A rovat kizárólagos támogatója

Így zöldítsük hétköznapjainkat: Húsmentes Hétfő; Kapcsold ki! Kedd; Szelektáló Szerda; Csomagolásmentes Csütörtök; Pálmaolajmentes Péntek; Slow Szombat; Víztakarékos Vasárnap.

A Környezetvédelmi Világnap (június 5.) kapcsán a Humusz Szövetség egy figyelemfelhívó/szemléletformáló kampányt indított a közösségi médiában. Ha van kedvetek, csatlakozzatok, osszátok meg a napi kihívásaikat. Ezen a héten minden nap közzé tesznek egy képet, az alábbi témákban:
Húsmentes Hétfő; Kapcsold ki! Kedd; Szelektáló Szerda; Csomagolásmentes Csütörtök; Pálmaolajmentes Péntek; Slow Szombat; Víztakarékos Vasárnap . Kövessétek a Humusz fészbúkját, ahol minden nap 9.00-10.00 óra között osztják meg az aznapi képet, a leírásban kifejtve a gondolatot, további linkekkel kiegészítve.

Íme a mai: Húsmentes Hétfő Heti egy nap hús nélkül
 

Bolygónkért

Heti egy nap hús nélkül – nemcsak neked, a Földnek is nagy megkönnyebbülés! Az állattenyésztésnek nagy a szénlábnyoma: több felmelegedést okozó üvegházgázt termel, mint a növénytermesztés. Ha csatlakozol a húsmentes hétfő környezetvédő mozgalomhoz, azzal jelentősen csökkentheted lábnyomodat, kisebb terhet rósz a természetre.

Erdőirtás. Bolygónk földterületének egyharmadán már kiirtottuk az erdőket, hogy termőföldeket nyerjünk, állatfarmokat építsünk – ez az erdőirtás két fő oka világszerte.

Termőföldek. A talajerózió természetes folyamat, amit 100-szorosára gyorsít fel az erdőirtás és az intenzív, nagyüzemi mezőgazdaság. Az ENSZ szerint az utóbbi 25 évben a világ földterületeinek 24%-án hanyatlott a termőképesség a fenntarthatatlan földhasználat miatt.

Biológiai sokféleség. A nagyüzemi mezőgazdaság egyik fő veszélye a biológiai sokféleség csökkenése. Egyrészt a természetes élőhelyek termőfölddé alakítása, másrészt a monokultúrás, néhány terményfajtára épülő erőltetett növénytermesztés súlyosan veszélyezteti a fajgazdagságot. Mára az 1900-ban termesztett és forgalmazott tápláléknövények 96%-a tűnt el a monokultúrás ipari termelés miatt.

Ivóvízkészletek. Az állattartás rengeteg vizet igényel. 1 kg hús előállításához átlag 100-szor több vizet használnak föl, mint 1 kg haszonnövény termesztéséhez. A felhasznált víz közel felét a takarmánytermesztés emészti föl, a többit az állat tenyésztése. Ráadásul a haszonállatok millióinak trágyája beszűrődik a folyóvizekbe, elszennyezi a vízkészleteket és pusztítja a vízi élővilágot és vegetációt. A takarmánytermesztés és az állattartás során használt műtrágya, rovarirtó, fertőtlenítő szerek, gyógyszerek is megtalálják az utat az ivóvizekhez.

Fosszilis üzemanyagok. Átlag 40 kalória fosszilis üzemanyag fogy a szarvasmarha minden egyes takarmánykalóriájának nagyüzemi előállítása során. Egy kalória növényi eredetű fehérje termesztése mindössze 2,2 kalória fosszilis üzemanyagot fogyaszt. Ezért is fontos, hogy hetente legalább egyszer ne együnk húst – ez a legegyszerűbb módja annak, hogy tovább tartson a nem megújuló fosszilis üzemanyagok véges készlete.

Éghajlatváltozás. Az ipari méretű hústermelés a globális üvegházgáz-kibocsátás 18%-áért felelős a FAO szerint. A hústermelésnél csak az energiaipar nagyobb szennyező (21%). Ám ha figyelembe vesszük a Worldwatch Institute újabb számításait, akkor a hústermelés az üvegházgáz-kibocsátás 51%-áért felelős a növekvő állatállomány kilégzéséből és a megváltozott területhasználatból (erdő helyett takarmánytermelés) adódó szén-dioxid-kibocsátás, valamint az állattartás, a trágyakezelés dinitrogén-oxid- és metánkibocsátása miatt. A metánnak a szén-dioxidnál 23-szor nagyobb a globális melegítő képessége, míg a dinitrogén-oxidé 296-szor nagyobb.

És a húsfogyasztás világszerte tovább nő.

Ha a jelenlegi trend folytatódik, 2050-re a világ haszonállat-állománya meghaladhatja a 100 milliárdot – ez több mint tízszerese az akkorra várt emberi populációnak.

2050-re nagyjából 70%-kal kellene növelni világszerte az élelmiszer-termelést a kereslet kielégítéséhez egy friss FAO-jelentés szerint. A mezőgazdaság termelékenysége azonban egyre kevésbé tudja tartani a lépést a világ növekvő népessége és az egyre jelentősebb húsfogyasztás okozta keresletbővüléssel, miközben a termelési kilátásokat mind jobban veszélyeztetik a klímaváltozás okozta szélsőséges időjárási viszonyok.

1990 óta 61%-kal nőtt a globális üvegházgáz-kibocsátás, és ennek több mint negyedéért az állattartás a felelős. Részben mert a kérődző állatok metánt termelnek (a világ metánkibocsátásának 37%-át), ami 23-szor erősebb üvegházhatású gáz, mint a szén-dioxid.

A húsfogyasztás környezeti terhét annak ökológiai lábnyoma is jelzi. Egy kutatás szerint Vancouver 4,2 globális hektáros ökolábnyomának 51%-át az élelmiszerek teszik ki. Az élelmiszer-lábnyom 48%-át hal-, hús-, tojásfogyasztásuk, 14%-át tejtermékfogyasztásuk adja. A kutatás W. Rees nevéhez, az ökolábnyom fogalmának egyik bevezetőjéhez fűződik. Rees szerint a húsfogyasztás csökkentése a leghatékonyabb lépés ahhoz, hogy csökkentsük egy város vagy ország lábnyomát és lassítsuk az éghajlatváltozást.

Bár a 2003-ban indult húsmentes hétfőhöz világszerte sokan csatlakoztak, csak Thaiföldön 1,5 millióan 2008-ban, a húsfogyasztás nem csökken. A FAO szerint 2012-ben több mint 300 millió tonna húst termelt az emberiség, az egy főre jutó fogyasztási ráta átlag 42,5 kg. A növekvő népességű fejlődő országok gyorsan felzárkóznak, követik a gazdagabbak fogyasztási szokásait. 2006-ban egy fejlődő ország lakója átlagosan 30,7 kg húst fogyasztott, 2012-ben már 32,7 kg-ot. A fejlett országokban a húsfogyasztás ugyanakkor átlag 81-ről 79 kg-ra csökkent.

Bár Magyarországon csökken a húsfogyasztás, még mindig átlagfölöttiek vagyunk, 2011-ben átlag 56 kg-ot fogyasztottunk, főként húsfarmokon nevelt, csökkent tápértékű húst, húskészítményt, halat.

A kevesebb több – együnk kevesebb húst, de szabad tartásút, minőségit.

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás