Kutyapiszkos gondolatok

lélegzet 2005 február

2005. február 28. 11:15

Kinek kutyagumi, kinek kutyapiszok, kinek kutyakaki. Mit szépítsük a kutyaszarról van szó, amely előszeretettel csúszik a cipőtalpunk alá, de szerencse még valahogy sosem tapadt hozzá, csak barna bűz.

A fenti becenevek tükrözik az eb nagydologhoz való hozzáállást is: guminak a kutyatulajdonosok, piszoknak eufémikusan a városvezetők szólítják a kutyaürüléket, amiről tavaly decemberben két hosszú beszédében is megemlékezett Demszky Gábor, Budapest jelenlegi főpolgármestere, mert úgy látszik ebbe néha még ő is beletrafál. Nem csoda, hogy a városvezetők figyelmét sem kerülhetik el a barna kupacok, hiszen hivatalos önkormányzati becslések szerint is minimum 40 tonnát szórnak szét naponta Budapesten a gazdik kedvencei. S milyen termelékenyek a fővárosi ebek darab/kiló arányban? Budapesten kb. 400 ezer kutya él, ez azt jelenti, hogy egy kutya 0,1 kilogramm gumit termel. Ez a szám európai szinten is nagyon magas: az 1,5 millió lakosú Bécsben 60 ezer, a 650 ezer lakosú Frankfurtban 12 ezer kutyát tartanak nyilván. Ha egész országra szóló számításokat akarunk végezni 2–2,5 millió darab kutyát kell megszorozni 0,1 kilogrammal. Ez azt jelenti, hogy naponta egy kisebb kakidombot lehetne összehordani, ha egy helyre akarnánk gyűjteni Magyarország összes kutyahagyatékát. Elképzelem, milyen hevesen tiltakoznának a szomszédos falu lakói, miközben a helyi önkormányzat nagy hasznot várna az új „szervesanyag feldolgozó teleptől”. Az utópisztikus település akár Széphalom nevet is kaphatná Kazinczy után szabadon. Budapesten tavaly májusban a Fővárosi Közterület-fenntartó Rt. a meglévőkön túl 100 utcai gyűjtőtartályt rakott ki a legszennyezettebb területeken, és csaknem 7000 ingyen tisztasági tasakot osztottak szét a kutyatulajdonosok között kiemelt zöldterületeken (Gellért-hegy, Tabán, Vérmező, Tóth Árpád sétány, Városliget) és a főútvonalakon. Szintén tavaly vették birtokba az ebek a Szt. István park (13. kerület) melletti Duna-parti kutyafuttató végében és a Csángó lakótelep tízemeletes panelházai közötti kutyavécéket. A környezetbarát, 1,5´1,5 méteres, homokkal töltött gömbfa keret közepén kutyafejes faragott farúd jelzi a „műtárgy” rendeltetését. Az ÁNTSZ által engedélyezett kutyaillemhely homokjából háromnaponként kigereblyézik az ürüléket, azonban az „almot” csak havonta cserélik, mert azzal együtt az ebek számára oly vonzó szagokat is kidobnák, s akkor oda a sikerélmény. Tartósan 25 fok fölötti nyáridőben, a kutyavécéket kéthetenként fertőtlenítik is az állatokra ártalmatlan szerrel. Bár még sohasem találkoztam velük, kétféle kakiporszívó járja Budapest utcáit. A Honda motoros Pictou 14 centiméter átmérőjű, másfél méter hosszú gégecsővel szippantja fel az ürüléket egy 120 literes, zárt fedelű kukába. Nemcsak a járdán használható, hanem a parkoló autók közé is be tud nyúlni. Ehhez azonban emberi közreműködésre is szükség van: a gépkezelő mellett egy főcsővezetőre, aki a gégecsövet a kocsik között irányítja. Az egyelőre szólóban dolgozó nagy teljesítményű angol járdatisztító – a fővárosban elsőként a 13. kerületben – nemcsak felszippantja az ürüléket, de két keféjével és vízsugarával tisztára is mossa a járdát. Figyelem! A Józsefvárosban januártól tízezer forintra büntethetik a közterület-felügyelők azokat a kutyasétáltatókat, akik nem tudnak kislapátot és kis zacskót mutatni igazoltatáskor. A kutyaürülék megsemmisítése sem fővárosi, sem országos szinten nem megoldott. Jelenleg a felszippantott hulladék egy 3,5–4 köbméteres zárt konténerbe kerül, s ha megtelik, az önkormányzat teherautón a dorogi szemétégetőbe szállítja. Az ÁNTSZ szerint a kutyaürülék nem veszélyes hulladék, a napsütés hatására 40–50 perc alatt elpusztulnak a benne lévő veszélyes baktériumok. (Télen belefagynak?) Demszky Gábor főpolgármester szerint „kutyapiszok kérdésében még mindig él a hétköznapi szocializmus. A közös képviselőtől, házmestertől, az önkormányzattól, a közterület-fenntartótól vagy az államtól várják el sokan a takarítást saját szennyük után.” Ez aligha lesz másképp, míg nem indul el a szemléletformálás, és a betonrengetegben nem lesznek potyogtatásra alkalmas elkülönített zöldterületek és/vagy kutyaillemhelyek. Egy elkötelezett kutyaportál újságírói szerint: „Ahhoz, hogy az ebtartók összeszedjék a kutyájuk után a hulladékot (mármint az összeszedhető részét), az kellene, hogy sajátjuknak érezzék az utcát, a kutya (valamennyi kellemetlen velejárójával együtt) nagyságrendekkel régebbi találmány, mint az aszfalt, a járda.” 2005-re csaknem 300 millió forintot ígért a főpolgármester közvetlen kutyapiszok-mentesítésre, mert mint hangsúlyozta: „Élhető várost akarunk, és ebben minden segítő kéz jól jön. Az is, amelyik most a 4-es metró építésén dolgozik, és az is, amelyik felszedi az elszórt kutyaürüléket.” Ezzel gondolatban egy szintre emelte a két új önkormányzati „nagyberuházást”. Úgy látszik, kakiból is lehet aranyat csinálni. Érdemes is, hiszen a közvélemény-kutatások szerint a budapestiek háromnegyede kiemelt problémának tartja a kutyák mindennapi hagyatékát, és kutya gyorsan itt lesz az önkormányzati választás.




Hozzászólások

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés