Egy új kutatás szerint összefügg az állatok mérete és veszélyeztetettsége. A különösen apró és a nagyon nagy állatfajokat fenyegeti leginkább a kihalás veszélye, a közepes méretűek a legkevésbé veszélyeztetettek.
A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) részvételével készített nemzetközi kutatás során 27 ezer gerinces faj testméreteit és veszélyeztetettségi státuszát elemezték. A 27 ezer faj közül 4400-at fenyeget akut módon a kihalás veszélye, köztük különösen sok a kicsi és nagy faj – közölték a kutatók a PNAS című tudományos folyóiratban. Az adatok az IUCN veszélyeztetett fajokat regisztráló vörös listájáról származnak.
A nagyobb méretű – több mint egy kilogrammos – veszélyeztetett fajokat a vadászat és halászat fenyegeti. Ennek hátterében a húsfogyasztás, a testrészek orvosi célú felhasználása vagy az áll, hogy a célzott zsákmánnyal együtt akaratlanul elpusztulnak más állatok is.
A különösen apró, 77 gramm alatti testsúllyal bíró állatfajokat elsősorban az életterük változásai érintik. Ilyen állat például a Kolumbiában élő zafírmellű kolibri (Lepidopyga lilliae), valamint a Thaiföldön és Mianmarban elterjedt dongódenevér (Craseonycteris thonglongyai).
Összességében a kis állatfajok veszélyeztetettsége valószínűleg erősen alábecsült – vélik a tudósok.
"A testméret és a kihalás kockázatának mértéke közötti összefüggés ismerete eszközt ad a kezünkbe, amellyel meghatározhatjuk olyan fajok kihalásának kockázatát, amelyekről még nem tudunk sokat" – mondta a kutatást vezető William Ripple, a Cornwallisban lévő Oregoni Állami Egyetem kutatója. A nagyméretű veszélyeztetett állatok, például a bálnák, elefántok, orrszarvúk és oroszlánok védelmére már léteznek programok. De nagyobb erőfeszítésre van szükség a kisebb fajok és a nagyobb "nem emlősök" védelméhez – vélik a tudósok.
