Mennyi kávét igyak ahhoz, hogy hosszú életű legyek?

2017. október 8. 18:35

Mennyi kávét igyak ahhoz, hogy hosszú életű legyek?

Kávézással bizonyos ráktípusok, a cukorbetegség, a májbetegségek, a Parkinson-kór elkerülésének esélye is javul. A rák elkerülését a kávé antioxidáns összetevőinek tulajdonítják. Egy másik tanulmány viszont éppen a kávéfogyasztással együtt járó csökkenő élettartamról beszélt. Darvas Béla ökotoxikológus professzor írása.

A kávézás csökkentheti a szív- és az érrendszeri betegségek miatti halálozás kockázatát (2017. július 11.): Ha kávézik, ennek a hírnek biztosan örülni fog (HVG – július 11.); Kávézzon, ha tovább akar élni! (Origo – július 13.)

Aranka akadt ki. Azt mondta neki Margit, hogy a hírben az áll „…mindkét tanulmány arra az eredményre jutott: a koffeinmentes kávé ugyanolyan hatékony, mint a hagyományos.” Semmi vész. Ezek szerint a koffeinnek nincs köze a hosszú élethez. Ez az oldószeres koffeinkivonás teljesen rendben van? – szúrta közbe Aranka. Hümmögtem. Visszatérve Margit híréhez tehát, nem az izgatottság a titok maga – szögeztük le közösen. Nekem viszont eszembe jutott, hogy a háziorvosnál egy hónapja találkoztam az egészségügyi biztosítóval, aki valami hasonlót mondott. Három csésze olasz kávé, és annyi a vastagbélráknak – mondta kérdezés nélkül, miközben ellenőrizte a rendelő kimutatásait. Viva il caffè! Margit tolta elém a Journal of Clinical Oncology hírét, amelyben a Dana-Faber Cancer Institute szerint napi négy kávé (460 mg koffein – bár abban, hogy ez lenne a hatás forrása, abban ők sem voltak biztosak) eséllyel akadályozza meg a vastagbélrák kiújulását. Ennek következményeiből tapogatózzunk akkor ki! A mostani hír forrása (Rendesen leng az inga – jegyezte meg találóan Aés) a tekintélyes Annals of Internal Medicine lap, amelyben egyidejűleg két cikk is megjelent. Mindkettő epidemiológiai adatelemző.

Egy, a Science-ben is publikáló angol úr, akinél Brightonban töltöttem el valamennyi időt, azt kérdezte egyszer tőlem, hogy miért akarom a dolgok valós jelentését a biometria hókusz-pókuszaival eltüntetni. Én nem így gondolom azóta sem, de néha kísért, hogy a véletlen ezen az eredményeket sejtető szinten is játszhat velünk. Statisztikus igazságok – milyen rosszul is hangzik. Mibe telik Mr. Chance számára az átlagtól való szisztematikus eltérés. Mi van, ha nem megfelelően terveztük a kísérletet, ha nem jók a feltett kérdéseink, ha tévesek az ok szerinti csoportokra bontásaink. Egyébként, több százezer páciens önbevallását mennyire lehet valóságos tényként kezelni?

Az egyik szóban forgó cikket a WHO Rákkutatási Ügynökségének, az IARC-nek a munkatársai írták. Tíz európai ország közel félmillió 35 év feletti polgárának egészségügyi állapotát követték nyomon. A kutatás 16 éve alatt több mint negyvenezer halálozás fordult elő, amit elemeztek. Napi három kávé mellett 18%-kal alacsonyabb elhalálozási arányt tapasztaltak a férfiaknál, míg nőknél 8%-kal alacsonyabbat. Korábban nőknél csökkent inkább az arány. A halálhoz vezető keringési és az emésztőszervi betegségek aránya is alacsonyabb lett.

A másik kutatást a Hawaii Egyetem Rákkutatási Központja szervezte és az Egyesült Államok Egészségügyi Intézeteinek Rákkutatási Központja (National Cancer Institute, National Institutes of Health, NCI NIH) támogatta. A kérdőíves adatgyűjtés négy népcsoportra (fekete, ázsiai, latin és őshonos) és mintegy 186 ezer 45-75 év közötti emberre terjedt ki. Itt a nyomon követés időszaka alatt 58 ezer ember halt meg. Az adatokat kor, ivar, népcsoport, dohányzási és alkoholfogyasztási szokások, iskolázottság, krónikus betegségek, továbbá erős igénybevétel szerint is értékelték. Korábban azt találták, hogy bizonyos ráktípusok, a cukorbetegség, a májbetegségek, a Parkinson-kór elkerülésének esélye is javul. A rák elkerülését a kávé antioxidáns (polifenolok, diterpének, melanoidinek) összetevőinek tulajdonítják.

2012-ben egy tanulmány viszont éppen a kávéfogyasztással együtt járó csökkenő élettartamról beszélt még. A szerzők fejében megfordult, hogy a kávéfogyasztók gyakran cigarettáznak is, és ez jelentősen csökkenti az életkilátásaikat. Mikor ezt figyelembe véve (dohányos és nem dohányos kávéfogyasztók) újra elvégezték a számításaikat, a kávéfogyasztás már növelte az élettartamot. 2014-ben azt találták, hogy kávéfogyasztásra az érrendszeri betegségek száma csökkent az elhalálozások között, de a rákbetegségekre nem volt hatással.

A fenti állítások paradoxonja, hogy 1991-ben egy igen részletes tanulmányban éppen az IARC állította azt, hogy a kávéfogyasztás a húgyhólyagrák (2B) fokozott rizikójával járhat együtt. Ezt a véleményét azonban felülvizsgálta, és 2016-ban törölte. Mi változhatott? Például a kávé meglehetősen elavult növényvédelme?

kávézacc kutatás University of Cincinnati

A pörkölt kávék akrilamid-tartalma nagyon jelentősen eltérhet (45-475 ppb vagy µg/kg), akár tízszeres mennyiségben is a különböző fajták között. Az akril-amidot az IARC 2A rákkeltőnek tartja. Mások viszont azt mérték, hogy a kávéfogyasztáskor alacsony koncentráció (6-13 ppb) jut be abból a szervezetünkbe, mert a főzéskor kis mennyiség oldódik ki. Vagyis a veszély létezik, de a bekövetkeztének valószínűsége elhanyagolható.

Maradtak azonban kérdések, például hogy milyen kávézóba tértünk be, hiszen az olasz expresszó és a német/amerikai lütyő nagyon mások. A méregdrága nagy-nyomáson működő kávégépek gyártói szerint a kávéból ezek olyan összetevőket is kimosnak, amelyeket hagyományos szerkezetek nem. Vagyis azonos név és sokféle ital és azok összetevői: pörkölési melléktermékek és változatos szermaradékok. Miként lehet a különféle daganatos betegségeket egyféleként kezelni, hiszen a világban terjedő hírekben ezt teszik? Hír ez egyáltalán? Mire vonatkozóan? A kávé-lobby hirtelen megdicsőült; hamarosan történelmi patikákban valamelyik életmód-celeb élethosszabbító netkávézó sarkot nyit?

A tanulmányokban sikerült-e mindenféle ágenst kikapcsolni, amely a halálozási arányt befolyásolja. Nem látok életszínvonalra utaló elemzést. Aki napi három kávét megengedhet magának, az nem átlagon felüli ellátás szerint élhet, míg a nem kávézóknak esetleg a napi étel beszerzése is problematikus? Nincs válogatás, velem ne sz@rakodj! – csap az asztalra a kiürült kamrájú háztartásbeli. Az életszínvonal bizony jelentősen befolyásolja az elvárható élettartamot, és talán a napi családellátással kapcsolatos stressz is.

A cikkeket író kutatásvezetők nem adnak életmódtanácsot; miért is tennék? Kutatóknak ez általában eszébe sem jut. Az amerikai csoport most speciális rákfélékre elemzi az adatait. Tudományos rovatok némelyikének hírszemlézője/címszerkesztője viszont kávéfogyasztásra buzdít. Számukra a képlet egyszerű. Aésnek erről egy zavarba ejtő zenei produkció jutott az eszébe, mikor kérdeztem. Mondd csak, miért olyan bonyolult az élet? – fordult felém a golfpályán a brightoni fazon, háttérben a Seven Sisters fehér mészkőszikláival. Éppen én tudnám?
Darvas Béla írása eredetileg blogjában az Átlátszón jelent meg.




Hozzászólások

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés