A rovat kizárólagos támogatója

A világ minden pontjáról összegyűltek az országok képviselői a németországi Bonnban, hogy a következő ENSZ Klímacsúcs (COP23) felé félúton előremozdítsák a tárgyalásokat. A tanácskozó felek elsősorban a „Párizsi Szabálygyűjteményről” egyeztettek, amely a Párizsi Megállapodás végrehajtását segíti majd. A nagy környezetterhelő vállalatokat támogató nemzetközi lobbi kényes témája is a tárgyaló asztalra került, hivatalosan az első alkalommal. A legfrissebb klímapolitikai fejlemények kapcsán Faragó Tiborral, a korábbi magyar főtárgyalóval beszélgettünk.

A kéthetes klímatanácskozás alatt az egyik legfontosabb téma a „Párizsi Szabálygyűjtemény” kidolgozása volt, amiben azt foglalják majd össze, hogy a megállapodáshoz csatlakozó országoknak konkrétabban mik lesznek a teendőik, mikorra, hogyan kell azokat végrehajtani, beleértve a pénzügyi támogatással kapcsolatos feladatokat is. A dokumentum arra is útmutatást nyújt majd, hogy az egyes nemzetek milyen formában tájékoztatják a nemzetközi közösséget a tervezett éghajlatváltozási intézkedéseikről és azok tényleges végrehajtásáról. Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény (UNFCCC)országai egy teljesen átlátható jelentési rendszer kiépítésére törekszenek, amelyben a nemzetek kölcsönösen segítik egymást az éghajlati stratégiáik megvalósításában. 

Az Egyesült Államok elnöke, Donald Trump, továbbra sem nyilatkozott, hogy miként dönt kilépési szándékáról. Míg a republikánus szenátorok egy csoportja akár az 1992. évi egyezményből való kiugrást sürgeti, addig az amerikai energiaügyi miniszter a maradás mellett foglalt állást. Az USA szándékai továbbra is ködösek. Képviselőjük aláírta Bonnban a Fairbanks Declaration-t, a nyolctagú Északi-sarkvidéki Tanács közös nyilatkozatát, amely lényegében magába foglalja a Párizsi Megállapodást is, ugyanakkor csupán 7-tagú delegációt küldött a tárgyalásokra szemben a tavalyi 44-nyel. Ez a mostani delegáció az egyeztetésekben is csak nagyon visszafogottan vett részt – számolt be a CarbonBrief.


A bonni ENSZ Éghajlatváltozási Konferencia, 2017. május (Fotó: UN Climate Change / Flickr)

Az idei megbeszélések egyik új vitatémája a nemzetközi környezetszennyező vállalatok színfalak mögötti lobbitevékenysége volt. A Corporate Accountability International május elején hozta nyilvánosságra jelentését, amelyben nagy nemzetközi szervezetek és kereskedelmi társaságok, az úgynevezett BINGO-k (Business and Industry NGOs), klímatárgyalásokon való lobbitevékenységét kifogásolja. A jelentés szerint, azok a BINGO-k, amelyek környezetszennyező vállalatok érdekeit képviselik (és pénzügyi támogatást kapnak tőlük), hátráltatják a klímatanácskozások sikerességét. A témát Bonnban külön ülésen tárgyalták, ahol a fejlődő országok Ecuador vezetésével szigorúbb szabályokat sürgettek, hogy megakadályozzák a nagy környezetterhelő cégek befolyását a klímakonferenciákon.

A nemzetközi és hazai klímapolitikai fejleményekről Faragó Tiborral beszélgettünk. 

Mik a legfontosabb fejlemények a Párizsi Megállapodás óta?

A Párizsi Megállapodás fontos politikai-diplomáciai fordulatnak számít, ugyanis ezúttal végre minden állam számára célokat, feladatokat határoz meg, és nagyon hamar hatályba is lépett. Ugyanakkor a teljes egyetértés csak úgy volt elérhető, hogy a megállapodás nem tartalmaz kellően konkrét célszámokat és határidőket a globális környezetterhelés csökkentésére vagy a változásokra való felkészülésre. A nagyon sokféle együttműködési feladatkör tevőleges végrehajtásához pedig hiányoztak a szabályok, amelyek kidolgozása a múlt év elején kezdődött meg. Az ENSZ-tagállamok túlnyomó többségének gyors csatlakozását annak belátása is indokolta, hogy tanácsosabbnak látták aktívan részt venni e szabályok megalkotásában, mint hogy 2020 után kívülállóként kelljen alkalmazkodniuk a kialakított rendszerhez. Viszont az ördög ennek részleteiben rejlik. Például nagyon nehéz lesz megállapodniuk egy egységes formátumról, ami alapján az összes ország elkészíti és közzéteszi kibocsátás-csökkentési vállalási tervezetét és annak végrehajtási módját. Sok fejlődő országnak már az is gondot jelent, hogyan biztosítsa azokat az adatokat, elemzéseket, pénzügyi forrásokat, amelyek e tervezet szakmailag megalapozott összeállításhoz szükségesek. Formálisan a megállapodás végrehajtásának 2020-tól kell kezdődnie, míg a szabályrendszert 2018 végéig kellene kidolgozni. Márpedig ezek tipikusan hosszú éveken át húzódó tárgyalások…  

… milyen fő témákról tanácskoztak most?

