Balogh János halálára

Palugyai István

2002. augusztus 18. 7:41

Életének 90. évében augusztus 15.-én csütörtökön elhunyt Balogh János zoológus, ökológus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A legjobban a dolgozószobájára emlékszem. És az ottani vizsgákra. Külön izgalom volt a Tanár Úr bennszülött maszkjai, íjai és más trópusokról hozott tárgyai között válaszolni a feltett kérdésekre. De Balogh János jó tanár volt, és ezt is bekalkulálta az értékeléskor. Akkor már híres volt, nemcsak a talajfauna parányait kutató zoológusként, ökológusként, hanem avatott tévés-rádiós ismeretterjesztőként is, aki 28 tengerentúli expedíciójáról hozott tapasztalatait osztotta meg a nagyközönséggel. Ahogy nekik, úgy tanítványainak is szemléletet adott, a sérülékeny Föld megóvásának szükségességét. Négygyermekes parasztember és tizenegy gyermekes református kántor unokájaként hadiárva-ösztöndíjjal került a híres pesti fasori református gimnáziumba, majd természetrajz–földrajz szakos tanárként a diploma megszerzése után az egyetemre, amelyhez haláláig hű maradt. Az állatrendszertani tanszék, majd az akadémiai kutatócsoport vezetőjeként biológusok generációit oktatta értő bölcsességgel. A Tanár Úr nem szűkölködött elismerésekben sem, hiszen a hatvanas évek elején világútlevél birtokosa, 1963-ban Kossuth-díjas, 1965-től az MTA levelező, majd 1973-tól rendes tagja lett. Mint egy interjújában említette: tudományterületébe sem rondított bele a politika sem a Horthy-, sem a Rákosi-korszakban. A rendszerváltozás után azonban, amikor 1993-ban Széchenyi-díjat, 1995-ben Akadémiai Aranyérmet, 1999-ben a Pro Renovanda Hungariae Alapítvány fődíját, végül tavaly a Corvin-láncot kapta meg, egyre többször fordult meg olyan körökben, amelyek, legalábbis a szellemi környezet megóvása helyett inkább annak szennyezésében jeleskedtek. Legutolsó, éppen a Corvin-lánccal kapcsolatos idei közéleti feltűnésére pedig (amikor saját fiát kívánta részesíteni a 18 milliós állami ösztöndíjban) kifejezetten szomorúan gondolok, sokakkal együtt, akik a régi Balogh Jánosra sokáig szívesen emlékeznek majd. Népszabadság. 2002. augusztus 17.




Hozzászólások

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés