Ugyan egyre tudatosabb a lakosság az újrahasznosítás gyakorlásában, a szelektív hulladékgyűjtésben, az újrahasznosítás szintje még ma sem éri el az 50%-ot. Pedig csak a tudatosításon és az új szokások felvételén múlik, mégis sokan csak legyintenek, ha környezetvédelemről vagy újrahasznosításról beszélünk.
Úgy gondolnánk, hogy minél magasabb végzettséggel rendelkezik valaki, annál nagyobb mértékű a környezeti tudatossága is, ám a helyzet jóval kiábrándítóbb ennél. Az ügyvédi irodában az ügyvéd jót kacag az újrahasznosított boríték láttán lekicsinylően legyintve, vele együtt a nagyvállalkozó is ezt teszi. Az üzleti világban (tisztelet a kivételeknek!) nem a környezet védelme a divat, hanem a minél fényesebb papír, a magas minőségű, ugyanakkor környezetterhelő eljárással készülő mappák, borítékok. És ez csak a jéghegy csúcsa.
Ugyan mit várunk el a kevésbé tanult rétegektől, ha a „felvilágosultnak” mondott, egyetemet végzett emberek jelentős része is így viszonyul a témához? Vagy ez nem a tanulmányokon múlik? Nyilván, nem, ez talán inkább intelligencia, szociális érzékenység kérdése, hogy átgondolom, mi az, amivel kevésbé tudnám terhelni a környezetemet, hogy a gyermekeimnek és az unokáimnak legalább változatlan állapotban nyújtsam majd azt át…
Egy példa: a könyvek
Az élet nagyon sok területén tehetünk a környezetvédelem ügyének előmozdítása érdekében, nézzük ezt például a könyvek használatán keresztül. Manapság nagyon sok könyvet adnak ki, ugyanakkor igen sok használt könyv is van a piacon. A környezettudatos vásárlók előnyben részesítik a régi, használt könyveket, az antikváriumok kínálatát, hiszen ezzel kevésbé terhelik a környezetet, és még anyagilag is jobban járnak.
Legtöbbször a használt könyvek jó állapotúak, gyakran csak egyszer olvasták őket. Sokszor fellángol a vita arról, hogy az a technikai újítás, amelyet az elektronikus könyvolvasók, az e-könyvek jelentenek, mennyivel terhelik jobban vagy kevésbé a környezetet, mint a könyvek előállítása. Sok tanulmány született már ebben a témában, hol ebbe, hol abba az irányba billentve a mérleg súlyát. Összességében elmondható, hogy egyetlen e-könyvolvasó előállítása akár 50-100 könyv előállításával is egyenértékű lehet, így akár az elektronikus könyveket, akár a hagyományos könyveket tekintjük, előállításukat illetően mindenképpen nagy környezetterheléssel kell szembenéznünk. Így egyértelműen a használt könyvek piaca lehet a nyerő ebből a szempontból.
Az elektronikus könyvolvasók egyértelműen nagyobb szén-dioxid lábnyommal rendelkeznek, mint a könyvek, bár éppen ennek ellenkezőjét várták tőlük. Nem csak előállításuk aggályos és környezetterhelő, hanem használatuk, majd életciklusuk végén, hulladékuk is. Ugyanakkor mára az is kiderült, hogy az e-könyvolvasók nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket: használatuktól ugyanis sokan azt remélték, leváltják a papíralapú olvasást. Napjainkra világossá vált, hogy részben az emberek konzervativizmusa, részben más, okos-eszközök használatával okafogyottá vált a létezésük.
A felmérések azt mutatják, hogy az e-olvasók aránya csupán 30% körül van, és nem is várható, hogy e fölé emelkedik a számuk. Az okos-eszközök használatával ugyanis előnyben részesítjük a többfunkciós készülékeket, még akkor is, ha azokon nem annyira „kényelmes” az olvasás. Elmaradás más területeken is A könyvek hulladékproblémája azonban csak egy a sok közül.
Ma Magyarországon közel 4 millió tonna hulladékot termelünk évente, amelyek túlnyomó része újrahasznosítható lenne. Legnagyobb arányban a papír, műanyag és fémhulladékokat hasznosítjuk újra, ez ma 39%-ot tesz ki, bőven van még hová fejlődni. Ezzel szemben az elektronikai hulladékok nagy része a kommunális hulladékok között végzi, csupán 16%-ukat sikerül újrahasznosítani. Aggasztó az élelmiszerhulladékok nagy aránya: évente fejenként mintegy 100 kg élelmiszer végzi a kukákban.