A „közös de megkülönböztetett felelősség elve” – amelyet már az 1992-es alapegyezményben megfogalmaztak – továbbra is kulcskérdés a tárgyalásokon. A fejlődő országok a fejlettek nagyobb történelmi felelősségére hivatkoznak újra és újra, hogy nagyobb kibocsátás-csökkentési vállalásokra sarkallják őket. Joggal teszik ezt még akkor is, ha a gyors gazdasági növekedésű fejlődők kibocsátásai már egy ideje nagy ütemben növekednek, viszont a légköri szén-dioxid többlet nagyobb részéért még mindig a fejlett országcsoport felel. Ugyanakkor, annak ellenére, hogy a Párizsi Megállapodás egy egyetemes megegyezést jelent a világ országai között, az semmilyen számszerű előírást nem tartalmaz a fejlett országok számára sem, szemben például a Kiotói Jegyzőkönyvvel. Ez volt az egyik „ára” a konszenzusnak. Tehát a megállapodás értelmében, a konkrét kibocsátás-csökkentési és más vállalásokat az egyes nemzetek maguk döntik el, és az erre vonatkozó terveket a „Nemzetileg Meghatározott Hozzájárulások” formájában nyújtják be, illetve sokan már be is nyújtották ennek – a „szándékaikat” jelző – előzetes változatát még a párizsi forduló előtt. Összességében, e nemzetközi tárgyalásoknak a Párizsi Megállapodással kapcsolatos témái nagyon sokrétűek, külön formában foglalkoznak például az alkalmazkodással, a technológiai együttműködéssel, a pénzügyi-támogatásokkal, a „Károk és veszteségek” témájával, aminek célja az éghajlatváltozásnak tulajdonított, különösen negatív következmények elismerése, kompenzálása a fejlődő országok számára. 


Az LDC („Legkevésbé Fejlett Országok”) képviselői egyeztetnek a bonni klímatanácskozáson
(Fotó: IISD/ENB/Kiara Worth)
 

Trump elnök kampánybeszédében többször is felvetette, hogy az Egyesült Államok kilépne a Párizsi Megállapodásból. Ön mit gondol erről?

Ennek az amerikai szándéknak két szintje van. Az első szint, amit még a kampányban hallottunk, hogy a Párizsi Megállapodás nem jó, és az USA-nak azt el kell hagynia. Egyelőre a megállapodás felmondására vonatkozó nemzetközi jogi szabályok miatt ez nem tehető meg. Ugyanakkor mivel semelyik államnak sincs számszerű kötelessége a megállapodásban, így az USA megteheti, hogy passzívan részese marad e megállapodásnak, de például nem tesz semmit a végrehajtása érdekében, beleértve az USA nevében még a megelőző adminisztráció által kinyilvánított klímapolitikai és azzal összefüggő energiapolitikai szándékok szerinti lépéseket.

A másik szintet az jelentené, ha az eredeti 1992-es egyezményből lépne ki az USA, ami már sokkal komolyabb döntés lenne és egyértelműen jelezné, hogy az új amerikai vezetés kétségbe vonja e globális környezeti probléma meglétét, abban a különféle emberi tevékenységek szerepét és az USA felelősségét is. Ebben az esetben tüntetőleg távol is maradhatna e nemzetközi együttműködési fórumoktól. Megjegyzendő, hogy számos más olyan nemzetközi megállapodás van, amelyekre vonatkozóan eddig is különböző okokból „sajátos” volt az álláspont: az USA volt az első, amelyik csatlakozott a 2013. évi globális higany-egyezményhez, de pl. az USA eleve elutasította az 1992. évi egyezményt a biológiai sokféleségről és azóta sem részese annak. De az is említhető, hogy az új klímamegállapodáshoz egyelőre Oroszország sem csatlakozott, sőt még mindig van néhány olyan EU-tagállam is, amelyik késlekedik ennek ratifikálásával.

Ugyanakkor vannak racionális érvek is, amelyek a felmondási szándék ellen szólnak. Az USA-nak és érintett vállalatainak érdeke például a vonatkozó „klímabarát” technológiai fejlesztések folytatása és e technológiák nemzetközi piacában való részvétel. Az Egyesült Államok energiaügyi minisztere például úgy nyilatkozott, hogy nem kellene kivonulni a megállapodásból, legfeljebb módosítani azt. Azt is fontolóra kell venni, hogyha kilépnek, akkor onnantól kezdve nem is tudnak beleszólni a további tárgyalásokba, legfeljebb megfigyelőként vehetnek részt. 

A májusi tárgyalásokhoz időzítve hozta nyilvánosságra a Corporate Accountability International a riportot, amely a nagy szennyező vállalatokat képviselő BINGO-k klímatárgyalásokon való széleskörű jelenlétét kifogásolja. Mi a véleménye, milyen diplomáciai megoldást lehetne találni erre a kérdésre?

Az ENSZ, illetve a klímaegyezmény vonatkozó szabályai szerint – és ez a Párizsi Megállapodásra is érvényes –, a különböző társadalmi csoportokat, érdekeket képviselő szervezetek (mint például környezetvédő civilek, a tudósok, a farmerek, a nők, az ifjúság, vagy az őslakos közösségek) nem-kormányzati szervezetekként, megfigyelői státuszban akkreditálhatják magukat e tárgyalásokra. A BINGO-k is ilyen besorolású szervezetek, amelyek között ott vannak az üzleti élet azon képviselői is, amelyek kifejezetten a fenntarthatóság ügyével elkötelezettek. Kizárni őket általában nem lehet, hiszen, akkor mindenki mást is nyugodtan ki lehetne zárni és a tárgyalások minden szakaszát zárt ajtók mögött folytatni. Magatartási, eljárási szabályok vannak érvényben a tárgyalási üléseken való részvételre vonatkozóan, de valamilyen szinten és módon mindenki győzködi a hivatalos delegációkat, azaz lobbizik. Ez a probléma sem csupán a kormányok ügye, de a kormányok felelőssége az, hogy megismerjék a jelzett társadalmi csoportok helyzetét, véleményét és ennek alapján is országaikat korrekten képviseljék. Tehát a nemzetközi tárgyalásokon a megfigyelők számára biztosított nyitottság segítheti az értelmes döntések meghozatalát és azok hatékony végrehajtását is.

Hazai vizekre evezve… miként értékelné Magyarország kibocsátás-csökkentési vállalásait? Mik a legfontosabb teendők?

Az Európai Unió 28 tagállama együtt nyújtotta be előzetes kibocsátás-csökkentési vállalásait, közösen döntöttek a csatlakozásról is, de még mindig van néhány tagállam, amelyik ez utóbbi kapcsán késlekedik… A 28-ak közös célja, hogy 2030-ig legalább 40%-kal csökkentsék kibocsátásaikat az 1990-es szinthez képest, de az EU-nak azt is közölnie kellene, hogy tagállamai milyen arányban járulnak hozzá ehhez. Ennek hátterében az a jelenleg is folyó, de elhúzódó egyeztetés áll, amelyik arról szól, hogy milyen legyen az újabb „klíma-energia csomag”. A csomag a legalább 40%-os átlagos kibocsátás-csökkentési, 27%-os energiahatékonyság-javítási (minden egyes tagállamban) és 27%-os átlagos megújuló energia arányt jelentő célokhoz írna elő konkrét feltételeket, jogszabályi rendelkezéseket. Az erőfeszítések arányos elosztása a különböző gazdasági hátterű tagállamok között, valamint a célok végrehajtási módja kulcskérdés, erről intenzíven tárgyalnak a felek… 

… ezek szerint Magyarország konkrét vállalásai még kidolgozás alatt vannak?

Ismereteim szerint Magyarország nem emelt kifogást a 40%-os cél ellen, hiszen jelenleg hazánk ezen a kibocsátási szinten van, elsősorban a ’90-es évek elejét jellemző recesszió, majd a jelentős gazdasági szerkezeti átalakulás nyomán. A megújuló energia arányát illetően jelenleg érvényben van a 2020-as 14,6%-os hazai cél, de a 2030-as közösségi célhoz való hozzájárulás végső száma is majd a tagállami egyeztetések keretében lesz rögzíthető. Közben itthon elkészült az újabb, nemzeti éghajlatváltozási stratégia tervezete már a Párizsi Megállapodás figyelembevételével, amely részletesen bemutatja a 2030. évi célokat, teendőket, s a 2050-ig tartó időszakra is kitekintést nyújt. A stratégia fontos elemei az alacsony szén-dioxid kibocsátású gazdaságra való fokozatos áttérés, a megváltozott éghajlati körülményekhez való alkalmazkodás, valamint a klímatudatos szemléletformálás.

Faragó Tibor legutóbbi írásai:

Közös jövőnk: ego vagy öko? (419 KB pdf.)

A párizsi klímatárgyalások eredményei (633 KB pdf.)

 

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás