Paks 2 - az évszázad rulettje

hvg.hu

2017. március 23. 22:15

Paks 2 - az évszázad rulettje

Odaadná ön a saját jószántából félretett pénzét egy befektetőnek, aki olyan beruházást tervez, ahol minden elköltött 100 forintból legfeljebb 80 jön vissza? Az ilyen üzletre kényszerítést a köznyelv inkább rablásnak nevezi. A magyar érdek bizonyíthatóan a mielőbbi kiszállás lenne Paks 2-ből. Perger András, a Greenpeace klíma- és energiakampányosa véleménycikke.

Az Európai Bizottság március eleji döntése nem jelent mást, mint hogy Brüsszel kijelentette: ha egy tagállam olyan politikát folytat, amivel saját magát és állampolgárait egy veszteséges óriáserőmű érdekében eladósítja, az nem az unió problémája. Az EU ugyanis ahhoz járult hozzá, hogy a Paks II. üzemelése során keletkező veszteséget a magyar állam adófizetői pénzből pótolja – ez maradt mára az „évszázad üzletéből” és az olcsó áram ígéretéből.

Odaadná ön a saját jószántából félretett pénzét egy befektetőnek, aki olyan beruházást tervez, ahol minden elköltött száz forintból legfeljebb nyolcvan jön vissza? Az ilyen üzletre kényszerítést a köznyelv inkább rablásnak nevezi. Pedig most, hogy az Európai Bizottság rábólintott a kormány paksi lázálmaira, pont egy ilyesféle remek invesztícióra készülünk. Bár a régóta húzódó döntéssel állítólag az utolsó uniós akadály is elhárult a legalább 4000 milliárdos paksi atomerőmű-bővítés elől, eddig csak a lényegi kérdéseket elhallgató megnyilvánulásokra futotta a bővítést amúgy nemzeti ügyként, az uniós vizsgálatokat pedig idegen ármányként kezelő itthoni legfelső körök részéről.

Hogy nem felhőtlen az öröm, annak oka van: a bizottsági ámenért cserébe olyan feltételeket kell vállalnia a kormánynak, amelyek önmagukban is kérdésessé teszik a beruházás életképességét. Mostantól nagyon nehéz lesz hihetően azzal érvelni, hogy Paks II.-nek köszönhetjük majd az olcsó áramot: a kabinet éppen arról kapott pecsétes papírt Brüsszeltől, hogy a két új reaktorblokk a teljes életútja során veszteséget fog termelni, és sok pénzébe kerül majd az adófizetőknek.

Az adófizetők pénze

A bizottsági verdikt mindenképpen kommunikációs fordulatot kényszerít a kormányra. A paksi beruházásról három éve azt hallgatjuk, hogy nincs ennél jobb befektetés Magyarország számára. Lázár János legalábbis az elmúlt 40 év legjobb bizniszének tartotta, a miniszterelnök pedig erre is rátromfolt, amikor egyenesen az évszázad üzletének nevezte az atomerőmű-bővítést. Aszódi Attila paksi kormánybiztos szerint Paks 2  nem tartalmaz állami támogatást, és a beruházást piaci alapon egy magánbefektető is hajlandó lenne megvalósítani. Ehhez képest az a Bizottság most azt mondta ki, hogy Paks 2.-t piaci befektető nem vállalná, csak állami támogatással valósítható meg a projekt – azaz az atomerőmű bővítése minden, csak nem az évszázad üzlete.  A Paks 2 -ről szóló monoton sikerkommunikációt sosem sikerült hihetően, adatokkal alátámasztani. Emlékezetes: 2014-ben, az Orbán–Putyin-megállapodás aláírásakor a kormány egyetlen olyan elemzést sem prezentált, amely igazolta volna, hogy a Paks II. megépítéséről szóló döntés körültekintő és hiteles gazdasági számítások alapján született. A parlamenti képviselők számára sem vált hozzáférhetővé ilyen kalkuláció: bár a Fenntartható Fejlődés Bizottság tagjai ígéretet kaptak Kovács Pál államtitkártól, hogy megtekinthetik a számításokat, erre végül valamiért mégse került sor.

Az orosz-magyar szerződés aláírása után csaknem két évet kellett várni arra, hogy nyilvánosságra hozzanak egy megalapozó(nak szánt) dokumentumot. Ez volt a Rothschild bankház által 2015 szeptemberében készített elemzés, amelyre a kormánykörök máig hivatkoznak, pedig csupán az derül ki belőle, hogy minimum 150-160 százalékos piaci áramár-emelkedés kellene Paks 2 megtérüléséhez, még abban a hipotetikus esetben is, ha – egy nukleáris beruházás esetében Európában ebben az évszázadban először – sikerülne tartani az eredetileg vállat bekerülési költséget.

A Bizottság döntéséről szóló közleményből viszont a vágyálmok helyett a rideg valóság ugrik elő. Míg a Rothschild-tanulmány egy teljesen valószínűtlen árprognózisra támaszkodva a piacról megtérülő beruházásnak nevezte a bővítést, addig a brüsszeli testület éppen azt jelentette ki, hogy megtérülésről szó sincs: a kormány olyan gazdasági kockázatot vállal Paks 2.-vel, amely meghaladja egy racionálisan gondolkodó – és közpénz helyett a saját tőkéjét költő – magánbefektető tűrőképességét. Világossá vált, hogy Paks 2 várható gazdaságosságával kapcsolatban a kincstári optimizmussal szemben inkább azoknak a súlyos veszteségeket jósoló elemzéseknek lesz igazuk, amelyeket a Greenpeace, az Energiaklub vagy a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont készített, a politikai elvárások helyett az energiapiaci trendekre koncentrálva.

Növeljük az orosz energiafüggőségünket. Greenpeace demonstráció a paksi bővítés ellenNöveljük az orosz energiafüggőségünket. Greenpeace demonstráció a paksi bővítés ellen

Magyarország legdrágább beruházása

A jelek szerint az Orbán-kormány éveken keresztül félrevezette a magyar embereket, vagy – ami nem sokkal jobb – téves alapokon nyugvó, hibás elemzésekben bízva hozott döntéseket Magyarország történetének legdrágább beruházásáról: a kormány úgy akar elkölteni alsó hangon (a várható költségemelkedések, illetve a kötelezően végrehajtandó járulékos beruházások nélkül) 4000 milliárd forintot (nyolc és fél 4-es metró költségét) a bővítésre, hogy vagy nem számol az egyébként józan ésszel előre tervezhető veszteséggel, vagy egyáltalán nem törődik vele, hogy a projekt vastagon ráfizetéses lesz. Vagyis minden magyar háztartás egymillió forinttal fog beszállni egy olyan üzletbe, amelyről már most tudjuk, hogy nem profitot, hanem ráfizetést fog termelni.

A döntés óta elhangzott egyetlen tétova kormányzati állításnak, miszerint Paks 2 lesz a garanciája a megfizethető energiának, semmilyen valóságalapja nincs. Az államilag támogatott erőmű piactorzító hatásának minimalizálását szolgáló brüsszeli feltételek miatt pedig a kép még sötétebb.  A legsúlyosabb következményei annak az előírásnak lesznek, amelynek alapján a Paks 2 által termelt áram legalább 30%-át a tőzsdén, és a maradékot is átlátható aukciókon kell majd értékesíteni – ám ha a paksi áram drágább lesz a piacinál, ahogyan az a reális prognózisokban szerepel, akkor biztosra vehető a folyamatos ráfizetés. A legvalószínűbb forgatókönyv szerint Paks 2 legalább kétszer annyiért fogja termelni az áramot, mint Paks1, márpedig jelenleg az árampiacon olykor a régi paksi blokkok termelői ára körül, vagy olykor éppen az alatt folyik a kereskedés.

A másik brüsszeli feltétel szerint a Paks 2 és Paks 1 cégeket (illetve az utóbbit birtokló MVM-et) teljesen külön kell választani, hiába üzemelnek ugyanazon telephelyen. Ez önmagában is felvet érdekes kérdéseket – például azt, hogy hogyan fognak megegyezni a közös infrastruktúra használatáról, miközben valójában egymás versenytársai –, de ami igazán fontos: az önálló cégként működő Paks 2 veszteségét így majd nem lehet szétteríteni a cégcsoporton belül. A két atomerőműnek külön entitásként kell megjelennie a piacon, és nem lehet egyben árulni a hat reaktor által termelt energiát sem, Paks 1 nyereségével csökkentve Paks 2 biztosra vehető veszteségét.

A Bizottság harmadik előírásának teljesítésével Paks 2 végképp nem lehet nyereséges: az esetlegesen keletkező profitot (bár a Bizottság a sajtóközleményében nem tisztázta, mit ért profit alatt) ugyanis kizárólag az üzemeltetésre és a hiteltörlesztésre lehet majd felhasználni, újabb beruházásokra, az energiapiacon való terjeszkedésre nem. Ez olyan szigorúan behatárolja a lehetőségeket, hogy az minden ép ésszel gondolkodó tulajdonos számára vállalhatatlan lenne.

Itt a vége?

A brüsszeli döntés alapján egy minimális felelősségérzettel rendelkező kormányzatnak most haladéktalanul újra kellene számolnia a beruházás megtérülését, hogy lássuk, a befektetett milliárdokat miből fizetnénk vissza a finanszírozási hitelt nyújtó orosz államnak. Ha az állam nem Csáky szalmájaként tekintene a közvagyonra, a bővítési beruházás ezen a ponton véget is érne, hiszen a három bizottsági előírás közgazdasági szempontból is értelmezhetetlenné teszi a lakosság többsége által elutasított, Ausztria közbelépése után várhatóan az Európai Bíróság elé kerülő projektet. Ehhez képest alig érkezett meg a brüsszeli jóváhagyás híre, a kormány máris elkezdené önteni a milliárdokat a paksi közpénztemetőbe, az idén eredetileg tervezett mintegy 99,7 helyett akár 200 milliárdra növelve a költségvetés vonatkozó kiadásait.

Igaz, annyit Lázár János is elismert már, hogy a piaci befektetők által elvárt profitszintet (amit ő valamiért “extraprofitnak” minősített) Paks 2 nem fogja tudni kitermelni. Innen már csak egy apró lépés lenne annak bevallása, hogy a bővítés nemhogy “extraprofitot”, hanem semmilyen nyereséget nem fog tudni biztosítani a tulajdonos államnak, azaz nekünk, adófizetőknek. Épp ellenkezőleg: a kormánytól független elemzések alapján a veszteség mértéke több százmilliárd forint lehet évente – tudottan deficites projekteket pedig nemcsak privát befektetőknek, hanem a magyar államnak sem lehet oka finanszírozni.

Hiába bólintott rá Brüsszel Paks 2 -re (a kibicnek semmi sem drága alapon), a magyarok érdekében mégiscsak a kormánynak kellene eljárnia – és a magyar érdek itt bizonyíthatóan a mielőbbi kiszállás lenne.

Elkaszálták a paksi népszavazást

Elkaszálták a paksi népszavazást

A Nemzeti Választási Bizottság megtagadta a paksi atomerőmű bővítésének megakadályozását célzó népszavazási kérdéseinek hitelesítését a testület mai ülésén. Az öt kérdést Gál József, az LMP szóvivője magánszemélyként nyújtotta be. A párt szerint nevetséges, ahogy elutasították a paksi népszavazást.
A Fideszes  Nemzeti Választási Bizottság (NVB) többsége arra hivatkozott, hogy azok nemzetközi szerződésből eredő kötelezettség végrehajtásába ütköznek, illetve nem felelnek meg az egyértelműség követelményének. Az NVB egyes kérdések hitelesítésének megtagadásakor arra is hivatkozott, hogy miközben egy eredményes népszavazás három évig köti az Országgyűlést, a kérdések megfogalmazása azt a látszatot kelti, hogy egy mostani döntéssel akár 20 évre kötelező érvényű döntést tudnak hozni a választópolgárok. Íme a kérdések és az indoklások:




Hozzászólások

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés