Még többet ráfizethetünk a paksi atomra

2017. február 5. 14:30

Még többet ráfizethetünk a paksi atomra

Világszerte az újgenerációs atomerőművek fejlesztéseinek lassulása tapasztalható, miután a 2011-es fukusimai katasztrófa miatt megalkotott új, szigorú biztonsági előírások és az egyre komplexebb technológiák miatt a költségek az eredeti tervekhez képest meredeken emelkednek. Elképzelhető, hogy ez az általános iparági jelenség a Paksi Atomerőmű 2017-2018-ban induló, mintegy 12 milliárd eurós bővítését is érintheti; az új egységek a jelenlegi tervek szerint 2025-2026-ban állhatnak üzembe.

Az összefoglaló néven úgynevezett 3+ generációs nukleáris reaktorok kifejlesztésének alapvető célja az volt, hogy egyszerűbb és biztonságosabb tervezéssel megelőzzék a közel 6 éve Japánban történt nukleáris katasztrófához hasonló balesetek kialakulását. Úgy tűnt, hogy fejlesztésükkel beköszönthet az új, olcsóbb, könnyebben felépíthető és biztonságosabb atomerőművek korszaka. Ezzel szemben napjainkban már egészen más kép bontakozik ki az iparágban. Nem egy piaci szereplő a projektek jelentős csúszásáért és a finanszírozási problémákért a szigorú biztonsági előírásokat kárhoztatja, megkérdőjelezve azok létjogosultságát, és azt is, hogy az atomerőmű-fejlesztések piaci alapon, állami támogatás nélkül is megvalósíthatók- írja a Portfólió.  Ráadásul az iparág egyelőre nem rendelkezik egységes, közös megállapodás szerinti definícióval az úgynevezett 3+ generációs reaktor követelményeire vonatkozóan sem. Általános elvárás ezekkel a reaktorokkal szemben, hogy képesek legyenek ellenállni egy repülőgép becsapódásának, illetve hogy hűtőrendszere legkevesebb három napig képes legyen áramellátás hiányában is üzemelni.

Nem egyedi jelenség

Mint a hasonló nagyságú beruházások esetében, az időbeli csúszás és az eredetileg tervezett költségek folyamatos emelkedése nem egyedi jelenség ebben az iparágban sem, hiszen a tervezés során évtizedes távlatban számos változóval kell kalkulálni. "Nem tudok egyetlen olyan példát sem említeni az utóbbi időszakból, amikor új, nagy és bonyolult technológiai építési projektek a tervezett határidőn és költségkereten belül elkészültek volna" - fogalmazott a Bloombergnek Allison Macfarlane, az NRC korábbi elnöke.

A Fukusimai Atomerőmű földrengés és szökőár hatására 2011 márciusában bekövetkezett balesete nem csupán a japán nukleáris iparágat rázta meg alapjaiban, de globális hullámokat is vetett, biztonságosabb tervezési megoldások felé terelve a társaságokat és a szabályozó hatóságokat. Mindeközben például az Egyesült Államokban végbement palagáz és -olaj forradalom ("pala-boom") lefelé szorította a gáz-, szén- és olajárakat, szemben a nukleáris energetikai iparág emelkedő fejlesztési költségeivel.  Az iparág olyan vezető szereplői - mint az Areva és a Westinghouse - jelentős késésben vannak projektjeikkel, miközben a költségek valósággal kilőttek. A kiadások elszaladását a nukleáris energiától való társadalmi idegenkedés hatására kialakult ultra restriktív szabályozói követelmények, a munkálatok növekvő bonyolultsága, valamint a nukleáris konstrukciós tapasztalatok iparágon belüli hiánya együttesen hajtja - fogalmazott a jelenségről Lake Barrett, az USA nukleáris hatóságának (Nuclear Regulatory Commission - NRC) korábbi vezetője a Bloombergnek.

Csúcsidőszak a költségnövekedésben

A Nukleáris Világszövetség (World Nuclear Association, WNA) jelentése szerint míg 1998-ban egy új nukleáris kapacitás fejlesztési költsége kilowattonként 2065 dollár volt, addig 2015-ben már 5828 dollárra rúgott az egységnyi ár. Egyes országokban a globális átlagot jóval meghaladóan emelkedtek a költségek, Franciaországban például 2280 dollárról 7202 dollárra. A francia Areva a finnországi Olkiluotóban épülő harmadik generációs nyomottvizes reaktorának (EPR) munkálatai az eredeti tervekhez képest csaknem egy évtizedes késésben vannak, a költségek pedig egyre eszkalálódnak, ezért a társaság 4,5 milliárd eurós pénzügyi mentőcsomagért folyamodott a párizsi kormányhoz. Meg nem erősített értesülések szerint az Areva - a fentiekkel vélhetően szoros összefüggésben - az Electricite de France számára értékesíti nukleáris reaktor építő üzletágát.

Egy másik példa: A dél-nyugat angliai Hinkley Pointban az EDF fő kivitelezésében megvalósuló két EPR jelenleg várható teljes költsége mintegy 22,5 milliárd dollár. A társaság által épített harmadik generációs reaktorok bekerülési költsége a beruházás 2007-es megkezdése óta gyakorlatilag megháromszorozódott, miközben a projekt az eredeti ütemtervhez képest immár hatéves csúszásban van. A projekt finanszírozásának fejleményei élénk figyelmet kaptak az európai médiában is, és a tapasztalatok a paksi bővítéssel kapcsolatos brüsszeli döntést is befolyásolhatják.

Felülvizsgálják a kilátásokat

Legutóbb a Toshiba, az első számú japán nukleáris erőmű gyártója csatlakozott azon társaságok klubjához, amelyek értékvesztéssel néznek szembe a legkorszerűbb reaktorok fejlesztési versenyében.

A Toshiba 2006-ban kötelezte el magát az atomenergia mellett, amikor 5,4 milliárd dollárért megvásárolta az amerikai Westinghouse nukleáris technológiai vállalatot. 2016 márciusában a Toshiba a nukleáris energia üzletágat még jelentős növekedési drivernek tartotta, és azzal számolt, hogy 2018-ban teljes árbevételének csaknem ötödét ezen a területen éri majd el. A legutóbbi üzleti évben a társaság árbevételének 13 százalékát realizálta nukleáris energia üzletágában.

A tokiói székhelyű vállalat még tavaly decemberben jelentette be, hogy a Westinghouse-nál hatalmas, több milliárd dollár nagyságú leírásra is kényszerülhet egy akvizíció nyomán, a leírások pedig nagyrészt két, az Egyesült Államokban épülő nukleáris erőmű költségtúllépéseihez kapcsolódnak. A társaság várhatóan február 14-én számol be részletesen a leírásról, amelyek mértékét a Bank of America Merril Lynch mintegy 4,9 milliárd dollárra, az SMBC Nikko Securities pedig valamivel ez alá becsül. Mindenestre a társaság már közölte, hogy felülvizsgálja a nukleáris erőmű üzletága Japánon kívüli kilátásait.

A Westinghouse korábban azzal büszkélkedett, hogy 3+ generációs AP1000 reaktora a legbiztonságosabb a piacon, amely az alkalmazott moduláris tervezési filozófiának köszönhetően ráadásul az addigiaknál gyorsabb is kivitelezhető. Miután 2015-ben 229 millió dollárért megvásárolta a CB&I nukleáris energetikai üzletágát, a Westinghouse átvette két nukleáris projekt építését az USA-ban. A felvásárlást követően azonban a Westinghouse több mint kétmilliárd dolláros elszámolási vitába bonyolódott CB&I-vel az USA-ban épülő négy reaktor költségtúllépéseivel kapcsolatban. Miután a CB&I keresetét elutasították, a cég fellebbezett a döntés ellen, és független auditori vizsgálatot kezdeményezett annak megállapítására, hogy kinek kell viselnie a többletköltséget.

Míg az iparág Európában és az Egyesült Államokban a technológiai kihívásokkal küzd, addig ázsiai vetélytársaik sem tétlenkednek. Dél-Korea tavaly indította be első APR-1400 jelölésű harmadik generációs reaktorát, és az Egyesült Arab Emírségek ugyancsak döntést hozott első reaktorai megtervezéséről. A kínai belső piacon aktív, ám tervei szerint a tengerentúlon terjeszkedő Hualong One állítása szerint ugyancsak harmadik generációs nukleáris technológiát használ. A Hualong One részt vesz a kínai állam által támogatott nukleáris programban, amelynek célja a nukleáris kapacitás több mint 70 százalékkal való növelése 2020-ig. A BMI Research várakozásai szerint a világ második számú gazdasága 2026-ig várhatóan csaknem megháromszorozza jelenlegi atomerőművi kapacitását, amely így megközelítheti a 100 gigawattot, és a globális piac legnagyobbjává válhat.

Folytatás a Portfólión:  Változhat a paksi bővítés finanszírozása>>>  


  Paks II. – Súlyos ellentmondás Orbán és Putyin között

 

Haverok, atombuli, hanta

Haverok, atombuli, hanta

Vlagyimir Putyin és Orbán Viktor budapesti sajtótájékoztatóján elhangzottak szerint akkor is kénytelenek leszünk Oroszországtól fölvenni az atomerőmű-bővítésre szánt kölcsönt, ha nem szeretnénk, ami évi százmilliárdos plusz terhet jelenthet a költségvetésnek. A hosszú távú gázszerződés pedig, amit cserébe kapnánk, szintén elsősorban orosz érdekeket szolgál.

A kétoldalú tárgyalást követő február 2-i sajtótájékoztatónak volt egy szokatlan epizódja. Amikor a kormánypárti Origo megkérdezte a magyar miniszterelnököt, hogy szóba került-e a paksi hitel újratárgyalása, Orbán azt válaszolta, hogy ez a téma nem volt napirenden. Egy percen belül azonban Putyin elnökhöz került a szó, aki kérdés nélkül is rátért a hitelügyletre, kifejtve: „tájékoztattam a miniszterelnök urat, hogy Oroszország a beruházásnak nem csak a 80, de akár a 100 százalékát is kész meghitelezni”. Vagyis nyilvánvalóan tárgyaltak az atomerőmű-bővítés finanszírozásáról, és Putyin a magyar javaslatra – mint az régóta ismeretes, a kormány megpróbálná piaci hitellel kiváltani a Vnyesekonombank (VEB) eurókölcsönét – tett egy visszautasíthatatlannak tűnő ellenajánlatot, amihez a kormányfő a kamerák előtt igyekezett jó képet vágni, dicsérve az orosz hitelkonstrukciót.




Hozzászólások

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés