Fukusima árnya az atomipar illúziója

2018. március 11. 9:51

Fukusima árnya az atomipar illúziója

Hét évvel ezelőtt ezen a napon még a közel húszezer halálos áldozatnál is több rázta meg Japánt: a biztonságos életbe vetett hit alapjai rendültek meg. Ehhez önmagában még a hatalmas földrengés és cunami pusztítása is kevés lett volna. A természeti katasztrófára ugyanis felkészült az ország. A fukusimai katasztrófára nem. Száz évig is kísérthet még a fukusimai katasztrófa.

Az atomerőmű haváriájával egyszerre nyilvánvalóvá vált, hogy mennyi elhallgatásra és hazugságra épült a modern Japán mindennapi életének biztonságába vetett hit. Az országot korábbi büszkesége, az atomipara árulta el. A fukusimai katasztrófa a második világháború óta nem látott törést jelentett az ország életében. Ezzel Japánba látogatásomkor saját szememmel szembesültem- írta: Fabók Márton

A 130 milliós ország napokig-hetekig élt egy elképesztő atomkatasztrófa árnyékában. Még Tokió lakossága is tehetetlenül várta bepakolt bőrönddel, hogyha egyik pillanatról a másikra el kell hagyja otthonát, Fukusimától 250 km-re. Mindez akkor reális lehetőség volt. Az TEPCO atomvállalat már a létesítmény teljes feladása mellett döntött, amikor az utolsó pillanatban kivezényelt maroknyi ember (a Fukushima 50) megakadályozta a legrosszabb forgatókönyvet. Egy hajszálon múlott, hogy a helyzet reaktorokblokkokban nem eszkalálódott annyira, amely nyomán már akár többmilliós nagyvárosok válhattak volna lakhatatlanná.

A japán társadalom alapja a technológiai innováció, a intézményekbe vetett feltétlen bizalom és a biztonságra törekvés. A fukusimai események hatására ezek egyik pillanatról a másikra megkérdőjeleződtek. Lehullott a lepel arról a több évtizedes huzudozásról, amit az ország atomipara hitetett el az ország lakosságával. Az atomerőmű nem volt biztonságos. A atomerőmű vállalatnál az ismert problémákat eltussolták. A hatóságok és politikusok cinkos módon falaztak az atomiparnak. Ebben a viszontagságos néhány napban az ország lakossága számára hirtelen nyilvánvalóvá vált mekkora illúzióban éltek.

Személyes színt ad ennek a felismerésnek két magyar nyelvű visszaemlékezés. Mindkét szerző évtizedes japán élet után hozta meg a fájdalmas döntést családjukkal a katasztrófát követő napokban az ország végleges elhagyásáról. A közel húsz évet Japánban tanító közgazdász professzor Ferber Katalin Az elárult Japán: Út Fukusimáig könyvében saját és nyugdíjas atomfizikus japán férje személyes történetén keresztül jut el a fukusimai események drámai napjaiig. Az idősödő házaspárban ekkor érett meg az elhatározás, hogy nem térnek vissza az országba. A könyv hűen adja vissza azt a dühöt és tehetetlenséget, amely annak a felismerését jelenti, hogy az általuk szeretett Japán a katasztrófa után már nem lesz az, mint aminek korábban hitték.

A mérnök-közgazdász Popovics Péter Fukushima [3.11]: Maradjunk vagy mennyünk? memoárjában dolgozza fel azt a tíz évet, amit Japánban töltött mint egyetemista, majd energetikai szakember, végül családapa, és amely tragikus hirtelenséggel végetért. A könyv legszívszorítóbb része annak a néhány napnak a leírása, amikor a fukusimai események vészterhes légkörében a fiatal magyar család úgy dönt, hogy elhagyja választott hazáját hátrahagyva lakást, egzisztenciát, barátokat. A család csupán a repülőgépi poggyásszal és egy két hónapos kislánnyal menekült ki az atomkatasztrófával fenyegető országból. Együtt sose tértek vissza Japánba. A két nyelven megírt személyes visszaemlékezést a fukusimai atomerőműben zajló események szakszerű leírása egészíti ki.

A fukusimai események után nem sokkal lemondott a regnáló miniszterelnök, elismerve saját tehetetlenségét a katasztrófa kezelésében. A korábban a nukleáris energia feltétlen hívének számító Kan Naoto azóta a világot járva az atomenergia veszélyeire hívja fel a figyelmet.

fotó: Járdány Bence

Száz évig is kísérthet még a fukusimai katasztrófa

A Greenpeace Magyarország a Paksi Atomerőmű közelében „Az atomenergia veszélyes” felirat kivetítésével a hét éve történt fukusimai katasztrófára emlékezve azt üzente: nem létezik biztonságos atomenergia.A Fukusima körüli kitelepítési zónában végzett legfrissebb Greenpeace-mérések azt mutatják: a sugárzás szintje a területen továbbra is többszörösen meghaladja a lakosságra vonatkozó nemzetközi határértéket,így a területekre még évtizedekig nem lehet visszaköltözni.

A Greenpeace Japán felmérésének főbb eredményei:

• Obori egyik zónájában az 1 méter magasságban mért maximális sugárzás 101 mSv/éves dózist jelentene egy olyan ember esetében, aki egész évben a helyszínen maradna. Ez az ajánlott maximális éves határérték százszorosa. Ezek a magas szintek nyilvánvaló veszélyt jelentenek elsősorban a sugármentesítő munkások ezrei számára, akik számtalan órát fognak eltölteni a területen.

• Még a sugármentesítést követően is hat iitatei házból négyben a sugárzás átlagos szintje a japán kormány hosszú távú célszintjének háromszorosa volt. Egyes területeken a sugárzás szintje magasabb volt a tavalyinál, amely újraszennyeződésre utalhat.

• A namiei kitelepítési zónába tartozó egyik cusimai házban a becsült dózis 7 mSv/év annak ellenére, hogy a házat a sugármentesítés próbaterepeként használták 2011–12-ben. A nemzetközi határérték a lakosság kitettségére nem baleseti körülmények között 1 mSv/év. Ez jól mutatja, hogy a sugármentesítési munka hatástalan.

• Egy namiei iskolában, ahol feloldották a kitelepítési rendeletet, nem sikerült a sugármentesítéssel jelentősen csökkenteni a sugárzási kockázatokat. Egy közeli erdőben az átlagos dózis szintje több mint 10 mSv/év. A sugárzásnak való kitettség a gyermekek esetében különösen kockázatos.

A Nemzetközi Sugárvédelmi Bizottság (ICRP) a lakosság számára normál körülmények között 1 mSv/év maximális dózist ír elő, valamint 1-20 mSv/éves intervallumot egy nukleáris katasztrófa (ilyen a Fukusima Daiicsi balesete is) utáni helyzetre. Az ICRP azt ajánlja, hogy a kormányok az 1-20 mSv/éves intervallum alsó részét válasszák a szennyezett területeken élő emberek védelme érdekében, és hogy „csökkentsenek az esettel összefüggő minden egyéni kitettséget a reálisan elérhető legalacsonyabb szintre”.

Mindez csak még jobban megerősíti: az atomenergia használata rendkívül kockázatos.

A Greenpeace Magyarország ezért azt várja a magyar kormánytól, hogy sürgősen állítsa le Paks II-t, és kezdje el a biztonságos, megújulókon alapuló energiarendszer kiépítését.

A fukusimai baleset a világ legnagyobb óceáni sugárszennyezését okozta, és – Csernobillal együtt – a világtörténelem két legsúlyosabb, 7-es szintű atomkatasztrófájának egyike. Azóta a fukusimai prefektúra bírósága kimondta: a 2011 márciusában, a szökőárat követő fukusimai atomkatasztrófáért nem a természet vagy a technika, hanem a japán kormány és az erőművet üzemeltető cég a felelős. A japán nukleáris hatóság elnöke pedig a napokban kijelentette: a katasztrófa máig nem ért véget, és még csak megbecsülni sem lehet, mikorra fejeződhetnek be a kármentesítési munkálatok.

A Greenpeace Japán legfrissebb kutatása a katasztrófa máig tartó hatásait vizsgálta. 2017 szeptemberében és októberében Namie és Iitate községek szabadon megközelíthető területein – otthonokban, erdőkben, utakon és szántóföldeken –, valamint a namiei zárt kitelepítési zónában mérték a sugárzási szintet. A felmérés eredményei alapján megállapítható: a japán kormány sugármentesítési programja hatástalan volt. Ráadásul a térség 70-80%-ban erdős hegység, amelyet nem is lehet sugármentesíteni. „A Greenpeace által felmért összes területen, köztük a lakhatásra engedélyezett helyeken is a sugárzás szintje máig olyan magas, hogy ha ezeket az értékeket egy nukleáris létesítményben mérnék, ott szigorú intézkedésekre lenne szükség” – mondta Jan Vande Putte, a Greenpeace Belgium sugárzási szakértője, a mostani felmérés vezetője. Ez a sugárszennyezés hosszú távú kockázatot jelent, és azt mutatja, hogy számos jelenleg is nyílt területen nem valószínű, hogy a japán kormány hosszú távú sugárzási célja (1 mSv/év, amely 0,23 μSv/órának felel meg) akár csak a század közepére elérhető lesz – Namie kitelepítési zónájában pedig még a következő század legelejére sem. „

A nukleáris katasztrófák azt bizonyítják: nem létezik biztonságos atomenergia.

Ráadásul a több százezer évig sugárzó nukleáris hulladékok hosszú távú tárolása máig nem megoldott sehol a világon. Fukusima tragikus évfordulója kapcsán azt várjuk a magyar kormánytól: sürgősen állítsa le a magyar lakosság túlnyomó többsége által elutasított Paks II. projektet, és forduljon a biztonságos megújulók felé. Meggyőződésünk, ha elég sokan és láthatóan mondjuk ezt, Paks II. még megállítható. Ezért kérünk mindenkit, írja alá a stoppaks2.hu oldalon található petíciót: a tét Magyarország biztonságos jövője” – mondta Perger András, a Greenpeace Magyarország klíma- és energiakampányosa.




Hozzászólások

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés