A rovat kizárólagos támogatója

Megrázó fotósorozatot készített egy 22 éves cambridge-i diák, Alastair Ward a feröeri Sandavágu öbölben zajló hagyományos és értelmetlen bálnavadászatról.

Az évszázadok óta megrendezett öldöklésben a helyiek cetek tucatjait mészárolják le késekkel, miután csónakjaikkal a part közelébe szorították őket. A vadászat célja, hogy a szigetlakók a bálnák húsát feldolgozva és elraktározva „felkészüljenek a kemény télre” (amely egyébként annyira nem is kemény, 3 Celsius az átlaghőmérséklet).

Az állatvédők tiltakozása ellenére a helyiek ragaszkodnak a hagyományhoz, egyrészt arra hivatkozva, hogy ez a kultúrájuk része, másrészt pedig arra, hogy a bálnák a 50 ezer feröerinek szolgálnak táplálékforrásként a téli hónapok alatt.

A Feröer-szigetek a világ egyik leggazdagabb országának, Dániának az autonóm tartománya a messzi északon: valahol félúton Nagy-Britannia és Izland között. Népessége nem éri el az 50 ezer főt, területe az 1400 négyzetkilométert. A gyönyörű természeti környezet és a viking múlt számos értéket rejt, ám nyaranta a grind nevű hagyományukkal a feröeri dánok többször is kiverik a biztosítékot a világ közvéleményénél. A grind nem más, mint évi több száz delfin, főleg hosszúszárnyú gömbölyűfejű delfin csapdába ejtése és brutális lemészárlása.

Az akciót helyi, közösségi szinten szervezik, hajók, csónakok járják a tengert. Amint delfincsapatra bukkannak, kiterelik őket egyes, a vadászatra kijelölt öblök sekély vizébe. Közben a helyi rádió és telefonok segítségével értesítik az otthoniakat, mire fiatal férfiak sereglenek a megadott helyre kampókkal, késekkel, egyéb vágófegyverekkel. A delfineket addig űzik, míg meg nem feneklenek a derékig érő vízben, majd jön a mészárlás: a gerincüket vágják el keresztbe, állítólag a gyors halál a lehető legkevesebb szenvedéssel jár. Amelyik állat még túl mély vízben van, azt kötélre kötött kampókkal húzzák a vágóhídra. A húson és a zsíron a vadászok és a helyi közösség osztozik, kereskedelmi forgalomba nem kerül. A hivatalos kvóta évente 800 állat, de néha többet, néha kevesebbet sikerül megölni.

Mert hagyomány

Dánia egyébként nemzetközi szinten a cetvadászat ellenzője, odahaza mégis engedélyezi a “vadászatot”. A hivatkozási alap:
a gömbölyűfejű delfin nem védett,
az évente engedélyezett 800 egyed megölése nem befolyásolja a faj fennmaradását,
a feröerieknek joguk van ezeréves hagyományaik gyakorlásához,
a grind valójában vadászat, a delfinek húsát elfogyasztják.

Mindegyik állítás vitathatatlan, a delfinvadászat ellen leginkább az állatvédelem, a humánum nevében lehet szót emelni, feleslegességét hangsúlyozni. Van objektív érv is: a tengeri emlősök húsa mérgező lehet. De nézzük sorban.

Hatalmas, intelligens, családcentrikus állat

A hosszúszárnyú gömbölyűfejű delfin valóban nem védett, állományát világszerte csaknem 800 ezer egyedre teszik. Évente 800 állat megölése tényleg nem sodorja veszélybe a fajt, de nem is tesz jót az Atlanti-óceáni populációnak (emellett még a déli sark körüli vizekben él). Nagyon aktív szociális életet élnek, 20-150 fős csapatokban vándorolnak táplálékot keresve nyáron észak, télen dél felé, de megfigyeltek már több mint 1000 egyedet számláló rajt is. Jókora élőlények, a hímek hétméteresre is megnőhetnek, súlyuk két és fél-három tonna, míg a nőstények testhossza “csak” 5-6 méter, súlyuk 1500 kiló körül van. Ha békén hagyják őket, ezek az állatok akár 50 évig is élhetnek.

A vadászat az vadászat, de lehet sportszerűen is művelni, a delfinek tömeges megölése inkább mészárszékre emlékeztet, mint amikor nálunk egyszerre 200 vaddisznót lőttek ki. Azért van egy fontos különbség: itthon nagyragadozók híján a vadászat amennyire úri huncutság, annyira a vadgazdálkodás indokolt eszköze.

Az évente a Feröer-szigeteknél megölt tengeri emlősök száma:


 A delfinek esetében ilyenről nincs szó. A dánok megeszik az állatok húsát, zsírjukat felhasználják, de a legkevésbé sincsenek rászorulva az “ingyen húsra”. Ellenpéldaként hozhatjuk az inuit őslakosok fóka- és kvóta szerint engedélyezett bálnavadászatát: számukra tényleg életbevágóan fontos fehérjeforrás.

Végül a hagyomány. Nézne egy nagyot a világ, ha az USA szeretné feleleveníteni a rabszolgatartás tradícióit, Olaszország pedig halálig tartó gladiátorküzdelmeket szervezne. Persze, a delfinek nyilván csak állatok, azaz velük mindent meg lehet tenni…

Egyre mérgezőbb a húsuk

Állatvédők minden erőfeszítése ellenére a grind egyelőre virágzik, a delfinek onnan kaphatnak hatékony segítséget, ahonnan a legkevésbé sem várnánk: a környezetszennyezéstől. Ennek hatására a cetek szervezetében egyre több nehézfém raktározódik, ami igencsak egészségrombolóvá teheti húsuk fogyasztását. Olyannyira, hogy a szigetek tisztifőorvosa már évekkel ezelőtt emberi fogyasztásra alkalmatlannak nevezte. (via 24.hu)

Kapcsolódó anyagok:

Mészárlás dán módra – az értelmetlen hagyomány

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás