Gondoltébresztő az energia-hatékony autó mítoszáról

Hajdu Henietta

2009. március 15. 12:03

Zöld gazdaság. Egyre többször hallani ezt a kifejezést, főleg ha gazdaságélénkítésről van szó. Végülis van benne ráció. Hiszen egy sor fogyasztási cikket kell lecserélnünk, mert illik. Ez persze fogyasztással jár, tehát munkahelyeket teremt, vagy legalábbis megőriz. Az érvelés környezetvédelmi oldalát tekintve azonban nem teljesen helytálló.

A legjobb példa erre az energia-hatékony autók esete. Napjaink autógyártói egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a magas energia-hatékonyságú autómodelljeik kifejlesztésére, piacvesztéstől való félelmükben. De lehet-e a globális környezetszennyezés és klímaváltozás ellen úgy védekezni, hogy több autót gyártunk? Ha energia-takarékos modelleket gyártunk, akkor igen- gondolhatnák sokan. De a válasz korántsem ennyire egyértelmű! Még akkor sem , ha mostani autók nagy részét elektromos vagy fél-elektromos autókra cseréljük.

A pradoxon okát egy -empirikusan is alátámasztható- közgazdasági elképzelében kereshetjük. Eszerint a hatékonyság növekedése általában a termelés és a fogyasztás növekedését vonja maga után. Ez a Jevons-féle hatékonysági paradoxon: minél hatékonyabbá tesszük gépeinket, azok összeségében annál több energiát használnak. Miért? Mert minél hatékonyabbak, annál olcsóbbak, így annál több ember engedheti meg magának a megvásárlásukat és a használatukat. Egy idő után pedig a fogasztás és a használat növekedése miatti többlet energia-felhasználás ellensúlyozza, sőt meghaladja a hatékonyság-növekedésből fakadó energia-megtakarítást. Az egyének szintjén tehát létzik energia-megtakarítás, de össz-társadalmi, vagy globális szinten nem.

Az energia-hatékonyság megkérdőjelezhetősége nem csak az autó működtetése terén merül fel. Gondoljunk csak bele! Egy középkategóriás autó előállításához több ezer alkatrészre, több mázsa anyagra, és rengeteg energiára van szükség. Legyen bármilyen energiatakarékos is a végén. Azaz minél több készül belőle, annál több energiát használunk fel az előállításhoz...és a végeredmény: egy 1 tonnás autó szállít jó esetben 2 embert és néhány bevásárló-szatyrot, azaz 150 kilót. Most az autó az embert, vagy az autót szállítja?

És essen néhán szó az autózás (vagy egyszemélyes közlekedés) további externális hatásairól is. Még ha nulla emissziós autókat használ mindenki, aki jelenleg személygépkocsival közlekedik, akkor is fenn kell tartani (vagy rosszab esetben növelni kell) a kapcsolódó közlekedési és energiellátási infrastruktúrát. Ez pedig sok acélt, betont, aszfaltot és műanyagot kíván. Érdekes adat, de megfontolandó: a betongyártásból ered az üvegházgáz-kibocsátás 10%-a. És a gumiabroncsok gyártásáról még nem is esett szó!

Kis belátással elmondható, hogy az egyszemélyes motorizált közlekedés kultusza és a légkör nem jóbarátok, energia-hatékony autó ide vagy oda. Érdemes tehát megbarátkoznunk az autó-utáni világ gondolatával. És milyen lehetőségek vannak az elmozdulásra? Településfejlesztési oldalról a kompakt "20 perces szomszédságok" kialakítása lehet a megoldás, ahol minden funkció (így a lakás, a munkahely, a bolt, a legfontoabb szolgáltatások) mind nagyjából 20 perces gyaloglással elérhetők. De csak tervezői, fejlesztői oldalról nem lehet hatásos eredményt elérni, lakossági szemléltváltásra is szükség van.




Hozzászólások

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés