Magányos George segíthet az élet meghosszabbításában

greenfo/MTI/hvg

2018. december 7. 7:43

Magányos George segíthet az élet meghosszabbításában

A galápagosi óriásteknősök olyan genetikai variánsokkal rendelkeznek, amelyek a DNS-javítással, az immunválasszal és a rák elnyomásával állnak kapcsolatban, s ez magyarázattal szolgálhat hosszú életükre – állítja egy új tanulmány.

A Yale Egyetem nemzetközi kutatócsoportja két óriásteknős genetikai állományát szekvenálta (meghatározta a DNS molekula nukleotidsorrendjét). Egyikük Magányos George volt, a Chelonoidis nigra abingdoni alfaj feltehetően utolsó példánya, amely 2012-ben pusztult el fogságban, a galápagosi Santa Cruz-szigeten. A teknőst egy magyar származású kutató, Vágvölgyi József fedezte fel 1972-ben a Pinta-szigeten. George-ot utána a Galápagos-szigeteki Charles Darwin Kutatóállomásra vitték, és az állat idővel Ecuador és a szigetek szimbólumává vált. Feltételezések szerint halálakor százéves lehetett.

Magányos George DNS-mintáit két évvel az állat halála előtt Adalgisa Caccone gyűjtötte be, a kutatók az elemzéshez ezt a tárolt mintát használták fel. A másik óriásteknős, amelynek génállományát elemezték, egy olyan faj példánya, amely a Seychelles-szigeteki Aldabra-korallzátonyról származott.

Caccone, a tanulmány egyik szerzője és kollégái olyan származásspecifikus génvariánsokat fedeztek fel a teknősök vizsgálatakor, amelyek hatással vannak a DNS-javító génekre, a gyulladásközvetítőkre és a rák kialakulásával kapcsolatos génekre – számolt be róla a Nature Ecology & Evolution folyóiratban megjelent tanulmány. Carlos Lopez-Otin, a spanyolországi Oveidói Egyetem tudósa, a tanulmány egy másik szerzője rámutatott, hogy a kutatásuk az öregedéssel kapcsolatos ismeretek bővítéséhez is hozzájárul.

Az Ecuador közelében fekvő csendes-óceáni szigetlánc egyedülálló faunájáról és flórájáról híres. A szigeteken 12 óriásteknősfaj él. Jorge Carrion, a Galápagosi Nemzeti Park igazgatója kiemelte, hogy annak megfejtése, miért volt ilyen hosszú életű Magányos George, abban is segíthet, hogy a szigeteken helyreállítsák az óriásteknős-populációt.

Az óriásteknősök, amelyek több mint száz évet élhetnek meg fogságban, három-négymillió évvel ezelőtt telepedhettek meg a vulkáni Galápagos-régióban. A tudósok szerint az óceáni áramlatok szétszórták őket a szigetvilágban, és 15 faj fejlődött ki, amelyből három már kihalt. Jelenleg mintegy 30-40 ezer óriásteknős él a Galápagos-szigeteken, a populációt a 18. és 19. században erősen megtizedelték, amikor a bálnavadászok és kalózok megették a kifogott teknősöket.

A galápagosi óriásteknősök is azon fajok között voltak, amelyeknek tanulmányozása segítette Charles Darwint, hogy evolúciós elméletét megalkossa a 19. században. Rendszertani besorolásuk néhány éve megváltozott, a korábbi Geochelone nemből átsorolták őket a Chelonoidis nembe.




Hozzászólások

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés