A rovat kizárólagos támogatója

Idén a közönséges süngombát (Hericium erinaceus) választották az év gombájának, amely nevével ellentétben sajnos egyáltalán nem közönséges, és nem is ápolatlan sünök lába ujja között nő, ha keveset adnak a személyi higiéniára. Egy védett gombafajról van szó, amely hazánkban sajnos meglehetősen ritka.

Fiatalon hófehér színéről és jellegzetes festőpemzli-szerű megjelenéséről meglehetősen könnyen felismerhetjük. Ráadásul nem éppen apró termetű, a 20-25 cm-es példányok még nem is számítanak igazán termetesnek, ha megfelelő időjárás és elegendő tápanyag áll rendelkezésére. Az ilyenkor a sötét erdők kidőlt fáin messzire fehérlő gomba termőteste perszer csak ideiglenes megjelenése az adott fajnak. Leginkább az őszi hónapokban, szeptembertől novemberig jelenik ebben a formájában meg, de a gombafonalak ezt megelőzően, és a termőtest elérése után is ott vannak az adott holt faanyagban. 

Táplálkozása heterotróf, korhadékbontó, a leginkább kedvelt fajok a kemény fájú lombos erdőalkotók, Magyarországon leggyakrabban a bükk és a tölgyek kidőlt, vagy még lábon álló, de elhalt egyedei. A gomba elsőként a kérgen kívül egy vékony fehér rétegként jelenik meg, majd a termőtest viszonylag gyorsan, napokon belül kifejlődik. „Tüskéi” hosszúak, vékonyak, puhák, s mindig lelógók, mint a szomorú fűz ágai. Így kicsit Pom-pom-ra hajaz, a szó legszorosabb értelmében. A számtalan tüskét viselő termőtest egyetlen tőről fakad, ahol a szövedék áttörte a táptalajul szolgáló fa kérgét. Miután spórái beérnek, színe is változik, a szép fehér húsból először sárgás piszkosfehér, majd drappos árnyalatú lesz, ilyenkor már inkább ázott pulikutya szerű, és az illata sem az a kimondott jó gombaillat, inkább a fenti jószágéhoz hasonló. Kedvezőtlen időjárási körülmények közt a spóratermelési folyamatot nem tudja a gomba befejezni, könnyen kiszárad, elhal. A szárazság mellett a fagyra is érzékeny, ilyenkor a gyengébb részek szinte folyósság válnak, annyira meglágyulnak, s ezzel együtt növekedésük is leáll.

 

Rokon fajai a petrezselyemgomba (Hericium coralloides), és a tüskés sörénygomba (Hericium cirrhatum). Utóbbi szintén a védett gombák táborát erősíti, így ha a nemzetség ízére vagyunk kíváncsiak, inkább a petrezselyemgombával próbálkozzunk. Egyébként valamennyien jóízű, ehető, finom fűszergombák. A társaság ízvilágára jellemző zöldséges jegyek a petrezselyemgombában érződnek legerősebben, nem véletlenül viseli ezt a nevet. Nem is készíthető belőle önálló étel, ahhoz túlságosan karakteres, más gombaételekben vagy ragukban, levesekben húsok kísérőjeként szokás felhasználni. Ízét szárítva is jól megőrzi, de ebben az esetben jól meg kell főzni, mert kiszárítva drót keménységűvé válik. A petrezselyemgomba a süngombával ellentétben nem olyan jól fésült, az ő ágai-bogai teljesen összevissza állnak, ennek megfelelően a levéldarabkák és egyéb szennyeződések is jobban meg tudnak ülni a belsejében.

Annak ellenére, hogy a süngomba védettséget élvez, érdemes tudni róla hogy gyógyhatású gombaként tartják számon, antibakteriális hatású, immunerősítő, feltevések szerint a gyomor-bélrendszeri daganatos betegségek kezelésében lehet kiegészítő szerepe. Hasonló kedvező hatásokat tulajdonítanak a petrezselyemgombának is, így mindenki arra biztatható, hogy aki a nemzetség gyógygombaként való felhasználását preferálná, az elsősorban az utóbbival próbálkozzon.

Bojtos Ferenc CSEMETE

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás