A rovat kizárólagos támogatója

Mozog a Liget Budapest koncepció, esnek ki a szekrény csontvázai, menekül a Közlekedési – egészen Kőbányáig? -, jegelve az építészeti program. A sziklaszilárdnak hirdetett elképzelést mintha futóhomokra alapozták volna, miközben a miniszterelnök arról beszél, hogy a Városliget az ő keresztje. Mi történik itt? Bardóczi Sándor véleménycikke.

Kemény cikket írt az Építészfórumra Bardóczi Sándor tájépítész a Liget Projet jelenlegi állásáról, miután kiderült, hogy a Közlekedési Múzeumnak is inkább a Városligeten kívül keresnek új helyet. "Mozog a Liget Budapest koncepció, esnek ki a szekrény csontvázai, menekül a Közlekedési – egészen Kőbányáig? -, jegelve az építészeti program. A sziklaszilárdnak hirdetett elképzelést mintha futóhomokra alapozták volna" – kezdi a szakember, aki szerint a folyamatos újratervezést ugyan lehetne úgy is értékelni, hogy a Városliget Zrt. folyamatosan beépíti a koncepcionális kritikákat a programba, de ebben a folyamatban nem az alulról jövő (bottom up) kezdeményezéseknek osztanak lapot, hanem a kézivezérlésnek (top down), és "ennek során utólagos tűzoltások csak akkor történnek, ha már kialakult egy méretes – a kritikusok által amúgy előre jósolt – problémagóc a végrehajtás közben".

Csak kapkodjuk a fejünket, hiszen ismét döntött a kormány a Liget Budapest programról. Amiben már annyiszor döntött, hogy azt összeszámolni sem érdemes. A folyamatos módosulásokat, amiben mindig elvész azért egy-két új épület (ez jó hír), értékelhetnénk úgy is, hogy a Városliget Zrt. folyamatosan beépíti a koncepcionális kritikákat a programba és ezáltal ez a gigantikus 200 milliárdos állami beruházás letisztulását hozza magával. Igaz, maga a Liget ennek tizedéből is megújítható lenne, ha nem egy nagy múzeumépítésről szólna a dolog, némi zöld festékkel átszínezve. Ebben a folyamatban különben sem az alulról jövő (bottom up) kezdeményezéseknek osztanak lapot, hanem a kézivezérlésnek (top down), és ennek során utólagos tűzoltások csak akkor történnek, ha már kialakult egy méretes – a kritikusok által amúgy előre jósolt – problémagóc a végrehajtás közben.

Lázár János a kormányinfón a HVG újságírójának kérdésére beszélt arról, hogy a Városligeti Színház épületét áttervezésre visszaküldték, és ez akár több évvel veti majd vissza annak megvalósítását. (Reméljük a több év magyarra lefordítva a sohanapjánt jelenti – mindenkinek így lenne a legjobb). Aztán – a korábban szintén Lázár által szellőztetett – Csontváry Múzeum PeCsa helyére kerülése is szóba került mint megvizsgált, de aztán Kormány által elvetett opció. Ahogyan közeledünk a Magyar Nemzeti Galéria légies látványtervi "blöffjéből" a műszakibb részlettervek realitása felé, úgy konvertálódik át a pagodaszerű épület éppen olyan zárt tömeggé, több lépcsőben, mint az a Dagály esetében történt. Ez értelemszerűen bizonytalanságot szül a döntéshozói oldalon, ahol már rettegnek a Dagály Úszópalotához hasonlatos eredmények felszínre kerüléséről. A nagy építészeti program mindenesetre befagyottnak tűnik, s erről Baán László miniszteri biztos egyre kevésbé tudja elirányítani a figyelmet. Talán ennek köszönhető most a Csontváry opció tétova meglibbentése. Mintha keresnék a lehetőséget a kisebbik rossz felé kioldalazásra azok, akiket nem győzött meg az egyelőre hét lakat alatt őrzött Galéria engedélyezési terveinek eredménye.

Bardóczi Sándor tájépítész szerint maga a Liget a költségek tizedéből is megújítható lenne, ha nem egy nagy múzeumépítésről szólna a dolog, majd sorra veszi, hogy a tervezett épületek hogyan állnak most >>>

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás