Az országok általában versengenek, hogy egy épület vagy egy térség felkerüljön az UNESCO világörökségi listájára. Románia most pont az ellenkezőjében mesterkedik Verespatak ügyében a HVG tudósítása szerint. Nem mindenkinek lenne aranybánya.
A Dacian Ciolos vezette szakértői kormány Verespatak ügyében hátrahagyott aknája a most hatalmon lévő szociáldemokraták lába alatt robbant. Mégpedig akkor, amikor szeptember végén az UNESCO nemzetközi szakértői csoportja megjelent Verespatakon, hogy a helyszínen is megvizsgálja Románia kérését, miszerint a római kori arany- és ezüstbányákat is rejtő település „kulturális, bányászati tájvidék” címen felkerüljön az ENSZ-szervezet világörökségi listájára.
A bukaresti kormánynak hirtelen leesett a tantusz, hogy amennyiben Verespatak tényleg a világörökség része lesz, az ott tervezett arany- és ezüstbányászatnak végleg befellegzik. Így aztán az országos bányahatóság azzal az indokkal tiltotta meg a küldöttségnek a régi tárnák meglátogatását, hogy azok a kitermelési koncessziót korábban elnyerő Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) tulajdonát képezik, az pedig nem adott engedélyt a vizitre. Ami nyilvánvaló abszurditás, hisz a régi bányák nem kerültek a RMGC birtokába. A konfliktusba belépett Mihai Tudose kormányfő is, aki kijelentette: Románia visszavonja a világörökségi kérelmét, mert az ahhoz csatolt dokumentumokat „illegálisan állították össze”.
Kinek van malaca Verespatakon?Az országos műemlékvédelmi bizottság 2011-ben javasolta a művelődési tárcának, hogy Verespatak kerüljön fel az UNESCO-listára, ám előrelépés nem történt. Hogy aztán a 2015-től kormányzó Ciolos-kabinet hivatali idejének utolsó munkanapján, az idén január 4-én Corina Suteu művelődési miniszter – állítólag véletlenül – postázza a kérelmet az ENSZ szervezetének.
A kipattant botrány természetesen nem a történelmi bányavidék védelméről, hanem a hegyek gyomrában rejtőző, becslések szerint 315 tonna kitermelhető aranyról és 1500 tonna ezüstről szól.
A döntés sürgetővé vált, mert az 1997-ben alapított – a román származású Frank Timis által 1995-ben létrehozott Gabriel Resources 80,69 és a román állami Minvest Déva 19,31 százalékában álló – RMGC húsz évre kapott koncessziója az idén lejár. És a vállalkozás még egy gramm aranyat sem hozott a felszínre.
A Gabriel Resources most a Világbank mellett működő nemzetközi választott bíróságon keresi az igazát, és 4,4 milliárd dolláros kártérítést követel a román államtól, amiért az két évtizede akadályozza a kitermelés megkezdését. Az eltelt időben ugyanis egyetlen román kormánypárt sem vállalta annak az ódiumát, hogy engedélyezze a csupán a beruházó szerint teljesen biztonságos – mindenki más által súlyosan környezetszennyezőnek tartott – a nemesfém kioldására ciánt használó aranybányászatot. Még úgy sem adták meg a jóváhagyásukat, hogy az államkassza is komoly bevételre számíthatna. Ráadásul az RMGC a „friss” arany bányászata mellett átmosta volna a meddőhányókat is, miután egy 80 tonnás minta ausztráliai elemzéséből kiderült, hogy ezek arany- és ezüsttartalma más bányák meddőhányóihoz viszonyítva átlag feletti.
Verespatak külszini bányaAz UNESCO-szakértőkkel szembeni fellépés hátterére a Verespatak megvédését zászlajára tűző helyi Alburnus Maior Egyesület elnöke, Eugen David mutatott rá egy interjúban. Szerinte az RMGC a küldöttség megérkezésekor azonnal emlékeztette a román kormányt, hogy a választott bíróság, amennyiben a kompromisszumos megegyezés utolsó reménye is elszáll, nyilvánosságra hozza a cég által beadott memorandumot, amelyben kitálalják a kártérítési igény motivációit.
Ettől rettegnek most Romániában jobb- és baloldali politikusok, mert kiderülhet, hogy a populista ciánellenes nyilatkozatok örve alatt kik támogatták a verespataki kitermelés engedélyeztetését, tologatták a papírokat.
A Romania libera napilap felidézett egy 2013-as interjút, amelyben Gheorghe Oancea katonai ügyész beszélt arról, hogy a legjelentősebb román titkosszolgálat, az SRI neki már 2002-ben jelezte, hogy a verespataki beruházás körül nemzetbiztonsági problémák mutatkoznak. Az egyik ilyen, hogy az SRI gyanúja szerint a hadügyminisztérium egyik topográfusa egy katonai alakulat közelségére hivatkozva légi és földi felvételeket készített a térségről. A tiszt ezt követően kilépett a hadseregből, és vezető állást kapott a Gabriel Resourcesnél. Oancea úgy véli, ideje lenne, hogy a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) nyomozást indítson. Például annak megállapítására, miként zuhant a román állami tulajdonrész a kezdetben megszabott 40 százalék felére. Vagy hogy milyen romániai bányászati dokumentumokkal került fel annak idején a Gabriel Resources a vancouveri tőzsdére, tudósította a hvg.hu-t Irházi János Aradról.
Kapcsolódó anyagok:
Visszavonja a román kormány Verespatak előterjesztését a világörökségi listára
