Budapesten – főleg a belső kerületekben – szomorúan kevés, és egyre kevesebb zöldterület/fa jut egy-egy lakosra. Nemcsak az Orbán-kormány kiemelt presztízs beruházásai a bűnösek, az V. kerületben a helyi “kövezéses projeknek” estek áldozatul a fák. Mi lehet a megoldás? Egy követendő tájépítészi példa.
Budapest egyik legalacsonyabb zöldterületi mutatóval rendelkező és egyik legszennyezettebb kerülete az V., melynek fideszes vezetése úgy döntött, hogy a Semmelweis utca felújítása előtt egyszerűen kiirtja az ott lévő fákat. Az Astoria mellett a Kossuth Lajos utca sivárságából ebbe az irányba betekintve hangulatos, árnyas, a szemnek is kedves látvány fogad bennünket. Félő, nem sokáig – irtuk mi is február közepén. A terv nagy felzúdulást váltott ki a Facebookon is, pro – kontra jelentek meg az érvek. Pár napja a Főkert – szakvéleményre hivatkozva – kivágta az összes fát. Ennek kapcsán írt Bardóczi Sándor tájépítész véleményt FB oldalán – íme:
A Semmelweis utcai fakivágás érthető módon okozott dühkitörést a városlakók körében. Ilyen belvárosi pozícióban már igen ritka kincs egy fásított utca. Ugyanakkor azt kell mondjam, hogy Szaller Vilmos egy kicsit más kaliber a fák állapotának megítélésében mint Kosztyu Anikó, akinek a neve minden fakivágós projektnél ott díszeleg az engedélyezésen. Ezek a fák biztosan veszélyesek voltak, én hiszek a szakmai értékelésnek, már csak azért is, mert az ostorfáinkról rendre derül ki, hogy idős korban törékenyekké válnak. Ágas-bogas rendszerű kócos lombkoronájuk akkor tud szépen fejlődni, ha van hozzá tér, mint Szegeden vagy Szabadkán, ahol előszeretettel ültettek belőlük a századelőn nagyvonalú fasorokat a sétatereken. Mondhatnám a Stefániát is, ha ott utóbb nem betonozták volna őket éppen úgy körbe, ahogy a Semmelweis utcában. Ez utóbbiban egyáltalán nem voltak ideálisak a feltételek a növekedésükhöz, a szűk utcába ez a fafaj nem való. Hibás volt az a koncepció, amelyik ide telepítette őket. De nem csak ez a baj. A közműspagetti a föld alatt és a parkolás és a túlburkolás volt az igazi hóhér, az vezetett végül a teljes kivágáshoz.
Ameddig a belvárosban nem nyer polgárjogot az utcafelújításkor a közműalagút-folyosó, addig a belváros bizony fátlan marad. Nyerhetne! Szabvány is van rá, csak éppen erre soha nincs forrás, vagy akarat. Legfőképpen akarat.
A közelmúltban egy igen érdekes konferencián vettem részt, ahol holland faiskolás kollegák ecsetelték, milyen új módszerekkel kísérleteznek a városi környezetekben. Két fontos példát mutatok, hogyan lehetne a közmű védőtávolságokon belül, full burkolatok és parkolás mellett is sokkal jobb eredményeket elérni a belvárosi utcafásításban.
Az egyik a root barrier (gyökérgát rendszer). Ez az árok mentén telepíthető egymásba csúsztatható műanyag lap a kívánt mélységig meggátolja, hogy a fa gyökérzete megközelítse a védendő közművet. Cserében viszont a fa közelebb is telepíthető a közműhöz, mert bár a közmű irányában nem tud terjeszkedni, legalább oldalirányban igen.
A másik a treeparker rendszer, ami valójában egy függesztett burkolatrendszer. Alul egy masszív műanyag rácshálózat a tartószerkezet, amelyet ízlés szerint lehet öntözőrendszerrel, drénezéssel, termőfölddel feltölteni, ideális esetben legalább 6 m3 termőterületet biztosítva egyetlen fának. Merthogy az a lényeg, hogy efölött a termőföldréteg fölött 20-30 cm légüres tér van, s a távtartóra műanyag rács, geotextil, alépítmény réteg után kerül rá a burkolat. Azaz a parkoló autó, járókelő úgy tapos a burkolaton, hogy az nem ad át a terhet a termőföldre, ezáltal az nem tömörödik, a gyökérzet növekedésével pedig van helye tágulni. A növény nem nyomja fel a burkolatot, nem kell neki nagy faverem (körbeburkolható). Mégis, a városi kísérletek azt mutatják, hogy az így ültetett fák jobban megmaradnak és kétszer gyorsabban fejlődnek, mint a szánalmas kis körbeaszfaltozott lukban sínylődő társaik. Ez a rendszer drága. Persze nem annyira drága, mint amennyire a fás utcákat szeretjük, vagy nem annyira drága, mint amennyivel többe kerül egy fásított utcában egy lakás, mint egy betonsivatagban. Az előadó szerint a holland ára négyzetméterenként 150 EUR és ideális 6 m2-el számolni fánként. Ez olyan 300.000 Ft + fa + munkadíj. Legyen félmillió Ft. Egyenértékben ez 1 folyóméter nagy átmérőjű csatornacsere. Bagatell.
Azt tudom, hogy a Semmelweis utcában fognak új fákat telepíteni. Ez is jelzi, hogy a projekt nem gyanús. Ha úgy vágnak fát, hogy telepítenek is, annak van szakmai oka. De kérdezem én: nem kéne itt ezt a módszert kipróbálni? Nem lehetne ebből mintaprojekt? Mert félek tőle, hogy az újonnan telepített fák nem érik meg a 20 éves kort sem. Ilyen környezeti feltételek mellett biztosan nem.
