„Az atomenergia a legtisztább energia”, hallhatjuk az éppen kormányon lévő politikusoktól – ugyanazoktól, akik kormányon kívül ennek éppen az ellenkezőjét állítják. E tárgyban korrekt szakmai értékelést persze ne tőlük, hanem a tudománytól várjunk. Ám az energiatervezéssel foglalkozó kutatók világszerte atomellenes energiaforradalmat hirdettek. E témában hazánkban is folyik tudományos vizsgálódás.
Az ELTE „Erre van előre” energiatervezési kutatócsoportja a megújuló energiák és tárolási technológiák hazai potenciáljainak felmérése mellett, egy számítógépes elemzés segítségével, már a fenntartható energiarendszer felé való átmenet lépéseit is felvázolta. De a kormányzat által ostorozott civil szervezetek (pl. Energiaklub, Greenpeace) is komoly tudományos munkát végeznek, élvonalbeli külföldi kutatóhelyeken edzett munkatársaik a legrangosabb nemzetközi tudományos szaklapokban – kár, hogy ezeket döntéshozóink és szakértőik láthatóan nem olvassák.
Figyelemre méltó, hogy a fenti, egymástól is független kutatások legfontosabb megállapításaiban egyetértés van. Így például abban, hogy a fordulat kulcsa az energiaforrások felhasználásának visszafogása, a hatékonyság fokozása – ugyanis az energiarendszer teljes életciklusában a veszteség mintegy 95%-os. Ezt javítva néhány évtized alatt mi is kizárólag környezetkímélő és helyi energiaforrásokra támaszkodhatnánk – több más országhoz hasonlóan, ahol ezt már célként fogalmazták meg. A megújuló energiaforrások potenciáljai és a technológia mindehhez rendelkezésre állnak. Adottságaink sok tekintetben jobbak az európai átlagnál, így a környezeti hő (ezen belül a geotermia) és a napenergia, de a biomassza decentralizált hasznosítása is remek lehetőségeket kínál.
Meglepő módon a hazai szélerőművek is jól teljesítenek, egységnyi teljesítményre vetítve 15%-kal több áramot termelnek, mint az európai átlag. Ennek fő oka, hogy sokhelyütt a szélturbinákat a területfejlesztés motorjaként olyan leszakadó térségekbe is telepítik, ahol a szélviszonyok sem ideálisak. Nem úgy, mint a Kisalföldön, ahová a Duna-völgy szélcsatornájából a nyugati légtömegek bezúdulnak, és ahol szélturbináink többsége működik. Ennek ismeretében szomorú, hogy kormányunk rendeletileg tiltotta meg újabb szélerőművek építését, a napelemeket gazdasági terhekkel sújtja, az EU hatékonyságnövelő törekvéseit pedig fékezi. Ez azonban a technológia rohamos fejlődését szerencsére nem akadályozza.
A mai átlagos napelemek teljesítménye kétszerese a 10 évvel ezelőttinek, sőt a hibrid rendszerek már hőt és áramot egyaránt termelnek. Megjelentek azok a napelemek is, amelyek mindkét oldalon fényérzékenyek, így 20-30%-kal több áramot biztosítanak, mint társaik. A színes napelemváltozatok mindenféle építészeti környezetben sikeresen és olcsón alkalmazhatók, a legújabbak a cserepezést is kiváltják. De a környezeti hő alkalmazásában is áttörés mutatkozik, leginkább a levegő hőjének hőszivattyúkkal történő hasznosítása terén.Évről-évre új eredmények születnek az energiatárolásban is, ami megint csak egyre közelebb hozza a környezetkímélőbb energiatermelés korszakát.
Ám vannak olyan kormányok, amelyek a környezeti szempontokat nem mérlegelik, miközben a migráns terroristáktól rettegnek. A megújuló energia ezeknek a döntéshozóknak is ideális választás, hiszen könnyen belátható, hogy egy ország energiarendszerének lebénítására minden egyes napelemnél egyszerre támadást indítani nem éppen ígéretes, míg 2400 MW atomerőművi kapacitást egyetlen helyszínen kiiktatni lényegesen egyszerűbb.
Ugyanakkor vannak olyan kormányok is, amiknek fontos szempont az energiarendszer és az ország függetlensége. Ezek számára nem érdektelen, hogy a megújuló energia alkalmazásával a függőség megszüntethető – míg az import tüzelőanyag és a külföldi atomtechnológia erőltetésével a nemzet újabb egy évszázadra süllyed kiszolgáltatott helyzetbe.
Munkácsy Béle is tartott előadást a Millennium Intézet Magyarország energiaügyi és energiapolitikai kérdéseiről szóló konferenciáján, melyről bővebben itt >>>
Európa boldogabb és bölcsebb országaiban a fenti problémákat már felismerték. Ezért az EU áramtermelésében a helyi, megújuló források aránya gyorsan bővül, tavaly már 30% volt. Még meglepőbb, hogy az újonnan átadott erőművek 90%-a megújuló energiaforrásokat használ. Több országban egyenesen a megújuló energia dominanciájáról beszélnek. Mert ahol a szakemberek nem a kifogást, hanem a megoldást keresik, ott az sem lehetetlen, hogy az időjárásfüggő áramtermelés akár az igények teljes egészét fedezze, mégpedig úgy, hogy az ellátás színvonala lényegesen jobb a hazainál (például sokkal kevesebb az áramszünet). Ezeken a helyeken a mérnöktársadalom halad az energiaforradalom élén. Szakmai szövetségeik (így a Dán Mérnökök Szövetsége) egyetemekkel, energetikai cégekkel összefogva jelentkeznek olyan tudományosan megalapozott tervekkel, amelyek a 100%-ban megújuló energiarendszert elérését célozzák, az átmenethez alig 2-3 évtizedes időkeretet meghatározva.
Eközben az atomenergiáról kontinensünkön már múlt időben beszélnek, hiszen az nem váltotta be az 50 éve még hozzá fűzött reményeket. A balesetek ugyanis láthatóan nem kerülhetők el, és ennek következményei most már mindannyiunkat sújtanak. A Nemzetközi Nukleáris Eseményskála legrosszabb három kategóriájába eső, vagyis a jelentős földrajzi térségeket érintő, igen súlyos baleseteknek a száma nyolcra bővült. De az atomenergia normál üzemben is komoly környezetterhelést okoz. Mint azt a Svájci Szövetségi Statisztikai Hivatal számítása igazolja, az alpesi országban kimutatható mindennemű környezetterhelésnek 17%-a az atomenergia számlájára írható (lásd energialábnyom). Ide említendő, hogy sokak szerint néhány évnyi áramtermelés radioaktív hulladékát nem túl etikus 100 ezer évre az utódaink nyakába rakni. Mert ezzel a hulladékkal a gondok már most jelentkeznek. Egy amerikai katonai tárolóüzemben 2014-ben több baleset is történt, aminek következtében radioaktív anyag is került a környezetbe. Ez persze energetikai célú atomhulladék-lerakóval nem fordulhat elő – mert ilyen a világon még sehol nem működik…
Munkácsy Béla
ELTE „Erre van előre” energiatervezési kutatócsoport vezetője.
A szerzővel beszélgetés hallható a Jazzy rádió Zöld iránytű c. műsorában április 5 szerda 9.40. – 10.00 között, mely később itt visszahallgatható.
Kapcsolódó anyagok:
