Újabb 12 fajjal bővül az EU inváziós fajlistája

2017. július 17. 21:13

Újabb 12 fajjal bővül az EU inváziós fajlistája

A tagországok képviselőiből álló inváziós fajok elleni védelemért felelős bizottság 2017. június 19-én megszavazta 12 fajnak az uniós inváziós rendelet (1143/2014/EU rendelet) Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok jegyzékére való felkerülését. A tagországok döntése alapján, a hivatalos jóváhagyást követően lép életbe a bővített jegyzék.

Az uniós jegyzék első változata 2016-ban lépett életbe, amelyen 37 növény- és állatfaj szerepelt. Az Európai Bizottság már az első jegyzék hivatalos jóváhagyása alatt elkezdett dolgozni a lista bővítésén és a kockázatelemzések alapján felterjesztették szavazásra a 12 új fajt, melyek listáját a tagországok megszavazták, így a várhatóan 2017. augusztus 2-án hatályossá váló jegyzék 2 emlős-, 1 madár- és 9 növényfajjal lesz bővebb a korábbinál. A jegyzékre újonnan felkerült fajok között több olyan is szerepel, mely hazánkban már széles körben elterjedt, ide tartozik pl. a folyóparti magaskórósokban problémát okozó bíbor nebáncsvirág, a vadászható pézsmapocok és a hatályos magyar jogszabályok alapján kötelezően irtandó közönséges selyemkóró.

1. táblázat: Az Unió számára veszélyesnek tekintett idegenhonos inváziós fajok jegyzékének 2017-es bővítése (az Európai Bizottság (EU) 2017/1263 végrehajtási rendelete alapján)

magyar név

tudományos név

csoport

hazai előfordulás

aligátorfű

Alternanthera philoxeroides

vízi növény

nem fordul elő

cingár (aprólevelű) átokhínár

Elodea nuttallii

vízi növény

 természetes környezetben megtelepedett, közepesen gyakori

felemáslevelű süllőhínár

Myriophyllum heterophyllum

vízi növény

 természetes környezetben megtelepedett, ritka

közönséges selyemkóró

Asclepias syriaca

szárazföldi lágyszárú

 természetes környezetben megtelepedett, gyakori

óriásrebarbara

Gunnera tinctoria

szárazföldi lágyszárú

zárt tartásban fordul elő, természetes környezetben nincs ismert állománya

kaukázusi medvetalp

Heracleum mantegazzianum

szárazföldi lágyszárú

 természetes környezetben megtelepedett, ritka

bíbor nebáncsvirág

Impatiens glandulifera

szárazföldi lágyszárú

 természetes környezetben megtelepedett, gyakori

japán gázlófű

Microstegium vimineum

szárazföldi lágyszárú

nem fordul elő

tollborzfű

Pennisetum setaceum

szárazföldi lágyszárú

zárt tartásban fordul elő, természetes környezetben nincs ismert állománya

nílusi lúd

Alopochen aegyptiacus

madár

 természetes környezetben megtelepedett, ritka

nyestkutya*

Nyctereutes procyonoides

emlős

 természetes környezetben megtelepedett, ritka

pézsmapocok

Ondatra zibethicus

emlős

 természetes környezetben megtelepedett, gyakori

* A faj felvétele 2019. február 2-án lép hatályba

A szabályozás elsősorban az idegenhonos inváziós fajok elterjedésének megelőzésére helyezi a hangsúlyt, azonban a már megtelepedett állományok esetében a kiirtásra, vagy legalább az állományok további terjedésének megakadályozására kell törekedni. Az uniós jegyzéken szereplő fajokat tilos az EU területén forgalomba hozni és a természetbe kibocsátani, továbbá a behozatalra, tartásra, tenyésztésre, szaporításra, szállításra, kereskedelemre és felhasználásra is hasonlóan szigorú szabályok vonatkoznak.

Az idegenhonos inváziós fajok ellenőrzése, korai észlelése és kezelése komoly állami szerepvállalást igényel, az ezzel kapcsolatos feladatok több szakterület feladatkörébe tartoznak. A hatósági feladatokat a fővárosi, megyei és járási kormányhivatalok, míg a szakmai közreműködést és koordinációt a nemzeti park igazgatóságok és a Földművelésügyi Minisztérium látja el - írta a termeszetvedelem.hu.  

Egyik-másik faj magyar nevével kapcsolatban Balogh Lajos botanikus kisebb észrevételeket fűzött:

A táblázatban aligátorfű-nek nevezett Alternanthera philoxeroides (Amaranthaceae) nemzetségnevére már létezik korábban alkotott magyar név, a papagájfű vagy papagájlevél (vö. pl. Priszter 1998, Bagi 2008), így - bár az angol nevéből átvett aligátorfű elég kifejező, s talán el is fogadható - az A. philoxeroides magyar nevének bevezetésén még érdemes gondolkodni.

Az Írországban és ÉNy-Franciaországban helyenként inváziós viselkedést mutató Gunnera tinctoria magyar nevében érdemes feltüntetni a chilei előtagot is, elkülönítendő pl. a némileg nagyobb termetű brazíliai-tól (G. manicata). (Ez utóbbit 2001. szeptemberétől neveltem Herényben, s ennek nyomán a 2010-es évek elején honosítottam meg néhány hazai botanikus kertben, pl. Vácrátót, Budapest: Füvészkert, Debreceni Egyetem; a Füvészkertben valamivel korábbról a G. tinctoria volt táblázva.) A Gunnera nemzetségnevének tekintetében pedig a - szintén az angol nevéből átvett - óriásrebarbara helyett inkább az óriáslapu bevezetését javasolnám, amely e fajoknak a rebarbara-szerű levélnyelüknél tán még fontosabb ismérvére utal, jelesül, hogy a növényvilág legnagyobb levéllemezű lágyszárú növényei közé tartoznak (pl. a G. manicata egy-egy levele nálam "csak" 1,5-2 m átmérőjűre nőtt, de ez az érték a faj eredeti élőhelyén elérheti a 3-5 métert is).

A táblázatban japán gázlófű-nek nevezett Microstegium vimineum (Poaceae) magyar neve - szintén a növény angol nevéből vett - újdonság, ezt is érdemes átgondolni. A nálunk néha - főleg parki foltképző dísznövényként - ültetett Pennisetum setaceum esetében is érdemes a teljes fajnevet - rózsás tollborzfű - feltüntetni, mivel a nemzetségnek számos faja van.




Hozzászólások

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés