Állatkísérletek után: daganat vagy immunterápia

Darvas Béla

2018. április 11. 12:19

Állatkísérletek után: daganat vagy immunterápia

A kezelt 90 limfómás egérből 87 tíz napon belül meggyógyult. Emlő- és vastagbélrákban szenvedő egereknél hasonlóan jó eredményeket értek el. Jelenleg 15 limfómás pácienssel kezdtek vizsgálatokba. A rágcsálókon végzett vizsgálatok eredményei ugyanis gyakorta nem alkalmazhatók közvetlenül emberen. Tegyük az ujjunkat keresztbe! Hátha most.

Időről időre olvashatunk sikerjelentést, arról, hogy megfejtették a rákbetegség okát, és már biztos úton járunk a gyógyítása felé. Sohasem hittem az efféle írásokban, pedig szurkolok a haladásért. Karcinogén vegyületekkel kapcsolatos tudásunkat, ha nagyon egyszerűen összegeznem kellene, azt mondanám, hogy szinte ahány daganat, annyiféle betegségvariáns. Az érintett sejtvonal elindult azon az úton, ahol 3-5 mutációs esemény (ez az örökítőanyag változásával jár) után jut el az áttétek kialakítására képes, rosszindulatú betegségig. Az elsődleges daganat tehát monoklonális eredetű (egy sejt utódai), amiben minden fokozat elősejtjeit megtalálhatjuk. Az eredeti sejtvonal örökítő anyaga többféle változást szenved.

El kell felejtenie az „igazodj elvét”, vagyis hogy a környező sejtek terhére nem osztódhat, persze úgy, hogy ne vegye észre a körötte szimatoló immunrendszer, hogy itt forradalmi változás készül. Aztán, hogy feloldja a körötte képződő tokot, ami elválasztja a keringési rendszertől, ahol már úgy jelenik meg, mint a sejtspecializálódást jobbára törlő önálló (az omnipotencia irányában visszafelé elmozdult), az immunvédelem elől eredményesen rejtőzködő, új sejtvonal, amely éppen az őt létrehozó gazdatest fölött veszi át a hatalmat.

Ha a mutagenitás vizsgálatára (in vitro) nemzetközileg használt humán sejtvonalakat nézzük, hamar észrevesszük, hogy a gazdájuk már régóta nem él, s hogy a súlyos betegségük halhatatlan, önállósult sejtvonalat teremtett. Ha megfelelők számára a körülmények, táplálkozik és szaporodik. Kevés sejtvonal gazdáját ismerjük név szerint, de a HeLa sejtvonalról bizonyosan tudjuk, hogy †Henrietta Lacks (1920-1951) méhnyakrákjából izolálták. Számítások szerint mára közel 20 tonnát használtak fel belőle farmakológiai vizsgálatokra. Szóval fordított evolúció, ahol többsejtű egysejtűt hozott létre, ami hasonló környezetben életképes, ahol létrejött.
 

Ronald Levy, a Stanford Egyetem kutatója, ismert személyiség az immunterápia területén. A szervezetünkben naponta keletkeznek megváltozott működésű sejtek, amelyek a daganatos betegség kialakulásának veszélyét rejtik magukban. A sejtjeinkre jellemző, hogy tartalmukból részeket tesznek ki a sejtfelszínre, s ezeket a T-limfociták vizslatják. Amiről úgy ítélik meg, hogy nem fér bele abba, amit ’sajátként’ kezelhetnek, azt megjelölik, és jöhetnek a különféle ítéletvégrehajtók. Az egészséges immunrendszer tehát szorgalmasan és elővigyázatosan megelőz.

Levy közel húsz éve dolgozta ki a rituximab immunterápiás hatóanyagot, ami laboratóriumban előállított monoklonális antitest. A B-limfociták CD20 nevű sejtfelszíni markerét ismeri fel, és kötődve ahhoz, immunsejtes védelmet indít el. Ezt a súlyos mellékhatásokkal járó gyógyszert B-sejtes limfómákban és leukémiákban alkalmazzák, de vesetranszplantáció esetén is, ha a donor és recipiens szervezete nem azonos vércsoportú.

Levy kutatócsoportjának mostani találata egereken nagyon biztató. Az egymás hatását szinergista módon fokozó kétkomponensű oltóanyag egyik tagjának (CpG oligonukleotid – TLR9 ligandum) van engedélye emberen való alkalmazásra, míg a másik (anti-OX40 antitest) éppen klinikai vizsgálatok alatt van. A kis mennyiségben közvetlenül a tumorba injektált CpG serkenti a CD4+ T-limfociták OX40-receptorainak kialakulását, amivel a párhuzamosan adott anti-OX-40 antitest kapcsolatba lép és ezáltal aktiválja azt. Mindez a rákspecifikus T-limfociták helyi stimulációját eredményezi, aminek ezt követően az egész testre kiterjedő hatásai lesznek. A kezelt 90 limfómás egérből 87 tíz napon belül meggyógyult. Emlő- és vastagbélrákban szenvedő egereknél hasonlóan jó eredményeket értek el.  Jelenleg 15 limfómás pácienssel kezdtek vizsgálatokba. A rágcsálókon végzett vizsgálatok eredményei ugyanis gyakorta nem alkalmazhatók közvetlenül emberen. Tegyük az ujjunkat keresztbe! Hátha most.

Darva Béla ökotoxikológus professzor Tudománykövető c. sorozatának 27. része.




Hozzászólások

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés