A rovat kizárólagos támogatója

Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának tavaly kiadott jelentése fontos kérdésekre ad választ: meddig kéne használnunk a laptopot, a tévét, a mobiltelefont? Mikor érdemes még javíttatni, és mikor érkezik el a pillanat, amikor környezetileg már nagyobb teher a régi hűtőszekrényünk működtetése, mint ha újat vásárolunk?

Évről évre hamarabb érkezik el az Ökológiai Túllövés Napja, az a nap, amikor kimerítjük a természet éves készletét. 2017-ben augusztus 2-án jött el, a hátra lévő 5 hónapban már olyan erőforrásokat éltünk fel, amelyeket felelősen gondolkodva nem szabadott volna, s amelyeket a jövő generációk terhére használunk el. A túllövés, a túlfogyasztás nem kis részben abból adódik, hogy egyre rövidebb ideig használjuk, egyre hamarabb cseréljük le tartós fogyasztási cikkeinket.

A fejlett országokban uralkodó, a közgazdaságtanban ún. átáramlásos gazdaság jellemzője, hogy szabad javaknak tekintjük a globális ökoszisztéma nyersanyagait, energiahordozóit, ezeket feldolgozzuk, majd hulladékként hatalmas mennyiségben terheljük vele a környezetet. Ráadásul, globálisan egyre növekszik a középosztály, elsőként is Indiában és Kínában, amely megengedheti magának, hogy többet fogyasszon és több hulladékot termeljen. De a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) adatai szerint a hűtőszekrények, televíziók, mobiltelefonok, motorok és gépkocsik eladása az elmúlt években ugrásszerűen nőtt gyakorlatilag minden afrikai országban is. Ghánában például 2006 és 2016 között 81%-kal nőtt a gépkocsik és motorbiciklik száma.

Joghurt, alma, zabpehely, hajszárító, vécépapír, telefon

Az emberiség bevásárló listáján egyre több tétel szerepel, ráadásul egyre gyakrabban érkezik el a pillanat, amikor – kényszerből vagy sem – újra cseréljük tartós fogyasztási cikkeinket. Ez a felgyorsult tempó súlyos terhet ró a környezetre: egyre több nyersanyagot használunk fel, amiből több és több termék készül, majd válik egyre nagyobb mennyiségű hulladékká. Így nem csoda, hogy ott tartunk, ahol tartunk: 7 hónap alatt feléljük, amit a Föld egy évre adhatna nekünk. Ha arra törekszünk, hogy visszavegyünk fogyasztásunkból, jó megoldás lehet, ha a lehető legritkábban vásárolunk tartós fogyasztási cikket, és minél tovább használjuk a régit.

A termékek hasznos élettartamát többféle módon is kitolhatjuk:

simán a lehető legtovább használjuk,
• rendszeres karbantartással óvjuk állapotát,
• javítással, egyes részek cseréjével, elavult alkatrészek cseréjével újítjuk föl.

Amikor mégis vásárolnunk kell, mert végképp megadta magát otthon az ezeréves hűtőszekrény, szinte végtelen kínálatból kell választanunk. A méret, a design és az ezernyi funkció mellett tudatos vásárlóként elsődleges szempont a fogyasztás, az energiahatékonysági besorolás. És fontos szempont lenne még valami. Fogyasztóként meglehetősen bosszantó látni, pontosabban szólva nem látni a termékeken egy az amúgy lényeges információt: azért az árért mennyi ideig dolgozik majd nekünk, mennyi a termék várható élettartama. (Talán leginkább a vállalt garancia ideje árulkodik erről, tehát az, hogy meddig vállal felelősséget a kereskedő a hűtőszekrényért.) Így, miután nem tudjuk, mennyi ideig bírná az olcsóbb, mennyi ideig az akár 100 ezer forinttal is drágább hűtőszekrény, dönt az ár, és az olcsóbbat választjuk. Pedig ha tudnánk, hogy a feleannyiba kerülő hűtő harmadannyi ideig bírja majd, vagy ha nem is az egész gép, de mondjuk a programkapcsolója néhány év múlva garantáltan fölmondja a szolgálatot, inkább talán a drágábbat választanánk.

Nézd meg a Tudatos Vásárló teszteket, amelyben több terméket nem csak energiahatékonyság, de tartósság alapján is teszteltek laboratóriumban: porszívó, matrac, turmixgép, futócipő… 

Arról pedig még ennél is keveset tudunk, mennyi lesz a várható hasznos élettartam, azaz meddig éri meg anyagilag és környezeti szempontból a gépet működtetnünk, és mikor jön el az optimális lecserélési időpont.

Javítsuk vagy cseréljük?

Az ENSZ Környezetvédelmi Programja tavaly adott ki jelentést a termékek várható hasznos élettartamáról és arról, mikor és hogyan éri meg leginkább környezetileg a termékek hasznos élettartamának meghosszabbítása. A jelentés a fejlett gazdaságokra vonatkozik, és ugyan nem tér ki a hulladék újrahasznosításra, de enélkül is rendkívül hasznos segítség lehet ahhoz, hogy a lehető legkevesebb hulladékot termeljünk, miközben a lehető legtovább megőrizzük háztartási gépeink értékét.
 

Az elektronikai kütyük árnyai

Az elektronikai kütyük (okostelefonok, tabletek, számítógépet) első ránézésre tiszta terméknek számítanak: nem füstölnek mint a dízel járművek vagy a szén alapú hőerőművek (ha eltekintünk néhány problémás, kigyulladó mobiltelefontól). Ha viszont kicsit jobban utánajárunk, akkor kiderül, hogy előállításukhoz leukémiás megbetegedések, tüdőrák, agydaganat, vetélések és más problémák köthetőek.


A várható élettartamot és a környezeti terhelést tekintetve a termékek három kategóriába sorolhatók:

Rövid élettartamú, eldobható termékek, amelyeknél az élettartam meghosszabbítása nem reális igény. Ilyen például az élelmiszerek csomagolása

Olyan termékek, amelyek használata nem vagy csak minimális mennyiségben jár víz, elektromosság vagy épp tisztítószer-használattal, például bútorok, nem elektromos szerszámok.  Ezek esetében mindig fontos szempont az élettartam meghosszabbítása, hiszen környezetterheléssel szinte kizárólag csak előállításuk és kidobásuk jár. Nincs mit mérlegelni: minél tovább használjuk őket, annál jobban kíméljük a környezetet.

Erőforrás-intenzív termékek. Ezek használata elektromos áram, víz, tisztítószerek, stb.  felhasználásával is jár. Ilyenek a háztartási kis- és nagygépek, de például a ruháink is.

Ez utóbbi csoportnál környezetileg rendkívül fontos kérdés számunkra: mikor éri meg javíttatni, mikor jobb lecserélni őket? Ha a környezeti terhelést nézzük, melyik a legjobb pillanat a cserére?

7 intenzív használatban lévő háztartási termékcsoport – mosógépek, hűtőszekrények, tévék, mobiltelefonok, laptopok, ruhák és porszívók – életciklus-elemzését vizsgálva állapították meg az optimális lecserélési időpontot.Teszteld magad, jól lövöd-e be, környezeti szempontból mikor jó újra cserélni, amid van!


MÉSZÁROS Fanni,  a hazai elektroniakaikészülék-gyártókat tömörítő szakmai szövetség, azaz a CECED Magyarország Egyesülés cégvezetője az alábbi kiegészítéseket küldte a cikkel kapcsolatban a greenfonak:

Reuse:  a CECED Magyarország részletes tanulmányából megtudható, milyen kihívásokkal nézünk szembe Magyarországon az elektronikai eszközök újrahasználata kapcsán.

Tartósság: a CECED Magyarország tanulmánya érdekes, a témához kapcsolódó statisztikákat mutat be, melyekből látható, hogy a téma megítélése nem olyan fekete-fehér… A tanulmány a végső döntés és ítélet szabadságát mindenkinek meghagyja!

Szerelőképzési program:  jelenleg a legnagyobb probléma nem az, hogy ne akarnának a hazai háztartások javíttatni, hanem az, hogy nincs szerelő és az elmúlt években képzés sem volt; a CECED Magyarország több mint két éve azon munkálkodik, hogy ez ne így legyen. Ez a kezdeményezés egyedülálló Európában.

Körforgásos gazdaság: a körforgásos gazdaság nem csak a hulladékos szabályozás megújításáról szól, hanem az ecodesign-szabályozásról is, ami komoly új kötelezettségeket ró majd a gyártókra a jövőben.

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás