A Nature magazinban megjelent tanulmány szerint a fosszilis tüzelőanyagok szubvenciójának megszüntetése
nem fogja a várt mértékben csökkenteni a széndioxid-kibocsátást.
A fosszilis tüzelőanyagok szubvenciójának megszüntetése csak kis mértékben hatna a széndioxid-kibocsátásra és a megújuló energiaforrások használatára, állapította meg a CEU volt doktori hallgatója, Dr. Jessica Jewell, és a CEU jelenlegi doktori hallgatója, Vadim Vinichenko által más kutatókkal közösen publikált kutatás, melynek eredményeit a héten a Nature magazin közölte.
A fosszilis tüzelőanyagok szubvenciójának összege világszerte több milliárd dollárra rúg, és ennek megszüntetését kulcsfontosságúnak tartják a klímaváltozásra adott válaszok között. Az elemzés szerint azonban ez nem az a csodaszer, aminek sokan remélték. A fosszilis tüzelőanyagok szubvenciójának megszüntetése csak kis mértékben lassítaná a széndioxid-kibocsátás növekedését, ami azt jelenti, hogy 2030-ra csak 1-5%-kal lenne alacsonyabb, mintha a szubvenciókat nem törölnék el, függetlenül attól, hogy az olajárak alacsony vagy magas szinten maradnak. Ez 0.5-2 gigatonna / év széndioxid csökkenést jelent 2030-ig, jelentősen kevesebbet, mint a párizsi klímaegyezmény önkéntes vállalásai jelentenek, amelyek összesen 4-8 gigatonna / év csökkenésre tettek ígéretet. Egyébként a vállalt mennyiség is kevés ahhoz, hogy a globális felmelegedést 2°C alatt tartsák.
A legnagyobb csökkenést a szubvenciók eltörlése az olaj- és gázexportőr országokban okozná, ahol kevesebb felhasználót érintene negatívan, és az alacsony olajár is segíthetné a támogatások megszüntetését. „Két oka van annak, hogy a hatás ilyen kismértékű” – mondta Jewell, a tanulmány vezető szerzője, aki a CEU Környezettudomány és Környezetpolitika Tanszékén (CEU Department of Environmental Sciences and Policy) végzett, és jelenleg Ausztriában, az Alkalmazott Rendszerek Elemzésének Nemzetközi Intézetében (International Institute for Applied Systems Analysis) kutató tudós pozícióban dolgozik. „Először is a szubvenciók általában csak az olaj, a gáz és az elektromos energia áraira vonatkoznak. Ez azt jelenti, hogy bizonyos esetekben a szubvencionálás megszüntetése a jóval nagyobb kibocsátást eredményező szénre való átállást eredményezné.
Másodsorban, habár összességében jelentős összegekről beszélünk, az egy egység energiára jutó támogatás aránya nem elég magas ahhoz, hogy annak eltörlése jelentős hatással legyen a globális energiaszükségletre, ami csupán 1-7 százalékkal csökkenne a szubvenciók megszüntetése esetén.” A szubvencionálás eltörlése a kutatócsoport szerint nem növelné jelentősen a megújuló energiaforrások felhasználását sem. Ennek az oka az, hogy az energiaszükséglet csökkentése általában olcsóbb, mint a szubvencionált tüzelőanyag kiváltása megújuló energiaforrásokkal. Habár a kibocsátásokra gyakorolt hatás globálisan alacsony, regionálisan eltérhet.
.jpg)
A szubvenció eltörlésének hatása a szegényekre
A legnagyobb változást a szubvenciók megszüntetése az olaj- és gázexportőr országokban hozná, így Oroszországban, Latin-Amerikában, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában. Ezekben az országokban a szubvenciók megszüntetésének hatása vagy megegyezne, vagy meghaladná az országok a párizsi klímaegyezményben foglalt vállalásait. A fejlődő országokban, amelyek nem olaj- és gázexportőrök, általában jóval alacsonyobb hatása lenne a szubvenciók megszüntetésének. Néhány modell szerint bizonyos régióban még nőnének is a kibocsátások, például Afrikában és Indiában, mivel az ártámogatás nélküli olaj és gáz helyett szénre állnának át. A szubvenció eltörlésének hatása a szegényekre A régiók közötti különbségek rávilágítanak a szubvenciók megszüntetésének egy fontos aspektusára: a szegényekre gyakorolt hatására. Számos fosszilis tüzelőanyagot érintő szubvenciót az alacsony jövedelműek segítésére vezettek be, és bár tény, hogy a pénz nagy része a gazdagokhoz kerül, minél szegényebb valaki, a kiadásait annál nagyobb mértékben csökkenti az szubvenció, a megszüntetése tehát annál nagyobb hatással lenne az életükre. A kutatás eredményei azt mutatják, hogy a szubvenciók megvonása azt jelentené, hogy a modern tüzelőanyagokra való átállás sok szegény család számára elérhetetlenné válna. Ennek eredményeképpen fát, vagy faszenet használnának, aminek az égetése több üvegházhatású gázzal jár, és az egészségre is káros.
A legtöbb alacsony keresetű azonban azokban a régiókban koncentrálódik, ahol a szubvenciók megszüntetése a legkisebb hatással lenne a széndioxid-kibocsátásra. A szubvenciók megszüntetése tehát a gazdagabb olaj- és gázexportőr országokban jelentősen nagyobb kibocsátás-csökkenést eredményezne, és kevésbé lenne negatív a hatása a szegényekre. Ezt elősegítik a jelenlegi alacsony olajárak is. „Az olaj- és földgáztermelő országok már most is komoly nyomás alatt vannak, hogy csökkentsék a szubvenciókat, mivel a bevételeik csökkennek. Ez a helyzet egy történelmi jelentőségű, politikailag is kivitelezhető lehetőséget jelent arra, hogy ott szüntessék meg a szubvenciókat, ahol azok a legnagyobb hatással lennének a kibocsátásra, és a legkisebb hatással a szegényekre.” – mondta Jewell.
