Magyarországon az elmúlt 10 évben egyre több – alulról származó – kezdeményezés született, amelyek a helyi és regionális élelmiszer-önrendelkezést segítik elő: közösség által támogatott mezőgazdasági rendszerek, közösségi kertek, iskolai oktató veteményesek, termelői piacok, helyi termékeket forgalmazó boltok és éttermek, stb.
Napjainkban egyre többen eszmélnek rá a globalizált világunk törékenységére, romboló hatásaira és változtatnak fogyasztói szokásaikon (pl.: helyi és szezonális, lehetőleg ökológiai kisgazdaságból származó ételek fogyasztása), hozzájárulva így egy boldogabb jövő megteremtéséhez.
Napjainkban egyre többet hallunk a globalizált élelmiszerrendszerünk romboló hatásairól, legyen szó a földek, vizek és a levegő szennyezéséről, az intenzív ipari mezőgazdaság okozta üvegházhatású gázokról, a világ túlfeléről átreptetett eprekről januárban, a tápanyagokban szegény (de “szép”!) zöldségekről, gyümölcsökről, vagy arról, amikor már ezek sem elérhetőek, csak olyan feldolgozott élelmiszerek, amelyek tele vannak hozzáadott anyagokkal (tartósítószer, színezék, más adalékanyagok). A lista még hosszú, de ahelyett, hogy most a negatívumokra tennénk a hangsúlyt, nézzük, mi is lehetne a megoldás!
A fogyasztói oldalról az a fő probléma a mai élelmiszer-rendszerrel, hogy elvesztettük a kapcsolatot az étellel és azzal, aki megtermeli számunkra. Ennek következménye a túlzott fogyasztás, ami az élelmiszerszektorban is megmutatkozik: feleslegesen vásárlunk, majd kidobjuk a szemétbe, ezzel táplálva ezt az ördögi kört, ahol a termelőnek mindig többet és alacsonyabb áron kell termelnie, hogy piacképes maradjon. Az árakat mesterségesen tartják alacsonyan – nem tükrözik a valós pénz/idő/energia ráfordítást, amit az a termék valóban igényelt – így a kistermelők folyamatosan hullanak ki a piacról, és a helyiek élelmiszerbiztonsága egyre nagyobb veszélynek van kitéve.
Először természetesen a rendszer legsebezhetőbbjei sínylik meg (Mari néni, aki tojást árul és abból él meg, vagy Józsi bácsi, aki a disznójából készít hurkát házilag, stb.), viszont rájuk épül a rendszer, hiszen napjainkban a megtermelt élelmiszereink 70%-a az úgynevezett „paraszti gazdaságokból” származik, és nem a modern gazdaságokból. Nélkülük éhínség lenne – már ma is a világ egy milliárd éhezőjének 80%-a vidéken él.
Az élelmiszer-önrendelkezés emberi megoldást kínál a termelők és fogyasztók számára egyaránt. Ők lesznek a döntéshozók, mivel ők határozzák meg a saját élelmiszer és mezőgazdasági politikájukat. Az élelmiszer-önrendelkezés öt alapelve a következő:
1. Az élelemhez való jog: minden ember számára biztosítani kell a fizikai és gazdasági hozzáférést a megfelelő élelemhez
2. Termelő erőforrásokhoz (földek, vizek, magok, állatfajták, erdők, rétek, stb.) való hozzáférés, használat és ellenőrzés
3. Agroökológiai termelés: olyan termelés, ahol a természettel együtt dolgoznak és nem ellene, nem pusztítva azt
4. Fogyasztók jogai: a fogyasztók számára is jogot biztosítani arra, hogy kultúrájuk és preferenciáik alapján választhassanak egészséges, helyileg előállított és ökológiai módszerek alapján előállított élelmiszereket
5. Politika az emberekért és a bolygónkért: az államnak támogatnia és védenie kell az élelmiszer-rendszereket és az élelmiszer-kultúrákat. Az élelmiszer-önrendelkezés előmozdítja azokat a kereskedelmi politikákat és gyakorlatokat, amelyek jogot biztosítanak az embereknek a biztonságos, egészséges és ökológiailag fenntartható termeléshez. A hangsúlyt a helyi és nemzeti piacokra helyezi.
Először 1996-ban, a La Via Campesina Nemzetközi Parasztmozgalom (amely több mint 200 millió tagból áll) javasolta az élelmiszer-önrendelkezést, mint politikai keretet a FAO világ élelmiszer-csúcstalálkozóján. Azóta a szervezet mozgalommá nőtte ki magát, és lehetőséget biztosít a gazdák és más szereplők közti helyi, regionális és nemzetközi együttműködésre. Alapítása óta folyamatosan növekszik a mozgalom világszerte. Az Európai Nyéléni élelmiszer-önrendelkezésről szóló nyilatkozatot 2011-ben fogadták el Kremsben, az első Élelmiszer-önrendelkezés európai fórum alkalmával. A nyilatkozatban biztatják ezeket a csoportokat – helyi szervezeteket, helyi élelmiszer-kezdeményezéseket, gazdálkodókat és bármely más szervezetet, akik egyetértenek a nyilatkozat jövőképével -, hogy csatlakozzanak a mozgalomhoz és támogassák azt. A legutóbbi találkozó 2016-ban volt Kolozsváron, amelyen számos magyar szereplő vett részt.
Ennek oka az, hogy Magyarországon is számos szervezet jött létre, hogy a témával foglalkozzon, vagy vette be céljai közé az élelmiszer-önrendelkezést. Termelői hálózatok és központok szerveződnek arra, hogy a szabadon hozzáférhető tájfajta magok fennmaradjanak és elérhetőek legyenek, szövetkezetek és önkormányzatok teremtenek munkahelyeket helyi gazdaságokban nehéz helyzetben lévők számára, városi lakosok földet szereznek és közösségi kerteket hoznak létre, vagy épp kapcsolatba lépnek termelőkkel, és maguk szervezik meg az eladást, legyen az bevásárló-közösség, helyi piac, és a közétkeztetésnek is új formái jelennek meg.
A témáról rendszeresen információkat kaphatsz a Védegylet – Élelmiszer önrendelkezés oldalán
Ha pedig egyetértesz az élelmiszer-önrendelkezés gondolatával, kérjük, írd alá a gazdák jogaiért indított petíciónkat.
Ha szeretnél többet megtudni a témáról, ezen szereplők fognak részt venni 2017. május 19-én, az „Élhető vidéket, jóllakott várost!” programon a Zöld Civil Országos Találkozón, Csillebércen, ahova minden érdeklődőt szeretettel várunk!
Balogh Lili a Védegylet önkéntese
