Megette a tiszafa termését és tűlevelét - belehalt

2018. március 20. 7:33

Megette a tiszafa termését és tűlevelét - belehalt

A kisgyerekes szülők figyelmébe! Egy férfi a tiszafa termésével és tűlevelével mérgezte meg magát Dévényújfalun, Pozsony egyik városrészében.

A 36 éves férfi evett a fáról, a mentőket maga hívta ki, de már későn. A férfi nem sokkal azután, hogy bekerült a kramárei kórházba (Kramáre), életét vesztette. A halál oka a tiszafa termése és tűlevele okozta mérgezés volt. 

A tiszafa termése rendkívül mérgező, alkaloid taxánt tartalmaz. A férfi halálának tényét a rendőrség is megerősítette.

"Maga hívta ki a mentőket. Nem tudott összefüggően beszélni, rosszullétre panaszkodott. Azt, hogy miért evett a tiszafáról, nem tudjuk. Lehet, hogy valaki ajánlotta neki a növényt, mivel régen a népi gyógyászatban is használták kígyómarás és veszettség ellen" - mondta a férfi egyik ismerőse a čas.sk-nak-melyet a bumm.sk idézett. 

Tiszafa

A közönséges tiszafa vagy tiszafenyő (Taxus baccata) a tiszafafélék (Taxaceae) családjába, a Taxus nemzetségbe tartozó, Magyarországon védett, örökzöld növényfaj. Korábban egyszerűen tiszafának hívták, ám ahogy a nemzetség többi faja is ismertté vált, a „közönséges” előnevet kapta. Nyugat-, Közép- és Dél-Európában, Északnyugat-Afrikában, Észak-Iránban és Délnyugat-Ázsiában honos. Magyarországon is őshonos, középhegységi faj; megtalálható például a Bükkben Ómassa, Lillafüred, a Bakonyban Szentgál, Herend, Bakonybél területén és még sok helyütt diszperz jelleggel.

Lassan növő, de igen hosszú életű növény, példányai 500–1000, egyes esetekben akár 2000 évet is megérnek. Közepes hőigényű, árnyéktűrő, mezofil, baziklin növény. Fája vörösesbarna, igen kemény, tömör. A nyesést jól bírja, így parkokban, kertekben szép formák hozhatók ki belőle – több mint 200 termesztett változata ismert.

Eredeti élőhelyén végveszélyben lévő növény, ezért a Nyugat-magyarországi Egyetem szakemberei 2011-ben a közönséges tiszafát választották az év fájává.

tiszafa matuzsálem  Kingley Vale National Nature Reserve

Tiszafa matuzsálem  Kingley Vale National Nature Reserve

Jellemzői

Apró vagy közepes termetű örökzöld fa, tipikusan 10–20 m (legfeljebb 28 m) magasra nő meg. Ormós, csavarodott göcsös, elágazó törzsének átmérője 2 méter (legfeljebb 4 méter) is lehet. A kéreg vékony, vörösesbarna, cserepesen leváló. Hajtásai vékonyak, hajlékonyak, Levelei lándzsásak, sötétzöldek, 1–4 cm hosszúak és 2–3 mm szélesek, a tűk a vezérhajtáson körkörösen, az oldalhajtáson fésűsen állnak. A levelek igen mérgezőek, és a magköpeny kivételével a növény minden része mérgező.

Többnyire kétlaki, de egyes példányok egylakiak is lehetnek, sőt ivart is válthatnak. A porzós tobozok gömbölyűek, 3–6 mm átmérőjűek, kora tavasszal szórják el pollenjüket.

Magvas tobozaik redukáltak, csupán magányos magkezdemény fejlődik. A 4–7 mm hosszú, kemény magot részben fedő pikkelyekből 6-9 hónappal a beporzás után, augusztus-szeptemberben húsos, élénkpiros, bogyóra emlékeztető, felül nyitott, 8–15 mm hosszú magköpeny (arillus) fejlődik. Az igen édes ízű magköpeny nem mérgező, így a madarak megeszik, és a magokat emésztetlenül elpottyantják. A magköpeny érése 2-3 hónapos időtartamban elnyújtott, így növelve a magok terjedésének esélyeit. Maga a tiszafa magja rendkívül mérgező és keserű.

Lassan nő, ám igen magas kort megérhet, az eddig mért legnagyobb törzsátmérővel, 4 méterrel rendelkező példány valószínűleg 2000 éves is lehet. A tiszafák pontos korát igen nehéz megállapítani: a fa igen kis része olyan idős, mint az egész példány, az ágak pedig a korral üregessé válnak, ami az évgyűrűkön alapuló kormeghatározást (dendrokronológia) lehetetlenné teszi. Állítólagosan 5000–9500 éves fák is léteznek, de a növekedés sebességéből és a környező területek régészeti vizsgálatából arra lehet következtetni, hogy a legidősebb fák, mint például a skóciai fortingalli tiszafa is inkább „csak” 2000 év körüliek lehetnek. Még ezt az alacsonyabb becsült életkort figyelembe véve is, a közönséges tiszafa a leghosszabb életű európai növényfaj.

Hatóanyaga, gyógyhatása

A magköpenyt kivéve a fa minden része mérgező. Taxán típusú mérgező alkaloidok, diterpének, cianogén glikozidok (taxifillin), biflavonoidok (szkiadopitizin és ginkgetin) találhatók benne. Az elhervadt vagy szárított levelek is mérgezőek. Lovak számára a legmérgezőbbek, 200–400 mg/testsúlykg a halálos adag számukra, de a szarvasmarhák, sertések és más háziállatok számára sem sokkal kevésbé mérgező. A tünetek közé tartozik a támolygás, izomremegés, görcsök, ájulás, nehéz légzés és végül a szívelégtelenség. A halál gyors beállta miatt azonban sokszor nem minden tünet figyelhető meg.

Mérgező volta ellenére korábban felhasználták férgesség kezelésére, szívgyógyszerként, menstruáció megindítására. A homeopátiában emésztési panaszok és bőrkiütés ellen adják.

Az igen ritka amerikai tiszafa (Taxus brevifolia) kérgéből sikerült paclitaxelt, egy sejtosztódást gátló anyagot (egy kemoterápiás gyógyszer előanyagát) előállítani. Az újabb kutatások alapján ezt és a docetaxelt már elő lehet állítani a közönséges tiszafa leveleiből (tehát egy könnyebben újratermelődő forrásból) nyert előanyagok félszintetikus átalakításával is. Emlő- és petefészek daganatok kezelésében engedélyezett használata.
Forrás: egeszsegtukor.hu




Hozzászólások

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés