A szalakóták egyedszáma egész Európában jelentősen csökkent, a faj több nyugat-európai országból már kipusztult. A Kárpát-medence állománya egyelőre stabil, így ennek védelme, megőrzése kifejezetten fontos a faj európai uniós jövőjét illetően.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szakemberei „A szalakóta védelme a Kárpát-medencében” című LIFE+ projekt keretében újabb négy szalakótát láttak el műholdas jeladóval 2016 nyarán. Ezek a mindössze 4,5 gramm tömegű eszközök a madár testtömegének kevesebb, mint 5%-át teszik ki, ezért nem akadályozzák az állatokat a mindennapi életükben. A négy jelölt madár közül kettő, „Bukfenc” és „Fehérlófia” útvonalát csak rövidebb ideig tudták követni. Ennek hátterében az adók meghibásodása is állhat, de nagyobb az esélye a szalakóták elhullásának, hiszen a vonulás nagyon sok veszéllyel jár a madarak számára.
A két nemrégiben hazaérkezett szalakóta, „Artúr” és „Eleven” útját azonban folyamatosan nyomon követhettük. Mindkét madár szeptember elején hagyta el Magyarországot, egy héttel később pedig már mintegy 4000 km-t megtéve, a Szaharától délre fekvő szavannákról küldtek jeleket. A fákkal tarkított pusztaság a nyár végi esőzések után táplálékban és pihenőhelyekben gazdag életteret kínál a szalakóták számára, ezt kihasználva két hónapig, a száraz évszak beköszöntéig időztek itt.
A madarak vonulási sebessége az éppen átrepülendő élőhely minőségével változik, ez annyit jelent, hogy a számukra kedvezőtlen terepet, mint például a sivatagokat, esőerdőket gyorsabban, a legtöbb esetben megállás nélkül repülik át. A táplálkozásra alkalmasabb helyeken azonban akár több napos pihenőkkel is megszakítják útjukat. „Artúr” és „Eleven” november elején újra folytatta útját dél felé. Az Egyenlítő környéki esőerdőket mindössze néhány nap alatt átszelve, a déli félteke szavannáin már lassabb iramban haladtak. Végleges telelőterületeiket december elejére érték el a Kalahári sivatagtól északra, Namíbia és Botswana területén, ahol egészen március közepéig tartózkodtak.
„Artúr” május 21-én, „Eleven” május 30-án érkezett Magyarországra, azóta újra a szokásos költőterületeiken mozognak:
A jeladók adatai alapján szalakótáink őszi és tavaszi repülési útvonalválasztása jelentős különbséget mutatott, úgynevezett „hurokvonulást” írt le, ami a hosszútávú (a Szaharától délre) vonuló madarak egyik tipikus viselkedése. A tavaszi visszaút 1000-1500 km-rel keletebbre tolódott, a madarak Afrikából Szaúd-Arábiát, Irakot és Szíriát is érintve tértek haza
szalakóta PTT adóval
Miért fontosak a jeladók?
Szalakótáink vonulási útvonalai és telelőterületei a múlt év végéig teljesen ismeretlenek voltak. A hagyományos madárgyűrűzés segítségével az elmúlt több mint száz évben alig néhány visszafogási adatot sikerült csak gyűjteni, így a madarakat a vonulás és a telelés során fenyegető veszélyforrásokról sem volt elegendő információnk. A szalakóták évente mindössze négy hónapot töltenek Európában, idejük nagyobb részét a tavaszi és őszi vonulás, illetve az afrikai telelés teszi ki. A hosszú, évente oda-vissza tízezer kilométernél jóval hosszabb út során sok nehézséget kell leküzdeniük, az illegális vadászat, a pihenő- és telelőhelyek leromlása, a táplálékhiány, a klímaváltozás rengeteg madár pusztulását okozza. A vonulási útvonalak pontosabb ismerete segítheti a különböző veszélyeztető tényezők csökkentését, az ismert pihenő- és telelőhelyek védelmét.
A jeladók segítségével fény derült a Kárpát-medence szalakóta állományának a vonulás során használt útvonalára és legfontosabb pihenőhelyeire. A projekthez Szerbia, Bulgária, Ciprus és Izrael BirdLife partnerszervezetei is csatlakoztak. Az adatok alapján megismert pihenőhelyeken e szervezetek munkatársai feltérképezik az adott területet és feltárják a szalakótákat fenyegető potenciális veszélyforrásokat. A fenyegető-tényezők megismerésével partnereink megtehetik az első lépéseket a madarak vonulási útvonalának védelmére a helyi döntéshozók és a közvélemény figyelmének felhívásával. A vonulás pontos útvonala mellett megtudtuk, hogy az őszi vonulás során a közel 7000 km-es távolságot a madarak három hónap alatt teszik meg, míg ugyanez a távolság a tavaszi vonulás során mindössze két hónapot vesz igénybe. Ennek legfőbb oka, hogy a madarak tavasszal igyekeznek minél hamarabb költőterületeikre érni, és a legjobb területeket elfoglalni, hogy a lehető legjobb eséllyel reptessék ki fiókáikat.
Az eddig jeladóval felszerelt szalakótáink a jeladosmadarak.mme.hu oldalon követhetők nyomon.
