A rovat kizárólagos támogatója

A kormány előtt van egy fejlesztési terv, amely csatornákat és víztározókat telepítene a Duna–Tisza közén. Egy kecskeméti szakmai konferencián mondta el a Fidesz egyik képviselője, hogy a vizet a Dunából felszivattyúznák a Homokhátság magasabb területein kialakítandó tározóba.

A kormány előtt van egy fejlesztési terv arról, hogy vízpótló rendszereket, csatornákat és stratégiai célú víztározókat hoznának létre a Duna–Tisza közén, a Homokhátságon – jelentette ki tegnap a kiskunhalasi választókerület Fidesz–KDNP-s országgyűlési képviselője egy kecskeméti szakmai konferencián, amit a Duna–Tisza Közi Hátság Vízpótlásáért Egyesület szervezett a Bács-Kiskun megyei Kereskedelmi és Iparkamarával közösen.
A Magyaridők  idézte Bányai Gábort, aki elmondta, hogy a tervek szerint a vizet a Dunából és a Duna-völgyi főcsatornából nyernék, és felszivattyúznák a Homokhátság magasabb területeire. Innen pedig gravitációs úton tudnák leengedni a vizet az alacsonyabban fekvő területek csatorna- és víztározó-hálózataiba. – Ezzel orvosolni lehetne a mezőgazdaság problémáit, aszályos időszakban öntözni lehetne a földeket.

Ám ami ennél sokkal fontosabb, hogy 500 millió vagy akár egymilliárd köbméter vizet lehetne ott tárolni, ami később, amikor a vízhiány és a klímaváltozás még nagyobb gondokat okozhat, óriási kincs lesz – hangsúlyozta a politikus. Hozzátette: jelenleg még nem lehet megmondani, hogy a fejlesztéshez mekkora összegre lesz szükség, hisz a műszaki megoldásoktól függ a költségvetés, de úgy véli, a beruházás elérheti a 2-300 milliárd forintot is.

homokhátság MTI Ujvári Sándor

Fotó: MTI Ujvári Sándor

A két nappal ezelőtti, "A Homokhátság jövője: sivatag vagy korszerű vízgazdálkodás?" című konferencián a hazai tudományos és szakmai élet több szereplője is előadást tartott. A szakemberek egyetértettek abban, hogy a Homokhátság problémáját komplexen kell kezelni, és az összes érintett terület szempontjait figyelembe kell venni.

Fel kell tenni a kérdést, hogy kinek, hol, mikor, mennyi és milyen minőségű vízre van szüksége. S fontos kérdés az is, hogy kinek mit ér meg a vízigény kielégítése? – fogalmazott Keve Gábor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Karának egyetemi tanársegédje, aki ugyanakkor kiemelte: úgy tűnik, vízpótlás nélkül nem lehet átfogó megoldást találni.

Rakonczai János, a Szegedi Tudományegyetem Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék professzora arról beszélt, hogy ha szárazság alkalmával a magasabb területekről lefolyik a víz az alacsonyabb vidékekre, akkor a csapadékos idő alatt sem pótlódik vissza. Ha pedig csökken a talajvíz szintje, akkor a talaj egyes helyeken átalakul, eltűnik a növényzet, így nagyobb a párolgás és a vízveszteség is.

Kolossváry Gábor, az Országos Vízügyi Főigazgatóság főosztályvezetője azt emelte ki: a vízzel takarékoskodni kell, azt helyben vissza kell tartani, és szükség szerint állami részvétel mellett visszapótolni.
 

Veszélyben a Homokhátság

Veszélyben a Homokhátság

Az ország területének tizedrésze, a milliós lakosságú Duna-Tisza közi Homokhátság, évszázadok óta küzd vízhiánnyal, elsivatagosodással, a szélvájta homokbuckák vándorlásával, amelyek miatt a szél által elhordott futóhomok szinte mindent maga alá temet. Az EU felmérése szerint ez a terület lehet a klímaváltozás egyik első áldozata. A Homokhátságot az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) is félsivatagi területnek nyilvánította.

A Homokhátsághoz jelentős kulturális értékek kötődnek, legértékesebb természeti kincsei a Kiskunsági Nemzeti Park területén találhatók. A futóhomok megkötésére célszerű az ilyen területet erdősíteni, erre legalkalmasabb az akácfa. A durvább szemű futóhomok megkötése történhet még élő sövények kialakításával, és ahol a homok alatt termőképes altalaj van.

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás