Boros dilemma: parafadugó vagy csavaros kupak?

2017. október 11. 16:12

Boros dilemma: parafadugó vagy csavaros kupak?

A korábbi 95-ről 62 %-ra csökkent a legutolsó (2009-es) adatok szerint a parafadugóval lezárt borok mennyisége, és e tendencia valószínűleg azóta tovább erősödött. A parafadugó penészedése ugyanis kellemetlen "dugóízt" és illatot kölcsönöz a bornak, ezért egyre több borász a csavaros kupakok használatára áll át.

Ugyanakkor a borászokat is megosztja "a parafadugó kontra csavaros kupak" kérdés, mert például a parafadugó kevesebb oxigént enged be az üvegbe a csavaros kupaknál. A parafadugó penészedése egyaránt érintheti a fiatal és a régi, a fehér és a vörösborokat is, sőt még a pezsgőt is. A fertőzés leginkább arról ismerhető fel, hogy a bornak kellemetlen íze és illata van, miközben parafadugó kívülről sértetlennek tűnhet. A kellemetlen íz kialakulásakor ugyanis az esetek túlnyomó többségében a parafadugó optikailag nem változik meg - írja a bbc.com.A parafa penészt/betegséget egy TCA néven ismert kémiai vegyület okozza. A TCA-t olyan apró, levegőben lévő gombák hozzák létre, amelyek a parafához kapcsolódnak.

Sokan nem is gondolnák, de egy 2007-es tanulmány szerint a parafa penész tízből egy dugót érint. Nem meglepő tehát ezek után, hogy egyre jobban terjed világszerte a fém csavaros borospalackok gyártása.A parafadugós boros palackok a kilencvenes években még a 95 százalékát tették ki a boroknak, ez 2009-re 62 százalékra csökkent, és e tendnecia valószínűleg azóta tovább erősödött.

Ez a portugál parafagyártói számára a legrosszabb, mivel a világ parafatölgy erdeinek fele ott található.

Az Agrárszektor szerint  2003-2004 körül egyes piacokon már annyira rossz volt a helyzet, hogy úgy tűnt, nem nagyon lesz jövője a parafának. Ez leginkább Ausztráliát és Új-Zélandot érintette.Ausztrália egyik nagy borászata már 2004-ben úgy döntött, hogy az összes borára csavaros kupakot tesz, ugyanis a boraik 10-15 százalékával volt akkor TCA és oxidációs probléma - közölte a bbc.com. A világ modernizálódik, ezért is döntöttek a csavaros kupakok mellett. Ezzel szemben Amerikában és Európában a borok többsége még mindig parafa dugós. Amellett, hogy ez a hagyományos boros palack ismérve, a parafadugó a hosszú évek alatt bizonyította, hogy kevesebb oxigént enged be az üvegbe és segíti a borok érését is, ellentétben a csavaros kupakkal. Ezt pedig egyes borászok és szakértők a paradugó egyértelmű előnyére írják.

parafa Quercus suber

 Az eukaliptusz, a papíripar és a rövidlátó politika szerepe a portugál erdőtüzekben.

A 2017 június közepén Portugália középső részén támadt rettenetes erdőtűzben 64 ember vesztette életét, köztük több gyerek, egész családok és egy fiatal tűzoltó is, a sebesültek száma 250 felett jár. Az ország történetének legsúlyosabb tűzesete nyomán egyre többen szeretnék tudni, nem lett volna-e elkerülhető a katasztrófa, amelynek hátterében a számos kisebb-nagyobb hanyagság mögött felsejlenek évtizedek óta ismert, de félrekezelt vagy szőnyeg alá söpört problémák is.

A portugál erdőtüzek pusztításának legfőbb felelőse – már ha félretesszük a döntéshozókat – az eukaliptusz. Ezt az Ausztráliában és Tasmániában őshonos, rendkívül invazív fafajtát még a XVIII. században hozták Európába angol és francia botanikusok, és a betegségeket is terjesztő mocsaras területek kiszárítására használták. Portugáliában is ezzel a céllal telepítettek tömegesen eukaliptuszokat 1855-ben Coimbra vidékén, ahol a korábban kiírtott erdők miatt is fenyegetett az erózió. Száz évvel később pedig a skandináv papíripar kezdett területeket vásárolni az országban, és a három afrikai országban is háborúzó portugál államnak kellett a pénz: speciális törvényekkel egyengették az eukaliptusz hatalomátvételét. Így kezdődött meg a fa diadalútja, amely a helyi fajokat fokozatosan kiszorítva ma a leggyakoribb az országban: 2013-as adatok szerint az erdőterületek 26%-át, több mint 800 ezer hektárt foglal el.

Az eukaliptusz termesztése viszonylag egyszerű és jövedelmező: a papírtermeléshez 7-8 évente ki lehet vágni a fákat – összehasonlításképpen: az őshonos paratölgy 25 éves korától „ad” parafát, 9 évente egyszer. A korábban nagy területeken nevelt, a tűznek jóval ellenállóbb gesztenyefák termése pedig ma alig hoz jövedelmet. A cellulózgyártók mohósága, a fajok invazív jellege és az átgondolatlan vagy rövid távban gondolkozó erdőgazdálkodás kombinált pusztító hatását csak súlyosbította, hogy a szóban forgó erdős, hegyes vidékeken szegény és egyre szegényebb, elvándorló és emigrációra kényszerülő, illetve elöregedő lakosságot találunk, egyre kisebb számban. Részletek >>>




Hozzászólások

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés