Magyarországon 35 000 potenciálisan szennyezett területet találtak az ezredfordulóig. Ezekből csak kb. 600 területen történtek kármentesítési intézkedések, és az egészségünkre kockázatot jelentő tevékenységek és események sora nem zárult le. Íme a legsúlyosabb ismert pénznyelő szennyezések.
A National Geographic jövőnk zálogai cikksorozatának legutóbbi része arra keresi a választ, miért vagyunk negatív rekorderek az egészségügyi statisztikákban.
Beláthatatlan közterhek és helyrehozhatatlan károk árán szerzett zsebpénz
Hazánkban a felelősség nehezen nyomon követhető. Végrehajtási rendelet hiányában a jogszabályok nem védik meg a közvagyont a hulladék-elhelyezésből és a más országokban nem szívesen látott, a magyar tájat elcsúfító, kockázatos tevékenységeket importáló vállalkozókkal szemben. Gyakorlatilag a legkifinomultabb csalási mechanizmussal állunk szemben. A „hulladékot pénzre váltó" magánszemélyek a jogi kiskapukat kihasználva néhány százmillió forintos haszonra tesznek szert, míg olyan károkat okoznak, amelyeket esetenként többmilliárd forintért kell majd az adófizetők pénzén helyrehozni.
Ha egyszerűsíteni akarjuk a képet, úgy is mondhatnánk, közpénzt lopnak el.
Amennyiben adott jogi személyiség földjén végzik a tevékenységet, például a telektulajdonosok hiányos ismereteit kihasználva, úgy tőlük, amennyiben az önkormányzatra hárul a kármentesítés terhe, úgy a településtől, amennyiben az államra száll a teher, úgy az országtól. A volumenek és a kármentesítési költségek mértéke azonban általában oda vezet, hogy a költségek a közösséget terhelik, mert nincs az a helyi gazdasági szereplő, aki állni tudná azokat. Amennyiben a kockázatok elhárítására nem áll rendelkezésre azonnal felhasználható keret, a csalók haszonszerzési tevékenysége a közösség egészségét károsítja, amennyiben a kármentesítés megkezdődhet, a közvagyont csökkenti. Az egész jelenség olyan, mintha a kevesek belenyúlnának a többség pénztárcájába, a pénz jelentős része kiszóródna a padlóra, így csak egy részét vihetnék magukkal, de közben mellesleg kárt is tennének az áldozatok testi épségében és még láthatatlanok is maradhatnak.
Egyértelművé vált, hogy a szennyező fizet elve alól a károkozók meg tudnak menekülni az utóbbi évtizedek jogszabályi környezetében, és az is, hogy nincs elég pénz az államra maradt katasztrófahelyszínek kármentesítésére. 1000 milliárd forintra volna szükség a Magyarországon jelenleg ismert, egészségügyi kockázatot és közvetlen veszélyt jelentő károk enyhítésére. Eközben a kármentesítési közbeszerzések száma csökkenő tendenciát mutat (Varga 2017). Ezért rendkívül sürgető a megelőzést elősegítő jogi háttér lefektetése.
Folytatás: Hogyan jutottunk el idáig?
