6000 m feletti magassága ellenére alig fedi hó a Chachani ormait. A perui vulkánnal ébredek minden csípősen hűvös reggelen. Hósipkás, déli arca távolságtartóan mosolyog rám, ahogy coca teámat szürcsölöm. Lehoczky Annamária klímakutató helyszíni beszámolója.
A Chachani szokatlanul gyér hótakarója elsősorban az Andok nyugati lejtőit uraló szélsőségesen száraz éghajlatnak köszönhető. Ugyanakkor a globális klímaváltozás már a Föld ezen zugában is érezteti hatását. A helyiek elmondása szerint, gyakori, hogy az év száraz időszakában szinte teljes egészében eltűnik a hegycsúcsot borító “örökhó”, ami csak az esős évszakban jelenik meg újból. Így hát az elmúlt évtizedekben a Chachani gleccserei sorvadozni kezdtek, mígnem 2008-ban a vulkán elvesztette utolsó maradványait is egykori gleccsereinek. A hegyek hó- és jégutánpótlása fontos ivóvízforrásként szolgál a térség falvai és Peru második legnagyobb városa, Arequipa számára.
Arequipa lakossága máris a saját bőrén érzi a vízhiány első jeleit.
A minap például víz nélkül maradt az egész város. Hivatalos közlések szerint a városba vezető főcsatornát tisztították, s ezért kellett elzárni egy napra a vizet. Mások viszont azt rebesgették, hogy a tározók rohamosan ürülnek az esős időszak (december-február) óta, s ezért kellett drasztikusan korlátozni a város vízfogyasztását – tehát valószínűleg több ilyen napra lehet még számítani az elkövetkező hónapok során…
Chachani vulkán Peru
A koromfekete cicus büszkén kémlel körbe második emeleti birodalmának erkélyéről, szó szerint “cicázva” a szomszéd kutyákkal (és macska-bolondokkal, mint én…). Egyszer talán eljön az idő, hogy megszelídítjük egymást… de addig is, távolról csodálom őket, a kormosat és a hófehéret.
Chachani vulkán Peru – hómentes hatezres
Ahogy coca teámba révedek, érzem, hogy enyhül az erős légszomj, amivel ébredtem, habár szívem még mindig nehéz, ha a távoli hósipkákra nézek. A coca növény levelei kitűnően segítenek kezelni a magassági betegség enyhébb tüneteit, mint például fejfájás, gyengeség, aluszékonyság és légzési nehézség. Arequipába érkezésem után engem is megcsapott a hegyi betegség, hisz a tengerszinti körülményekhez szokott szervezetem hirtelen 2350 méteren találta magát, ahol már érezhetően alacsonyabb a levegő oxigéntartalma. Ezen a magasságon nagyjából 25 százalékkal kevesebb az oxigén, mint a tengerszinten. A legtöbbünk pár nap alatt képes alkalmazkodni az alacsonyabb oxigén szinthez, még pedig úgy, hogy szervezetünk rögvest munkába fog: több hemoglobint kezd termelni, hogy a kevesebb oxigént nagyobb szállítókapacitás juttathassa el a sejtekhez, megakadályozva így azok károsodását. Például ezért is edzenek élsportolók hetekig magas tengerszint felett helyeken, kihasználva ezt a természetes “doppingot”, azaz a serkentett oxigénellátást a szervezetükben. Ezidáig nemcsak a Chachani 6075 méteres csúcsa – ahol már csak alig fele a légkör oxigén tartalma a tengerszintihez képest –, de új kedves szomszédom is távolságtartónak bizonyult.
Lehoczky Annamária
