A rovat kizárólagos támogatója

Tavaly Lenné év volt Németországban, ezért Peter Joseph Lenné eléggé a célkeresztbe került a művészettörténészek körében. Ő adta Bécsnek a Laxemburg kertet, Potsdamnak a Sanssouci kertet, Berlinnek a Tiergartent, a Luisenstädtischer csatornát és a Landwehrkanal-t, de annyi német városban tervezett – főként főúri kerteket – hogy a klasszicista tájképi kert stílusiránynak ő lett Németországban a koronázatlan királya. És itt jön a magyar vonatkozás.

A Potsdamban naggyá lett Lenné ugyanis 1812 és 1814 között kezdő kerttervezőként Schönbrunn-ban ‘gyakornokoskodott’ a Habsburgoknál. Éppen akkor, mikor a ‘legmagyarabb Habsburg’, József nádor a konok fejébe vette, hogy modernizálja ezt a várost és Pest városának első nemzetközi tervpályázatát a Városliget tervezésére – "egy minden osztály számára nyitott" népkertre íratta ki. Életszerű tehát, hogy a fiatal tehetség esetleg indult ezen a tervpályázaton, hiszen épp a közelben volt, s ez a pályázat neki elég nagy kihívás / esély lehetett a kiemelkedésre. József nádor pedig volt annyira kertbolond, hogy a bécsi udvarból biztosan megpróbálta az összes hadra fogható kertművészt meghívni erre a pályázatra.

Jól tudjuk a történet végét: A tervpályázatot – amely nem kevesebbet markolt, mint a világ első, korlátozások nélkül bárki számára használható közparkját létrehozni – végül Heinrich Christian Nebbien nyerte meg (aki meg éppen a Brunszvikoknál birtokrendezett Martonvásáron) és ezidáig semmi bizonyosat nem tudtunk a versenytársairól. Azonban pihen két nagyon gyanús rajz is a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában, amelyet [S 70 – No. 3.] és [S 70 – No. 4.] jelzet alatt "A Pesti Városliget helyszínrajzi térképe" címen katalogizáltak.

Imre Jámbor professzor már korábban felhívta arra a figyelmet, hogy e két térképlap nem helyszínrajz, hanem terv és vélhetően az elveszettnek hitt 1813-as tervpályázat két pályamunkáját rejti. Az [S 70 – No. 3.] tetejére ráadásul cirkalmas betűkkel valakik utóbb ráfirkatottak egy P.L. monogramot. A stílusa, rajzkezelése pedig nagyon hasonlít arra, ahogyan a Sanssouci kert tervét megrajzolták. Fatsar Kristóf professzor szintén gyanúba keverte a tervlap kapcsán Lennét. Ha ugyanis tényleg Lenné a szerző, akkor ez egyben azt is jelenti, hogy a Városliget terve volt Lenné legkorábbi komoly tervezési munkája. Dr.-Ing. Sylvia Butenschön, a Berlini Műegyetem Lennére specializálódott kutatási asszisztense a magyar levéltárak digitalizációjának köszönhetően bukkant a tervlapra az interneten, éppen akkor, amikor Dóra Csizmadia volt Berlinben egy posztraduális képzésen, ezért segíteni tudott neki a levéltári anyagok fordításában, a magyar kollegákkal történő kapcsolatfelvételben. Az elmúlt évben Jámbor Imre személyesen is találkozott Butenschön-nel Budapesten, a levéltárban átvizsgálták az eredeti tervlapot. A fenti közvetett bizonyítékokon túlra azonban nem jutottak. Ehhez képest elég nagy fordulat ez a cikk, amelyben Butenschön már egyértelműen állítja: a terv Peter Joseph Lenné legkorábbi alkotása. S nem ez az első ilyen tárgyú publicisztika. A Gartenkunst. 2017/1. számában ugyanezt közlik tényként, a minap bukkant rá Anna Eplényi. Így legyen. Ha így van, az mindenképpen kerttörténeti tudományos szenzáció. Továbbra is titok maradt viszont az [S 70 – No. 4.] – a háromból egyébként leggyengébb -tervlap alkotója, csak annyit tudunk, hogy Fatsar Kristófnak erre is vannak tippjei. Izgalmas, nemde?

A kép forrása a  Berliner Zeitungban megjelent cikk: "A nagyszerűen szép terve – megtalálták a kertművész Lenné legkorábbi munkáját"

És akkor most számoljuk meg együtt, hány nagy múzeumi épület látható Lenné (vagy akár Nebbien) tervén, s ízlelgessük együtt, milyen célból is létesült a világ első "népkertje". Mert ha vitatott is a versenytársak személye, egy valami bizonyos: nem országos kiállítás, nem hungexpo, nem múzeumi negyed és nem vigalmi negyed céljából. Közparknak. Jó lenne, ha ez így is maradna, legalább a parknak azon részeiben, amit a korábbi korok nem vágtak le a ‘szalámitaktika’ jegyében, jóval azelőtt leszeletelve az első részleteket, hogy maga a szó szállóigévé vált. Azt is érdemes itt megjegyezni, hogy míg Lenné műveinek jó része ma már világörökségi védelem alatt áll Németországban szinte teljes megőrzött pompájában, addig a Nebbien tervezte Városliget a budapesti világörökségi terület kijelölésekor csak a pufferzónába fért bele, s ez bizony a magyar előterjesztők akkori (mai?) szemléletét tükrözi. Még a történeti kert státuszt sem nyerhette el, mert ekkor meg már útjában állt a Múzeumi Negyed titkos tervének. Hát így vagyunk mi, meg a kertörökségeink- írta Bardóczi Sándor tájépítész.

A témához kapcsolódik a szerző egy másik mai blogbejegyzése is:

A portfolio.hu a Városliget Zrt. által fizetett interjúban (értsd: hirdetésben) kritika nélkül közli le a Zrt. ügyvezetőjének történelmietlen ferdítéseit.
"A Városliget sosem volt klasszikus közpark. Az érdekességét, a vonzerejét létrehozása óta annak köszönheti, hogy egyszerre találhatók meg benne a hatalmas zöld felületek és a kulturális élményeket, rekreációs lehetőségeket biztosító intézmények. A tapasztalatok szerint a Szépművészeti Múzeumot, a Műszaki és Közlekedési Múzeumot, a Mezőgazdasági Múzeumot, a Műcsarnokot, az Állatkertet, a Műjégpályát vagy a Széchenyi fürdőt legalább annyian, de inkább többen keresik fel, mint ahányan sportolásra, kikapcsolódásra, pihenésre használják a csaknem százhektáros parkot."

Cáfolat: A Városliget 1816-os kivitelezés-kezdését követően 1836-ra megközelítőleg elnyerte azt a formáját, amit a tervezője, Nebbien megálmodott. Ez történeti térképekkel bizonyítható. A Városliget tehát klasszikus közpark volt. Egyébként az első ilyen, ha a Városmajort nem számítjuk. Mindenesetre 11 évvel előzte meg az 1847-ben átadott Birkenhead parkot Liverpoolban, amit az angolszász irodalom az első közparknak tart, s azóta is park. Érdekességét, vonzerejét a kortársak szerint ez jelentette. 1885-ig, az Iparcsarnok közparkba történő beerőszakolásáig ez a helyzet fennállt. 1896-ban a főváros ideiglenesen adott engedélyt (egyáltalán nem jó szívvel, de igen jól dokumentáltan) arra, hogy a Városliget területén jöjjön létre a Milleneumi Kiállítás.

Ezt a kényszerűség (határidő) diktálta, sőt a rossznyelvek szerint a honfoglalásunk is azért csúszott át 895-ről 896-ra, hogy a kiállítás 1896-ra elkészüljön. A park kiállítás céljára való ideiglenes átadásának feltételéül a főváros a park teljes zöldfelületi rekonstrukcióját és az épületek elbontását szabta. Azóta várunk erre. A parkba nem való, a Nagyrétet foglaló, a BNV korszakból hátramaradt, a közlekedési kiállításként ottragadt épületek elbontásával ennek a rekonstrukciónak a részleges esélye teremtődött meg mostanra. A tapasztalatok szerint (BCE Tájépítészeti Kar parkhasználói felmérése, amelyet Baán László megbízásából készített) a Városligetben található intézményeket kevesebben (40%) keresik fel, mint magát a parkot (60%). Az eddigi közvéleménykutatások pedig azt mutatják, hogy a budapestiek minősített többsége nem kér ebből a fejlesztésből, csak a parkot szeretné rehabilitált állapotban látni. Ez 20 milliárdból megvalósítható, nem kell hozzá 250 milliárd.

Nincs olyan fővárosi fejlesztési dokumentum, ami ne arról adna számot, hogy a Városliget jelenleg is túlterhelt, ezt a terhelést pedig az intézmények máshová történő részleges átdelegálásával és új városi közparkok létesítésével lenne szükséges feloldani. Minő balszerencse, hogy pont a fordítottja történik és ehhez a jogalapot egy képviselői indítvánnyal egyeztetések nélkül nagyon kurtán-furcsán áttolt kétharmados törvény szolgáltatja, amiben az áll, hogy a parkra vonatkozóan egyetlen országosan általános építésügyi jogszabályt, valamint a fővárosi kgy által elfogadott semelyik korábbi fejlesztési dokumentumot sem kell figyelembe venni, betartani…Nos, aki alakítja ezt a várost, annak minimum tisztában kellene lennie a történelmével. A Városliget története pedig nem 1896-ban kezdődött.

Gondolom a portfolio.hu össze fogja törni magát, hogy helyreigazítsa a vezérigazgató úr tévedéseit…

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás