Az árvíz és a mobil gát

2017. július 8. 7:03

Az árvíz és a mobil gát

Rémálmom volt éjszaka. Árvíz volt. Láttam az elöntött rakpartot, a réseken átszivárgó vizet, a kíváncsi fotósokat. A nyári hőhullám közepén vajon miért álmodik az ember árvízzel?

Talán azért, mert a Greenfo.hu honlapon láttam egy cikket, amelyben volt egy ötperces videó is. A németországi Zell óvárosát mobil gáttal védték. 2011 januárjában, a Mosel folyó áradásakor először az alapozásán keresztül kezdett szivárogni a víz. Utána uszadék sodródott az egyik mobil elemhez. Mellette átcsapott az ár, majd egyre nagyobb vízmennyiség zúdult át a gát fölött, és rövid időn belül elöntötte az óvárost. A cikk végén a kérdés: ugyanez dunai léptékben és jeges ár esetén?

Pesten és Budán a kiépített rakpartok akadályozzák meg, hogy a Duna elöntse a város belsejét. A Római-partot viszont nem védik kőgátak. Budapest utolsó természetes Duna-partját az árnyékot adó vízparti fákkal, a homokos-köves parttal évtizedek óta a vízi sportolók és a kispénzű fővárosiak használják. Ár idején a part egy részét elönti a víz. A hullámtér a hullámok helye. Az időszakosan elöntött területre nem célszerű építkezni, ezt jogszabályok is tiltják. A Rómain negyven legálisan felhúzott lakóingatlan is található, amelyek a két világháború közt épültek. De vannak más épületek is, amelyek vagy engedély nélkül, vagy a szabályok kijátszásával születtek az elmúlt években.

A Római-part és a mögötte fekvő terület árvízi védelme évek óta vita tárgya. Az ott lakók többsége – szakértők és környezetvédők – a hullámtértől távolabbi, a Nánási úton és a Királyok útján lévő védvonal megerősítése mellett kardoskodnak. Az új hullámtéri villák és hotelek tulajdonosainak a közvetlenül a víz mellé épített mobil gát az érdekük. A fémből készült elemek felhúzásához olyan alapozás szükséges, amely miatt hat-nyolcszáz – más becslések szerint akár ezerötszáz – fát ki kellene vágni. A Duna-parti vízi ökoszisztéma elpusztulna, a természetes folyópart helyén betonsivatag jönne létre.

Vannak más súlyos érvek is a mobil gáttal szemben. Ha visszatérünk a zelli történethez, az alumíniumgát mellett érvelők joggal tehetik fel a kérdést, hogy az miért nem volt magasabb. Míg a földgátat árvízkor meg lehet magasítani, a mobilt nem. Több szakértő hidrogeológiai kockázatra figyelmeztet. A hegyek felől érkező víz mozgását megváltoztathatja a mobilfal alapozása. Egy tanulmány szerint a mobil gát méretét minimalizálni kell. A Rómaira tervezett, közel három kilométer hosszú, három és fél méter magas fal Európában is példátlan nagyságú lenne. Mások arra utalnak: egy kidőlt fa is rést üthet a fémfalon.

2013-ban a tervező Erbo-Plan Kft. készített egy haváriatervet. Ebben olvasható, hogy a mobil gát sérülése esetén a hullámtérben élők figyelmeztetésére sem lesz elég idő. Kilencméteres árvízszintnél egy tízméteres nyílás esetén az ár két óra alatt öntené el a Római-partot és a mögötte elterülő öblözet nagy részét, víz hömpölyögne a közeli lakótelepeken.

2013 óta változtak a tervek, ám az elképzelés nem. Tarlós István áprilisban a Fővárosi Közgyűlés elé terjesztett két változatot, a parti mobil gát tervét, és a Nánási úti védvonal megerősítését. Az ellenzők azzal érveltek, hogy nincsenek részletes tervek, és nem készült kockázatelemzés. Friss haváriaterv sem. Végül a közgyűlés kormánypárti többsége a mobil gát mellett döntött úgy, hogy a képviselők nem voltak tisztában a kockázatokkal.

Az áradó Duna veszélyeiről az elmúlt évekből is van tapasztalatunk. 2002-ben, 2006-ban és 2013-ban is volt dunai árvíz. Tehát a védekezésre szükség van, de nem mindegy, hogyan. A mobil gát sérülékeny. Egy jégtábla, a sodródó uszadék vagy egy vízi jármű is rést üthet rajta. Az áradó víznek és a jégtábláknak óriási az erejük. Emlékezhetünk arra, hogy télen a Tisza jege egy egész kompot sodort el, pedig árvíz sem volt. Mi történik, ha egy súlyos tárgy ütődik a falnak, és az átszakad? Ki lesz akkor a felelős?

Mangel Gyöngyi véleménycikke a Magyar Nemzetben jelent meg.




Hozzászólások

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés