítja a mederátalakítási munkálatok támogatását, s akkor az adófizetők állják majd a több szakember által elhibázottnak tartott beavatkozások költségeit.

Tiszaroffi árapasztó tározóTiszaroffi árapasztó tározó

Hibás értelmezés

Mivel a vízügyi szakma részéről csak névtelen megszólalásokat kapott a lap, megkeresték az üggyel kapcsolatban Balogh Péter geográfust. Ő úgy tartja, az Alföldön már az árvizek hivatalos értelmezése is hibás. Ez a terület ugyanis rendszerszerűen csapadékhiányos: a nyári fél évben, vagyis a vegetációs időszakban átlagosan 300 milliméter csapadék érkezik a területre, miközben 600-700 milliméter elpárolog.
Ebben a helyzetben a rendszerint tavasz elején megjelenő víztöbblet a táj legfontosabb éltető jelensége lehetne, ami által a víz és a tápanyag bejut a talajba. Szerinte éppen ezért az árvizeket nem levezetni, hanem kivezetni kellene.
 

Úgy alakítani a tájhasználatot, hogy ne kárt, hanem hasznot okozzon a vízpótlás megérkezése. – A jelenlegi vízgazdálkodásunk helytelen, amennyiben nincs helye a víznek, s ezért akarják levezetni. A helyes vízgazdálkodás a vizes helygazdálkodás lenne: a táji vízvisszatartás koncepciója, amikor a domborzathoz, tehát a vízborításhoz igazított tájhasználat által megoldjuk a vízháztartási mérleg kiegyensúlyozását, s nem mellesleg a mezőgazdaság öntözési szükséglete is megoldódna – fogalmazott a geográfus.

Balogh Péter emellett megerősítette: jogosak a vízügyesek aggályai. Így például az, hogy miután a beruházás úgy gyorsítja a lefolyást, hogy a szolnoki szűkület változatlan marad, és az alsóbb szakaszhoz is csak később terveznek nyúlni, a víz éppen Szolnoknál „megakad” majd. Ő is úgy látja, hogy a növényzet gépi irtása az úgynevezett özönfajok elszaporítását eredményezi. Ahogy mondja, „ökológiai törvény, hogy az irtott részeken május végére masszív növényfal nő fel már az első évben. A növényzetet legeltetéssel lehet fenntarthatóan szinten tartani, de erre nem terjed ki a projekt. Jelentős különbség, hogy a legeltetés által élelem termelődne, míg a gépi munka által folyamatos megbízás adható ki a kivitelezőknek a költségvetés terhére”.

A finanszírozással, illetve a beavatkozás árvízvédelmi és környezetvédelmi hatásaival kapcsolatban kérdéseket tett fel a Magyar Nemzet a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóságnak; válaszuk szerint a beruházással minden rendben van.




Hozzászólások

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés