Terjed a rendkívül veszélyes kaukázusi medvetalp

2009. július 25. 9:54

Egyre több gondot okoz a feltűnő alakú és virágú kaukázusi medvetalp (Heracleum mantegazzianum) Kárpátalján. Hozzáérve súlyos égési sérülést okozhat, és maradandó hegek képződhetnek, amint a bőrt napfény éri.

Az utóbbi években a kárpátaljai folyópartok mentén, erdőkben terjed a medvetalp, de már a lakott településeken is mind gyakrabban megtalálható. A hatalmas leveleivel, liláspiros foltokkal tarkított vaskos szárával, fehér virágaival és több méteres magasságával tekintélyt parancsoló növénnyel való legkisebb érintkezésnek is súlyos következményei lehetnek, mivel minden része mérgező. Az erős napfény hatására toxinjai intenzívebbé válnak. A szembe kerülve átmeneti vagy akár végleges vakságot is előidézhet.

Az utóbbi napokban Ungváron tizenhárman fordultak orvoshoz panaszokkal, de a szakemberek szerint többen is lehetnek, akik otthon próbálják kezelni sérüléseiket. A házi gyógymódok helyett a bőrgyógyászatok felkeresését javasolja Dankó-Soltész Krisztina, a Kárpátalja megyei bőr- és nemibeteg-gondozó bőrgyógyásza. A szakemberek szerint a növényt nagyon nehéz kiirtani. Megoldást az állandó kaszálás vagy a 8-12 centiméter mélyen lévő gyökerek kiirtása jelenthetne. Most ökológusok és orvosok által írt ismeretterjesztő füzetekben, szórólapokon igyekeznek felhívni a lakosság figyelmét a mérgező növényre.
A kaukázusi medvetalp a XIX. században került Európába dísznövényként. Nagyon hasonlít az Európában őshonos, kisebb termetű és jóval kevésbé veszélyes közönséges medvetalpra (Heracleum sphondylium). (MTI)

Kaukázusi medvetalp kép: Kerényi-Nagy Viktor
Kaukázusi medvetalp kép: Kerényi-Nagy Viktor

A Kárpátaljáról érkező vízfolyásokkal Északkelet-Magyarországra lehúzódó óriás Heracleum nem a H. mantegazzianum, hanem a szintén Kaukázus-térségben őshonos H. sosnowskyi. Az özönnövényként való terjedés mindazonáltal e faj esetében is aggasztó. Ennek előzménye, hogy utóbbi faj takarmányként való termesztésével a XX. században Kelet-Európa több országában, így az egykori Szovjetúnióban is kísérleteztek.

A Sosnowsky-medvetalpnak némileg kisebb a fitofotodermatitiszt előidéző hatása mint a kaukázusi medvetalpénak. (A Mihály B. szerkesztésében 2005-ben megjelent "Özönnövények Magyarországon" című ismeretterjesztő plakát vonatkozó fényképén egyébként a saját bőrömön - kézfejemen - nyert keserű tapasztalat is megjelenik.)

Nagy általánosságban elmondható, hogy míg a dísznövényként odakerült H. mantegazzianum Európát elsősorban nyugatról keletre, addig az elsősorban takarmányhasznosítású H. sosnowskyi inkább keletről nyugatra terjedve szállja meg. A H. mantegazzianum hazánkban egyelőre szórványos (parki, patakmenti) előfordulásokból helyi, míg a H. sosnowskyi jobbára folyóhozta, vonalas terjedésű, eddig elsősorban a Felső-Tisza zöld folyosója mentén.

Hazai jelenlétükre vonatkozóan lásd Terpó András, Dancza István, Kovács J. Attila, Fintha István, Bauer Norbert és Balogh Lajos vonatkozó munkáit, amelyekről legutóbb Dancza István adott jó áttekintést (in: Mihály - Botta-Dukát szerk. 2004: Özönnövények).
A problémakör legújabb nemzetközi értékelése pedig itt olvasható: Pyšek P., Cock M. J. V., Nentwig W. & Ravn H. P. (eds.): Ecology and management of giant hogweed (Heracleum mantegazzianum). - CABI International, Wallingford, 2007.
Balogh Lajos
www.savariamuseum.hu




Hozzászólások

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés