A rovat kizárólagos támogatója

“Ne becsüljük alá Trumpot” mozgalom indult, és érdemes ehhez csatlakozni! Legalábbis ami a valószínűsíthető károkozását jelenti, biztos nem szabad őt lebecsülnünk. A Trump-jelenség válasz arra, hogy hogy állunk a politikai ökológia terén.

Mondják, hogy ne kongassuk a vészharangokat, lássuk meg a Trump adminisztráció első pár döntését, és majd utána viszonyuljunk ahhoz, amit képvisel (ezek szerint elfogadjuk azt, hogy amit mondott és ígért eddig, alapbeállításban méltatlan arra, hogy viszonyítási pont legyen). Nos, persze, igaz, várjunk türelemmel! De azért csak nem hagy nyugodni ez a furcsa Donald Trump, és, hogy mit hoz magával. Valahogy régi sebeim viszketegek és mintha rossz időt jósolnának.

Persze tudjuk, hogy nem Trumppal van a baj, nem ő a kirívó ördögfióka a sorból. Ő is csak egy, a sorból. A rendszer idegesítő felugró hibaüzenete, akit nem lehet lecsukni. Semmilyen értelemben. A többi 300 millió amerikai polgárral van a baj! Az összes szavazóval! Meg ideát az összes európai szavazóval, velem, mindnyájunkkal. Hogy ilyen személyiségek definiálhatják magukat a világhatalom élén. A mi támogatásunkkal, beletörődésünkkel vagy hallgatásunkkal.

Trump esete azért végtelenül izgalmas, mert mindent képvisel, amiről évtizedek óta tudjuk, hogy szabadulnunk kellene tőle. A nyugati világ krízisét döntően okozó értékrend minden elemét magán hordja. Mindent képvisel, amiről tudjuk, hogy tarthatatlan. Ami egyenlőtlenséget szül a világban, amely engedi kizsákmányolni a világ fejletlen részét, ami a környezetpusztítás folytatásához vezet, ami etikátlan politizáláshoz vezet, ami globális befolyásoláshoz, fegyverkezéshez vezet, ami konzumizmushoz vezet. És ennek ellenére nem volt jobb ötlete 130 millió szavazónak, mint hogy ha nem a hasonlóan lesújtó véleménnyel illethető demokrata jelöltre voksol, akkor Donald Trumpra.

Mindezt egyedül annak fényében próbálom átgondolni, hogy az ökológiai politika korának beköszöntéig még hányat kell aludnunk. Most megint meggyőződhettem, hogy elég sokat. Hámozzuk le mindkét jelöltállító táborról az összes sallangot, nevezetesen, hogy mit gondolnak emberi jogokról, a magántulajdonról, GDP-ről, Kínáról, útfejlesztésről, a tőzsdéről vagy az egészségügyről, oktatásról. Csak azt nézzük inkább, hogy a szóba jöhető jelöltek hogyan gondolkodnak a világgazdaság folyamatai és a globális társadalmi és környezeti válságok összefüggéseiről. Ez az ugyanis, ami sarkalatos, nincs ennél fontosabb kérdés. Ez az a pont, ami el kellene döntse, hogy egy politikus választható-e vagy sem. Ez a beugró kérdés a politikusi államvizsgán. Aki legalább ezeket az összefüggéseket elismeri, vagy szeretné megérteni, netán a megoldásokat ebben a logikai térben keresi, az alkalmas lehet arra, hogy közösségek nevében döntsön. Mindenki más ugyanazon az oldalon evez, hol egy irányba nézve, hol egymásnak háttal, de a lényeg, hogy a csónak a tengelye körül forog.

Mindehhez képest baljóslatú látni, és talán megalapozatlan bízni egy olyan új elnökben, aki nem hogy a fenti összefüggés érzékeny megértését próbálná valahogyan lassan elősegíteni, de minden globális gazdasági-társadalmi-környezeti összefüggést ignorál és tagad.

A jelenség persze világviszonylatban igaz. Igaz Európában, Magyarországon. A mi politikusaink egyike sem ment át a beugrón, de mi azért ettől függetlenül átengedtük őket – írta vélemény cikkében  Dr. Klein Ákos ökológus.

Kapcsolódó anyagok:

Mi fán terem a politikai ökológia?

8 multimilliárdos kezében a fél világ vagyona

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás