A rovat kizárólagos támogatója

Október elején Tordai Bence, a Párbeszéd országgyűlési képviselője önálló indítványt nyújtott be egy viszonylag új géntechnológiai eljárás, az úgynevezett genomszerkesztés szabályozásával kapcsolatban. A tárgyalásra kijelölt Mezőgazdasági Bizottság kormánypárti többsége elutasította az indítvány tárgyalását, így az nem kerülhet a plenáris ülés elé, és nem járultak hozzá ahhoz sem, hogy a párt szakértője, Ács Sándorné, és a független szakértő Darvas Béla (Magyar Ökotoxikológiai Társaság) elmondhassák az érveiket. De miről is szólt ez a javaslat, és hogyan lehet ebben a bonyolult tudományos és jogi kérdésben eligazodni?

Mangel Gyöngyi környezetvédelmi újságíró az érintettek megkérdezésével próbálta meg felvázolni a problémát.

Történelmi előzmények címszavakban

A DNS kettős hélix szerkezetének és működésének felfedezése, a különböző élőlények genetikai állományának megismerése valamint a géntechnológia gyors fejlődése lehetővé tette az élőlények örökítő anyagának módosítását. Az elképzelések szerint az orvostudományban, a gyógyszeriparban, a növénytermesztésben, az állattenyésztésben, az élelmiszeriparban, a textiliparban, és még sok más területen is hasznosítani szándékoznak ezt a technológiát.

Az elmúlt évtizedekben elindult egyes élőlények genetikai állományának módosítása, az első években úgynevezett transzgenikus növényeket állítottak elő, más fajok örökítő anyagából, például baktériumból vittek át DNS szakaszokat egyebek mellett a kukoricába. Ezeknek a genetikailag módosított élőlényeknek az elterjedt rövid elnevezése a GMO (az angol kifejezés rövidítése: genetically modified organisms).
A módosítás első lépései, a kívánt új élőlény szaporító sejtjeinek előállítása laboratóriumban történnek, általában több éves kutatómunka eredményeként. Ebből is látszik, hogy drága mulatság az új változatok előállítása, termékként való engedélyezése és bevezetése kiváltképp pénzigényes folyamat. Nem véletlen, hogy genetikailag módosított fajtákat a multinacionális, elsősorban vegyipari cégek laboratóriumaiban állították elő.
A genetikai eljárással módosított fajtákat szabadalom védi és használatuk, forgalmazásuk csak engedélyezés után lehetséges Az első génmódosított növényeket először 1992-ben forgalmazták, és az Egyesült Államokban, valamint a dél-amerikai országokban hamarosan nagy területeken kezdték el termeszteni a transzgenikus kukoricát és szóját. Ezek a növények egyes totális gyomirtószerekkel (elsősorban glyphosate), vagy éppen kártékony rovarfajok károsításával szemben ellenállók. Azonban éppen a MON 810 jelű kukorica esetében magyar kutatók, Székács András és Darvas Béla professzorok mutatták ki, hogy a módosított növény minden sejtje termeli a rovarok elleni mérget, amely sokféle környezet-egészségügyi problémát vethet fel. Később a glyphosate körül kialakuló vitában is fontos szerepet játszottak az összefoglaló és elemző munkájukkal.

A GMO szervezetekből előállított élelmiszerek forgalmazása ellen nemcsak tudósok, hanem környezetvédő szervezetek és a fogyasztók is tiltakoztak, egyes felmérések szerint országtól függően az európai lakosság 70-90 százaléka nem kíván génmódosított növényekből előállított élelmiszereket vásárolni. Az Egyesült Államokban kisebb a tiltakozás, ott 70 % körüli ez az érték, de mivel ott nem kötelező a jelölés, a fogyasztók nem is tudnak róla mit esznek. Az Egyesült Államokban enyhébb, az Európai Unióban szigorúbb a szabályozás, hazákban a MON 810 kukorica fajtacsoportra vetési moratórium van, sőt az Alaptörvénybe is bekerült az ország GMO mentessége, bár takarmányozási célra nagymennyiségű módosított szóját szállítunk be.

A magyar parlament 1998-ban fogadta el a géntechnológiai tevékenységről szóló törvényt, amely az engedélyezés céljára Géntechnológiai Hatóságot hozott létre, amely azonban az Európai Unió alatt működik, vagyis a döntések ott születnek. A törvény szerint minden GMO-val kapcsolatos tevékenység engedély köteles, az elbíráló és javaslattevő a Géntechnológiai Eljárásokat Véleményező Bizottság. Az érvényes európai jogszabályok szerint minden 0,9% feletti GM-alapanyagot tartalmazó terméken jelölni kell, hogy az genetikailag módosított összetevőt is tartalmaz. Ez teremti meg a választás lehetőségét. 

Az utóbbi években a korábbiaktól eltérő génmódosítással is kísérleteztek, ebben többnyire az élőlény saját genetikai állományát változtatták meg, „szerkesztették”, például egy génváltozat, allél segítségével, vagy éppen a gén „csendesítésével”. Ezeket a technológiákat többféle, akár megtévesztő néven is emlegetik, például „új nemesítési eljárások", "precíziós nemesítés", "génmérnökség".
Az előállítók és az Egyesült Államok Food and Drog Administration (FDA) hatósága szerint ezek nem GM növények, tehát nem vonatkozhat rájuk a GMO-ra kidolgozott engedélyezési eljárás. Azonban az Európai Unió Bírósága (Curia) júliusi jogerős döntése éppen ellenkezőleg, ezeket a változatokat is GMO-nak, így szigorú engedélyezési eljáráshoz kötött élőlényeknek minősítette. A Curia döntését szerette volna Tordai Bence a magyar jogrendbe beilleszteni, illetve azt előkészíteni beadott határozati javaslatával.

  Tordai Bence Párbeszéd beadványa (15 KB word)

A genomszerkesztés témája az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottságban
 Az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottságának kormánypárti többsége elutasította a javaslat további tárgyalását.

– Mivel indokolták az elutasítást? – kérdeztem Tordai Bencét, a Párbeszéd képviselőjét.

– Nem értem az indoklást, hiszen Font Sándorral, a Bizottság Fideszes elnökével egyetértünk abban, hogy meg kell őrizni Magyarország GMO mentességét, vagyis, hogy ne termeljünk olyan növényeket, amelyeket géntechnológiai beavatkozással állítottak elő, ez volt az elmúlt évek politikai gyakorlata is – válaszolta Tordai Bence – Ugyanakkor megjelentek a színen új technológiák is, amelyeket génszerkesztésnek vagy genomszerkesztésnek neveznek. Sokak számára nem volt világos, hogy az így előállított növények GMO-nak minősülnek vagy sem.  
A Párbeszéd egyeztetést kezdeményezett a parlamenti pártokkal, hogy továbbra is biztosítani lehessen a genetikailag módosított növényekkel kapcsolatban kialakult nemzeti konszenzust, és megőrizni az ország GMO mentességét. Ennek megfelelően módosítani kell a vonatkozó törvényeket pontosabban a géntörtényt és a büntető törvénykönyvet.
– Ennek érdekében tettük meg a határozati javaslatot, de többen kételkedtek abban, hogy a genomszerkesztett növények is GMO-nak minősülnek-e. Idén nyáron, július 25-én az Európai Bíróság jogerős döntésében kimondta, hogy a génszerkesztett szervezetek is GMO-k és ezeket is szigorú engedélyezési eljárásnak kell alávetni. Ha Magyarország továbbra is meg akarja őrizni a GMO mentes státuszát, akkor ezekkel az új technikákkal előállított növényeknek a termesztését is tiltani kell. Számomra nem volt kérdés, hogy egy ilyen tartalmú törvénymódosításra van szükség, de végül ebben a kérdésben alakult ki vita. Font Sándor elnök úr szerint a kérdés a bírósági döntéssel okafogyottá vált, de a Párbeszéd szerint az Európai Bíróság döntése nem keletkeztet önmagában magyarországi jogszabályt, az csak iránymutatás a magyar törvényalkotóknak arra nézve, hogyan kell módosítani a hatályos törvényeket – indokolta a képviselő a javaslat beadásának szükségességét.
   
Módosított, szerkesztett, csendesített

Tordai Bence két szakértőt hívott meg az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottságának ülésére, a pártoktól független Darvas Béla ökotoxikológus címzetes egyetemi tanárt, a Magyar Ökotoxikológiai Társaság elnökét és Ács Sándorné agrármérnök, biogazdát, de ők végül nem kaptak szót a bizottság ülésén, pedig ebben a bonyolult szakmai kérdésben pont a szakértők érveinek megismerése segíthetett volna a döntésben.

– A génmódosítás szó már közismert, de napjainkban egyre többször halljuk a génszerkesztés kifejezést. Sokszor még a téma iránt fogékonyabb emberek sem tudják, hogy ez két teljesen különböző, két hasonló, vagy részben eltérő és részben hasonló eljárás. Mi az eltérő a két géntechnológiai módszer között? – kérdeztem Darvas Béla professzortól.

– Könnyebb azt elmondani, hogy mi a hasonlóság, mindkettő géntechnológiai eljárás, ebből a szempontból nincs különbség a kettő között. Egyébként a Curia, is úgy döntött, hogy ez a két eljárás jogilag ugyanolyan terméket eredményez. A magyar géntörvény is azt a kifejezést használja, hogy géntechnológiával módosított, ez a génmódosításra és a génszerkesztésre is igaz. Az európai jog nem választja szét ezt a két kifejezést, de a géntechnológusok által használt szakmai terminológia, azok a kutatók, akik ilyen területen dolgoznak, ők a génmódosítás kifejezés alatt azokat az élőlényeket értik, amelyeket transzgenezissel hoztak létre. Ez azt jelenti, hogy a megcélzott növény vagy állatfajba egy tőle idegen fajból viszünk át genetikai tartalmat. Ezek a szakemberek a génszerkesztés kifejezés alatt viszont azt értik, hogy ugyanazon a fajon vagy a rokonsági körön belül viszünk át örökítő anyagot. Ez a megközelítés annyiban pontatlan, hogy számos terméknél, például az úgynevezett géncsöndesített fajtáknál semmilyen genetikai anyag átadására nem kerül, sor, hanem a faj természetes génkészletéből genetikai módon „elrontanak” néhány génkópiát és az így nem fejeződik ki.

– Ez utóbbi azt jelenti, hogy a génnek egy olyan szakaszát, amelyik valamilyen tulajdonságot kódolna, azt elnémítják?

– Igen. Az örökítő anyagról végső soron fehérjék képződnek, és ezek fejtenek ki valamilyen hatást a szervezetekben. A géncsendesítéssel egy speciális fehérjének a képződését gátolják meg, például a nem barnuló alma, burgonya és csiperke esetében. Az alma örökítő anyagában a gén több kópiája is tartalmazza a barnulásért felelős enzim (polifenol-oxidáz) információját, ezekből hatástalanítanak néhányat, és így a barnuláshoz vezető enzim mennyisége jelentősen lecsökken. Tehát itt nem idegen vagy saját génváltozat kerül az almába, hanem a kódolt fehérje képződése csökken. Ebből is látszik, hogy a teljesen uniformizált hazai géntörvény ezeket nem szabályozza megfelelően.

Ma ezeket a csoportokat lehet megkülönböztetni:
van a transzgenikus élőlény, a GMO,
a génszerkesztéssel, csak saját vagy rokon genetikai állománnyal előállított GEO (genetically engineered organism), erre bevett magyar kifejezés még nincs, talán leginkább a genomszerkesztett kifejezés használható,
és vannak a csendesített fajták, a GSO (genetically silenced organism).

Szükség lenne tehát arra, hogy a különféle módosított szervezeteknek a jogi elkülönítése is megtörténjen, ezt tartalmaznia kellene az új géntörvénynek. A géntörvény jelenleg ezeket az eltérő termékeket hasonló eréllyel tiltja, azért van szükség a géntörvény módosítására, hogy a különbségek alapján külön szabályozás kidolgozására. Az Egyesült Államokban a génszerkesztett növények közül néhányat kivettek a GMO szabályozás alól, így az engedélyező FDA egyszerűen nem foglalkozik velük. A mi nemzeti géntörvényünk azokat az eseteket is tartalmazza, amelyek eltérnek a transzgenikus GMO-tól, de a különféle termékekre vonatkozó pontos szabályozásra is szükség lenne.
 

– A klasszikus GMO-k esetében, a transzgenikus szervezeteknél idegen fajból, legtöbbször baktériumból vittek át génszakaszokat, a genomszerkesztésnél pedig a saját fajon vagy fajtán belüli géneket variálgatják, vagyis ez azt jelenti, hogy nem kerülhet be idegen DNS az új termékbe?

– Fajon belül és fajon kívül – folytatta Darvas professzor a magyarázatot. – Van egy jogilag teljesen pontatlan terület, ami szerint rokon fajokból kerülhet át allél, de hogy a rokonságnak milyen fokáról van szó, az nincs kellőképpen tisztázva, márpedig egy biológus jól tudja, hogy számtalan formája van az élőlények rokoni kapcsolatának. Véleményem szerint jogi szempontból a párzási kapcsolat megléte lehet a kritérium, ez növényeknél nagyon fontos, vagyis a kérdés, ha beporzok egy növényt, akkor létrejön utódnemzedék vagy sem. Minden, ami ettől eltér, az nem minősül rokonsági kapcsolatnak, szerintem ezen a ponton dől el, az új élőlény transzgenikus vagy sem. A génszerkesztés egyébként alkalmas transzgenikus növények előállítására is.

– Azok a kutatók és agrárszakemberek, akik pártolják a génmódosított növények elterjesztését, korábban arra hivatkoztak, hogy az új növény, például a transzgenikus kukorica külseje és hatása nem különbözik az eredetitől. Most a génszerkesztett növényeknél mondják ugyanezeket az érveket, és közben már elismerik azt, hogy a transzgenikus növények esetében már kiderült jónéhány hamis állítás, kártékony hatás vagy be nem váltott ígéret.

– Nagyon furcsa a helyzet, hiszen azoknak a szájából hallom most a transzgenikus GMO-k kritikáját, akik annak idején vérre menő háborúskodást folytattak ezekért is. Most viszont a génszerkesztésnek tulajdonítanak teljesen eltúlzott elvárásokat, de az ígéretek mögé tett indokrendszer borzasztóan hasonlít a 2000 táján megjelenő első termékek esetében hangoztatott elvárásokhoz. Most, húsz évvel később ugyanolyan érveket hangoztatnak a genomszerkesztett termékeknél, mint korábban a transzgenikus növényeknél.  
Egyébként az sem abszolút igaz, hogy a génszerkesztésnél nem használnak idegen örökítőanyagot, ugyanis azok a végrehajtó eszközök – a szakmai zsargonban molekuláris ollónak nevezik – amelyekkel végre lehet hajtani például a géncsendesítést, vagy amivel a saját fajból származó allélt lehet átvinni, azok idegen fajból származnak. Ehhez bakteriális örökítőanyagot, plazmidot kell bevinni a sejtbe, vagyis idegen géneket, ezt a sejtműködés arra használja, hogy előállítsa belőle azt a kis molekuláris szerkezetet, amely két dologra képes, fel tud ismerni speciális örökítőanyag szekvenciát, vagyis a DNS-t alkotó bázissorrendet és megkeresi az örökítőanyagon belül a komplementerjét. Ez a szerkezet elvágja és beépíti a génszakaszt a megfelelő helyre, vagyis nem igaz, hogy nem jut be idegen, bakteriális örökítőanyag az átalakítandó sejtbe. Ez a bakteriális örökítőanyag nem épül be az új módosított sejt örökítőanyagába. Az viszont kérdés, hogy mi lesz ennek a bakteriális örökítőanyagnak a sorsa, az ezzel foglalkozó kutatók szerint a sejt alkotó elemeire bontja ezeket. 

– Lehet ezeket a folyamatokat ellenőrizni? – faggattam Darvas professzort.

– Nagyon várom azt az igen világos tudományos levezetést, amely végig követ egy ilyen esetet. Jelenleg három (CRISPR/Cas9 és ODM) rendszerrel előállított termék van a forgalomban, az egyik egy nem barnuló CC csiperke, a másik egy CC kukorica, amelyet minőségi papírgyártásra használnak fel. Van egy harmadik termék is, amit egy másik géntechnológiai módszerrel (ODM) állítottak elő, ez a szulfonil-karbamid gyomirtónak ellenálló repceféle. Mindössze ezek vannak most a világpiacon, és számomra döbbenetes, hogy Magyarországon valami rendkívüli forradalomról beszélnek. Pontosabban termékforradalomról, sorolják, hogy hogy mi mindent oldhat meg a géntechnológia a mezőgazdaság számára. Az ígéretek azonban nem képezik a jogalkotás terepét.

– De vannak egyéb ellenérvek is – folytatta Darvas professzor – hiszen azon kívül, hogy mégis bekerülhet a sejtbe idegen örökítőanyag, egy más típusú hiba is előfordulhat, ez a pontosságra vonatkozik, ugyanis a felismerő rendszer is hibázhat, és előfordulhat hiba a vágásnál és beillesztésnél is. Ez azt jelenti, hogy ott is történhet véletlen átalakítás, ahol ezt nem tervezték. Ha egy-két bázissal mellévágnak, annak az lehet a következménye, hogy nem tervezett mutánsok képződnek. Nem véletlen, hogy az orvosi génterápiát, a hibás gének génszerkesztéssel történő javítását óvatosan kezeli az orvostudomány, mert a betegnek nem lehet azt mondani, hogy bocsánat, maga nem sikerült. Ma már nagyon komoly világlapokban is lehet cikkeket olvasni arról, hogy több hibát ejt ez a „szuperpontosnak” titulált módszer, mint amit eredetileg elképzeltek. Ennek a folyamatnak az ellenőrzése kizárólag úgy lehetséges, ha az átalakítás után elvégzik a genom analízist, és azt keresik, hogy nem történt-e más helyen is módosítás, mint ahol tervezték. Növények esetében ez nem probléma, ha például többezer kiindulási sejtből csak néhányat sikerül a tervezett módon átalakítani, de állatok esetében ez problémát jelent, és az orvos-beteg kapcsolatban egy hiba is sok.

– Végül arra lennék kíváncsi, hogy miért nem szólalhattak meg a bizottságban szakértőként sem ön, sem Ács Sándorné. Az elmúlt években, évtizedekben sokszor vettem részt a Környezetvédelmi, később a Fenntartható Fejlődés Bizottság ülésein, illetve a Mezőgazdasági Bizottságban is, és akkor rendszeres volt a külső szakértők meghallgatása.
– Ács Sándorné esetében semmivel sem indokolták, azt sem tudták mit akar mondani, pedig a szakmai kérdésekkel foglalkozó politikusoknak illett volna tudni, hogy két nagy állásfoglalás született ebben a kérdésben, amit az európai politikai életben mindenütt tudomásul vettek. Az egyik a Független Kutatók Szervezetének, az ENSSER-nek a véleménye, száznál több kutató írta alá azt az állásfoglalást, amely szerint a genomszerkesztett élőlények is a géntechnológiával módosított szervezetek közé tartoznak. A másik nagyon jelentős álláspont az IFOAM európai szervezetétől származik, és a vélemény megszületésekor Ács Sándorné ennek a szervezetnek az aktív tagja volt.
Az IFOAM is ugyanarra az állásfoglalásra jutott, hogy a génszerkesztett szervezetek is GMO-nak számítanak. Még egy dolog köztudott az ökológiai gazdálkodásról, hogy szigorú természetközeli gazdálkodást folytatnak, ezért számukra nagyon fontos, hogy a terményeik ne szennyeződjenek GMO-val, például idegen beporzással. Itt kiemelten fontos az elővigyázatosság elve. Ácsné erről a bizonyos IFOAM állásfoglalásról beszélt volna úgy, mint, aki tagja volt a szervezetnek, aki ismeri az érveket, de Font Sándor elnök erre sem volt kíváncsi. Magam a független kutatók álláspontját ismertettem volna, amely alátámasztja Tordai Bence beadványát. A képviselő beadványa egyébként tűpontos volt, és indokolni sem kellett, de Tordai Bence úgy vélte, hogy a bizottság tagjai nem géntechnológusok, és talán lesznek olyan szakmai kérdések, amikre ő nem tud válaszolni. Én személy szerint független szakértő vagyok, nem vagyok egyetlen párt tagja sem.

Ökológiai gazdálkodás kontra génmódosítás

– Az ökológiai gazdálkodók, a biogazdák számára kezdettől fogva alapvető fontosságú a GMO mentesség és a géntechnológiai eljárások pontos szabályozása. Mi ennek az oka? – ezt már Ács Sándorné agrármérnök, ökológiai gazdálkodótól tudakoltam.

– Ez azért fontos, mert akik bioterméket vagy ökológiai terméket vásárolnak, elvárják, hogy az vegyszermaradványoktól és génmódosítástól mentes legyen. Amikor „új nemesítési eljárások” összefoglaló név alatt ezek az új genomszerkesztési eljárások megjelentek, akkor a Biogazdálkodók Európai Szervezete, az IFOAM Euro Group szakértők bevonásával értékelte ezeket az új módszereket, és az ilyen módszerekkel készült élőlényeket. A szervezet már 2015-ben közölte azt az állásfoglalását, hogy ezeket a módszereket és az így készült növényeket, vagy akár állatokat is ugyanúgy a szigorú GMO szabályozás hatálya alá kell helyezni, hiszen ezek is géntechnológiai eljárással módosított szervezetek, és semmi keresni valójuk nincs a biogazdálkodásban, illetve a biotermékekben. Ez egy rendkívül fontos állásfoglalás volt.

– Ebben az állásfoglalásban arra is kitértek, hogy ezek az újabb fajták ugyanolyan hatást, esetleg veszélyforrást jelenthetnek a biogazdálkodóknak?

– Az állásfoglalás lényege, hogy ezek a genomszerkesztési módszerek, vagy „nemesítési eljárások”, ugyancsak GMO-t eredményeznek. A génmódosított szervezetek, vagy röviden a GMO-k pontos definíciója az, hogy olyan, géntechnológiai eljárással módosított szervezetek, amelyek a természetben, természetes szaporodással, szaporítással nem jönnek létre. A génszerkesztés esetében sincs helye a vitának, hiszen az eljárás eddigi fajtái szerint is ilyen szervezeteket eredményez. Maga a folyamat is géntechnológiai eljárás, ezért nagyon fontos, hogy elkészüljenek a hatástanulmányok, lehetővé váljon a nyomon követhetőség, az átláthatóság. Fontos a jelölés is, hiszen a fogyasztó teljes mértékben kiszolgáltatottá válik, hogyha nem tudhatja, hogy ilyen géntechnológiai eljárással módosított alapanyagból készült élelmiszert eszik.

Ács Sándorné Kishantoson kép: Sarkadi Péter greenfo.hu
Ács Sándorné Kishantoson         kép: Sarkadi Péter greenfo

– Ezt nemcsak biogazdaként, hanem mint agrármérnök és vetőmag-termesztésben jártas mezőgazdasági szakember nyilatkozom, mert nemcsak a biogazdákat érinti a téma. Ha és amennyiben nem kerülnek ezek az újfajta, genomszerkesztett élőlények a GMO-k hoz hasonló szigorú szabályozás alá, akkor gyakorlatilag lehetetlen a vetőmagok genetikai tisztaságát fenntartani. Ez ténylegesen meg is történt az Egyesült Államokban és azokban az országokban, ahol engedélyezték a GMO-kat. A génmódosított növények elszennyezték a hagyományos vetést, a genetikai szennyezésnek nem lehetett útját állni, hiszen a szemmel nem látható tulajdonságok változtak meg. Ily módon nem lehet a vetőmagok tisztításánál szokásos, a keléstől a feldolgozásig tartó szelektálási eljárást alkalmazni. Így a termelő és a fogyasztó is teljességgel kiszolgáltatottá válik, ha hiányzik az a nagyon szigorú GMO engedélyezési folyamat, amely biztosítja a nyomon követést, a kimutatást és az ellenőrzést.

– Van-e más veszélye annak, hogyha Magyarországon ez a szabályozás nem jön létre, pontosabban az Európai Bíróság döntése nem jelenik meg a jogrendben?

– Az Európai Unió Bíróságának döntése teljesen világos és egyértelmű, lefekteti azt, hogy ezek az új nemesítési eljárásokkal létrehozott élőlények is genetikai eljárással létrehozott szervezeteknek minősülnek és ugyanolyan szabályozás vonatkozik rájuk. A megoldás végtelenül egyszerű, csak be kell sorolni őket a géntörvény alá. Minden országnak a saját törvényeihez kell igazítani a bírósági döntés tartalmát, de amíg nincs a genomszerkesztésre is kiterjedő törvény, addig ez szabályozatlan terület, ezekről a szervezetekről már tudjuk, hogy GMO-nak számítanak, de még nem vonatkoznak rájuk a megfelelő intézkedések. Miközben Magyarország döngeti a mellét, hogy GMO mentesek vagyunk, ezek a szervezetek esetleg kijuthatnak a természetbe.

Mi agrárszakemberek azt tartjuk a legveszélyesebbnek, hogy a rovarokra tapadt pollennel megtermékenyítés történik, az út szélére lehullott, vagy a raktárakban, a szállító járművekben maradt magok segítségével kijut a szennyezés, és ha bekerül a termesztésbe, vagy akár az ökológiai rendszerbe, akkor egyszerűen lehetetlen visszafordítani a folyamatot. A veszélyes kémiai anyagokkal is rengeteg baja volt már az emberiségnek, sőt még a gyógyszerekkel is, talán mindenki emlékszik a Contergan botrányra. De a gyógyszereknek, a növényvédő szereknek le lehet állítani a gyártását, ha kiderül az egészség- vagy a természetkárosító hatásuk. A génmódosított szervezeteknél azért nem lehet ezt megtenni, mert nincs szemmel látható különbség, sőt még az sem biztos, hogy a módosított szervezetben egyáltalán kimutatható-e a változás.

– A magyar és az európai fogyasztók nagy többsége elutasítja a GMO termékeket. Ezekről a génszerkesztett termékekről tudomásom szerint még nincs külön felmérés, de feltételezhető, hogy hasonlóan állnak ezekhez a termékekhez is. 

– Egyértelmű, hiszen ezeket a szervezeteket is ugyanúgy genetikai eljárással állítják elő, természetes szaporodással nem jönnének létre, vagyis új élőlényekről van szó. Ami a legveszélyesebb, és amit szeretnek elhallgatni, lesöpörni az asztalról, hogy az esetek egy részében nemcsak a tervezett változás történik meg a génállományban, hanem más tulajdonság is módosulhat. A laikusok fel sem fogják ezt a folyamatot. Olyan változások is bekövetkezhetnek az új élőlényekben, amire nem számítottak, amit nem akartak, ezért tartjuk nagyon fontosnak a megnyugtató vizsgálatokat. Az Európai Unió alapelve az elővigyázatosság elve, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy addig nem termesztünk ilyen növényeket, nem engedünk az emberek asztalára ilyen élelmiszert, ha nem vagyunk meggyőződve arról, hogy veszélytelen.
Egy érzékletes példát mondanék, a legenyhébb beavatkozással, géncsendesítéssel állítják elő a nem barnuló gombát vagy almát, kikapcsolják azokat a géneket, amik az alma puhulását vagy a gomba barnulását okozzák. Ennek akár örülhetne is a fogyasztó, de okos emberek, köztük Ángyán József professzor azonnal átlátták, hogy ez a termelőnek, a feldolgozónak, a szállítónak és a kereskedőnek jó lehet, mert tovább eláll az árú, tovább tartható a polcon, de a fogyasztónak nem, mert nem látszik, hogy milyen öreg a termék. Ugyanis a géncsendesítéssel csak egy folyamatot állítanak le, ami a barnulásért felelős, de ezért a többi bomlási, romlási folyamat beindul. A géncsendesítés eredményeként szép fehér az alma, mert a barnulás, mely a romlási folyamat beindulását jelezte nekünk eltűnt, a romlás nem látható A fogyasztó totálisan át van verve, megvesz valamit, ami frissnek látszik, pedig az talán már több hetes. Úgy tudom, hogy Hamburgban a CC csiperke esetében már jelentkeztek konkrét emésztési panaszok is a fogyasztás után.

– A gomba nem játék, a legkisebb barnulás is azt jelenti, hogy gyorsan el kell készíteni.

– A gomba az egyik legkényesebb, legveszélyesebb élelmiszer. Anyaként és emberként is engem halálra rémít, hogy olyan élelmiszerek kerülhetnek az asztalunkra, amit valaki valamilyen célból módosított, mert nincsen szabályozás, hogy ezt kontrolálni lehessen. Bármilyen szándék, bármilyen módosítás miatt egyszerűen kiszolgáltatottak vagyunk. Az egész elmélet arra épül, hogy szakavatott kutatók nagyon jó szándékkal, alaposan végzik ezt a genetikai módosítást, de mi történik, ha nem? Nem biztos, hogy itt csak jó szándék állhat a kutatás mögött, és azt is nagy veszélynek érzem, ha a kockázatokat elbagatellizálják. Ezért szomorú, hogy Font elnök úr nem engedett megszólalni bennünket. Vajon mi alapján döntöttek, ha nem hallgatták meg azokat a szakértőket, akik azért mentek oda, hogy egy nagyon komoly ügyről tájékoztassák a képviselőket?

– A génszerkesztéssel kapcsolatban nagyon sok ígéret hangzik el, új és precíziós nemesítés, terméknövekedés, szárazságtűrő növények, a világéhezés megoldása, hogy csak néhányat említsek.

– Nagy a baj, ha hamis érvekkel, hamis ígéretekkel akarják ezeket a termékeket elfogadtatni. Pontosan lehet tudni, ahogy a génmódosítás, a génszerkesztés és csendesítés sem jelent termésnövekedést. Attól, hogy az alma nem barnul, még nem lesz több termés. Már 20 éve is van annak, hogy módosított fajtákat állítanak elő, és még nem jött létre olyan módosítás, amely a terméseredményeket növelte volna. A világ éhező lakosságát nem a hatalmas multicégek szabadalommal védett élelmiszereivel fogják ellátni. Az pedig, hogy karitatív módon, ajándékba adják az éhezőknek, irracionális elképzelés és a nemzetközi cégektől idegen.

Készült egy világméretű átfogó felmérés, hogy hogyan lehetne a jövőben az élelmiszerellátást biztosítani, és egyértelműen az ökológiai gazdálkodás győzött, mert ez az a gazdálkodás minden egyes termőhelyhez igazodik, a helyi ökológiai rendszerbe illeszkedik, a természeti környezetet nem pusztítja el, hanem megőrzi. A biogazdálkodás a legújabb tudás alapján, jó minőségű és elegendő élelmiszert képes termelni. Magyarországon a hagyományos mezőgazdaság is nagyon jó eredményeket hoz, de vajon a fölösleggel etetjük a világ éhezőit?
Nálunk is óriási az élelmiszer pazarlás, és eközben egyre több az éhes gyerek. A világon sok millió ember éhezik, és ennek nem az élelmiszerhiány az oka, túltermelés van, az európai élelmiszerek 30 százalékát a szemétbe dobják. Azért éheznek sok helyen az emberek, mert elvették a földjüket, nyomorba taszították, kizsákmányolták őket. Az emberiség öt százaléka birtokolja szinte az összes erőforrást, itt Magyarországon is az oligarchák és spekulánsok vitték el a földeket, ezért nyomorognak sok helyen, és ha így haladunk, megélhetés híján ki fognak ürülni a falvaink – sorolta az érveket Ács Sándorné, aki még egy kérdésre is rávilágított.

A világ mezőgazdasága és a magyar mezőgazdaság is tévúton jár, a precíziós termelés és nemesítés bűvöletében él, azt hirdetik, hogy ez milyen hatalmas dolog. Korábban, amikor még egy gazdaságban agrármérnökként dolgoztam, akkor egy kis kockás papíron kiszámoltam azt, amit most számítógépes rendszerekkel tesznek meg, hogy lehetőleg csak a megfelelő mennyiségű vegyszert szórjunk ki, ezzel meg lehet takarítani a növényvédőszer és műtrágya költségek 20-30 százalékát. Ma viszont már azt is tudjuk, hogy a mezőgazdasági vegyszerek legtöbbjét nem is lehetne alkalmazni. Napjainkban hatalmas fejlesztésekkel és beruházásokkal olyan agrárgazdálkodási irányba indultunk el, ami környezeti szempontból is káros, és csak annyit jelent, hogy precíziós módon szórjuk ki azt a vegyszert, amit talán nem is kellene, és nem biztos, hogy nekünk ezért lelkendezni kéne.

Mit lehet még tenni?

– Az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottság nem hallgatta meg a szakértőket, nem támogatta, hogy az Országgyűlés plenáris ülésén is megtárgyalják a kérdést. A Parlament 1998-ban fogadta el a géntörvényt és az azóta eltelt húsz éves időszakban ez a jogszabály elavult. Mennyire megszokott gyakorlat, hogy nem engedik szóhoz jutni a szakértőket, akik indokolni tudták volna a változtatás és az Európai Bíróság döntésének beillesztésének szükségességét? – ezt már ismét Tordai Bence képviselőtől kérdeztem. – Milyen lehetősége van még a Párbeszéd politikusainak akár más pártokkal összefogva?

– Más bizottságokban gyakori, hogy külső szakértők kérnek és kapnak szót, ami itt történt az nem követte az általános gyakorlatot. Egyébként a bizottságok tagjainak az elnök javaslatára joga van szót adni vagy nem adni a vendégeknek, de én úgy gondolom, hogy ez egyrészt tiszteletlenség volt, másrészt én közgazdász-szociológusként biztos, hogy nem értek annyira a témához, mint a felkért szakértők. Egyébként felhívtam a bizottság figyelmét arra, hogy jó lenne, ha egy igazán szakszerű elemzés alapján hoznának felelős döntést, erre nem volt igény, úgy gondolom, hogy a politikai döntés már a bizottsági ülés előtt megszületett.

 – Van-e veszélye annak, hogy a géntörvény módosítását egyelőre nem fogja tárgyalni a magyar parlement, tehát nem kerül bele a genomszerkesztés kérdése a magyar jogrendbe?

– Ezen a területen világszerte folynak a kutatások, új szervezetek előállításával kísérleteznek. Egy szeptemberi, ombudsmani konferencián azt hallottam, hogy Magyarországon nem folynak önálló kutatások, de magyar kutatók közül többen is részt vesznek ilyen jellegű munkákban. Az a kérdés merül fel, hogyha nem egyértelmű a hazai jogi szabályozás, akkor semmi nem tiltja, hogy ezek a genomszerkesztett fajták szabadföldi termesztésbe, és ezzel az ökoszisztémába kerüljenek, onnan nem lehet csak úgy kiradírozni ezeket. Ha elterjednek ezek az új fajok, a vetőmagok tisztaságát sem lehet biztosítani, és még az ország GMO mentes státusza is veszélybe kerülhet. Ez ugyan a szélső eset, de ha most nem tiltja törvény, akkor egy évekkel későbbi bírósági határozat hiába állapítja majd meg, hogy nem volt szabályszerű a termesztés, addigra megtörténik a baj. A megoldás, hogy a géntörvényben és a büntető törvénykönyvben is megtörténjen a módosítás. Én azt vállaltam, hogy szakmai konzultációk után a Párbeszéd kezdeményezi az érintett törvények módosítását, de jó lenne, ha ez a szakminisztériumon keresztül zajlana. Azt is megfontoljuk, hogy más pártokkal, a kormánypártokkal és az ellenzékkel is összefogunk, az LMP-től és az MSZP-től pozitív visszajelzést kaptam, de végig járom a többi pártot is, és ismét felkeresem Font Sándor elnök urat is, megkérem, hogy legyenek partnerek ebben az ügyben, hiszen a parlamenti többség nélkül úgyse tud átmenni az országgyűlésen egy ilyen törvénymódosítás.

Utóirat:
Az objektív újságírás szabályai szerint szerettem volna a másik fél, ezúttal az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottságának Fideszes elnökének a véleményét is megkérdezni. Interjú kérő levelemben három kérdést tettem fel, azt, hogy

— miért utasította el a bizottság a határozati javaslat parlamenti tárgyalásának lehetőségét, vagyis

— miért nem tartották fontosnak, hogy a genomszerkesztéssel kapcsolatos uniós bírósági döntést átvezessék a magyar jogrendbe,

—   miért nem mondhatták el a szakértők a tervezett módosítás szakmai érveit és a későbbiekben tervezik-e a géntörvény módosítását?

A Fidesz frakció sajtófőnöke megküldte a bizottság jegyzőkönyv azon részletét, amelyben az elnök indoklása olvasható.

GMO Fidesz sajtóosztály válasz (17 KB word)    
 

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás