Az erdei fülesbaglyok csoportos városi megjelenése szokványos jelenség a téli időszakban. A lakott területek kedvezőbb mikroklímája és a baglyokra is veszélyt jelentő ragadozók hiánya jelentős vonzerővel bír hazánk leggyakoribb éjjeli ragadozó madarára.
Az erdei fülesbaglyok (Asio otus) csoportos városi megjelenése szokványos jelenség a téli időszakban. Általában kis egyedszámban gyülekeznek a belterületek parkjaiban vagy egyéb helyeken, ahol nappalozásra alkalmas örökzöldeket találnak (templomkertek, oktatási intézmények, temetők, stb.). A Nagykunság mindig is frekventált kistájnak számított a téli erdei fülesbagoly gyülekezések szempontjából, ám a 2017 decembertől kezdődő heti rendszerességű felmérések váratlan eredményeket hoztak Kisújszálláson és Túrkevén.
Kisújszállás telelő erdei fülesbagoly állományát az elmúlt 2 évben átlagosan 150-170 egyed képezte.
Túrkevén jelentősebb gyülekezések alakultak ki, főként az elmúlt időszakban, amikor is tartósan 300 felett alakult a város központjában pihenő baglyok egyedszáma. A természeti értékekben gazdag és mozaikos szerkezetű élőhelyeiről ismert Túrkevén már 2017 elején is rekordot döntött a belterületi gyülekezés: januárban 445 egyed alkotta a valaha látott legnagyobb gyülekezést, az erdei fülesbaglyokhoz pedig a hónap folyamán kis egyedszámban réti fülesbaglyok (Asio flammeus) is társultak.
A december elejétől újrakezdődő erdei fülesbagoly felmérések azonban minden eddigi várakozást felülmúltak. December elsején 330 (Kisújszállás), illetve 503 (Túrkeve) nappalozó egyedet sikerült megfigyelni, amelyet tovább tetézett a december hetedikén folytatott számolás. Ekkor Kisújszálláson 367, Túrkevén pedig hozzávetőlegesen 508 erdei fülesbagoly és egy réti fülesbagoly gyülekezett. Ezen a napon az egyetlen nappalozófán (egy magas keleti tuján) megfigyelt legtöbb bagoly 80 egyed volt. A harmadik, december 14-én elvégzett felmérés alkalmával Kisújszálláson tovább emelkedett a baglyok egyedszáma (379), Túrkevén azonban csökkenést mutatott (456 erdei fülesbagoly és ugyancsak 1 réti fülesbagoly). A szokatlanul magas egyedszámot öltő téli gyülekezés magyarázatául a faj fő táplálékát jelentő mezei pockok (Microtus arvalis) robbanásszerű állománynövekedése (gradáció) szolgálhat, ám ezzel párhuzamosan egy, az eddigieknél jelentősebb Kárpát-medencei beáramlás is okozhatja azt.
E nem mindennapi természeti jelenség pontosabb megismerése érdekében a Közép-Tisza-Jászság és a Nagykunság Természetvédelmi Tájegység szakembereinek továbbra is fontos feladata a belterületi gyülekezések nyomon követése, nem csupán a két említett településen, hanem a szintén nagy egyedszámú gyülekezésekkel jellemezhető Karcagon, Törökszentmiklóson, Tiszapüspökiben, Besenyszögön, Nagykörűben és Jászladányban, illetve a szerényebb eredményeket mutató egyéb településeken is- olvasható a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság weboldalán.
Miért rejtőznek nappal a baglyok?
A baglyok többsége bonyolult "kéregmintázatú" rejtő tollazattal rendelkezik, holott erre éjszakai vadászként nem lenne szükségük, az egyszínű barna vagy fekete is megfelelő lenne. Erre az álcázásra nem is éjjel, hanem a nappali pihenés időszakában van szükségük.
A nappal aktív madarak ugyanis, kicsik és nagyok egyaránt, nagy ribilliót csapva zaklatják, támadják a baglyokat. Ezt úgy tudják elkerülni, ha a kora hajnali szürkületben (amikor a nappali madarak még nem aktívak) elfoglalják pihenőhelyüket, és ott mozdulatlanul üldögélve beleolvadnak a környezetükbe.
