Az állatvédelmi oktatás helyzete Magyarországon

2003. május 14. 8:43

Az állatvédelmi oktatás egy hiányzó, hagyományokkal nem rendelkező oktatási terület hazánkban. Mégis miért és miként merült fel akkor hiánya?

- Az ipari fellendülés előtt környezetünk veszélyeztetettsége kisebb volt, mint napjainkban. Az intenzív ipari és mezőgazdasági fejlesztés nemcsak a természetes élőhelyek átalakítását eredményezte, de a hagyományos gazdálkodási formákat is felszámolta. - A mezőgazdaságban a tömegtermelés beindítása előtt még jobban érvényesült a „jó gazda gondossága” elv. Személyesebb kontaktusban volt a termelő állataival, melyek termelésétől saját élete, jóléte is függött. A nagyüzemi állattenyésztés elgépesítette a termelést, az állatok személytelen termelőeszközzé váltak. - Néhány évtizede még közvetlenebb kapcsolat volt a termelők és fogyasztók között is. A fogyasztói társadalmakban beláthatatlan az árucikkek útja, nem tudni honnan, milyen technológiával készül az áru (pl. élelmiszer), amit elfogyasztunk, vagy használunk. A fejlettebb nyugati országokban, ahol előbb lezajlott az ipari forradalom annak káros következményeivel együtt, előbb kerültek felszínre a negatív hatások orvoslásának igénye is. Angliának például már 150 éve van állatvédelmi törvénye és az utóbbi 30 évben itt kialakult egy olyan oktatási tárgy „Human education” néven, ami azzal foglakozik, miként lehet ez emberek élet- és élőlénytiszteletét erősíteni, toleranciaképességét fokozni, a megszokottól eltérő másságot elfogadni, a kulturális sokféleséget, a világ változatosságát megőrizni és tiszteletben tartani, a nehéz sorsú embertársainkon és a kiszolgáltatott állatokon segíteni és bánásmódjukon javítani. A kérdéskör láthatólag összetett. Ezek az elvárások kapcsolódnak bizonyos pontokon a környezeti nevelés, a természetvédelem, a szociológia, az etika, sőt a hitoktatás kérdéseihez. Mégis az angolszász országokban külön szakterületet képez és oktatják. Azért helyeznek rá megkülönböztetett hangsúlyt, mert felismerték, hogy bár az emberrel vele születik az állatok szeretete, felnőttkorra az emberek javarésze elveszíti kötődését a természethez. A kisgyerekek szeretik és tisztelik – sőt társnak tekintik – az állatokat, de ez az ember egyedfejlődése során, a társadalmi szocializálódás folyamán e kapcsolat megszakad. Egyesek teljesen elfeledkeznek a természetről, még az asztalukon levő húsról sem jut eszükbe azok állati eredete, kifejezetten természetidegen, kizárólag társadalmi lénnyé válnak. Egyes állatvédelmi és természetvédelmi szervezetek hazánkban kimondottan nagy hangsúlyt helyeznek az állatvédelmi nevelésre (lásd ajánlott irodalmak), de az iskolai rendszerű oktatás még nem ismerte fel annak időszerűségét. Az 1998. évi törvény az állatok védelméről és kíméletéről 46.§ (1)és (2) bekezdéseiben ez áll: „Az állatokkal szembeni megfelelő magatartásra, gondoskodásra nevelést, az állatok megismerését az oktatás és ismeretterjesztés eszközeivel is elő kell segíteni. Az (1) bekezdésben meghatározott feladatok végrehajtását az állami és önkormányzati szervek, valamint az oktatási intézmények kötelesek előmozdítani.” Napjainkban sem az Óvodai Irányelvekbe, sem a Nemzeti Alaptantervbe nincs jelen a témakör erkölcsi üzenete. Egyesületünk megalakulás (1990 óta) küzd az „Állatvédelmi oktatás” tantervbe illesztéséért. Csak egy-két megszállott környezet- és természetvédő pedagógus áldozatos munkájának gyümölcseként kerül az oktatás palettájára az állatvédelmi nevelés egy-egy aspektusa. Különösen hiányzik az állatvédelmi ismeretek átadása a középfokú oktatásból. Miért gond ez? - Kamaszkorukra a gyerekek akár teljesen technokratákká válhatnak. Ekkor kapja el őket teljes gőzzel a fogyasztói társadalom kínálata, a divatos termékek és technikai újdonságok arzenálja, a számítógép „világpótló” hálózata, a mobiltelefon-mánia, a gépkocsi-imádat. Mindez sokszor még családi és egyéb emberi kapcsolataik lazulását is eredményezi, de mindenesetre erősen feledteti velük azt a tényt, hogy az emberiség egy ökológiai rendszer része. Nem fordul meg fejükben, hogy az ember nem lehet ura, legfeljebb társa annak a közel 30 millió fajnak, amelyekkel osztozik a Földön, még akkor sem, ha több, mint 6 milliárdos egyedszámával és tevékenységével jóvátehetetlen nyomot hagy a Föld és élőlénytársai életében. Kiemelten súlyos probléma, hogy még azokból a mezőgazdasági iskolákból és szakirányú képzésekből is hiányzik az állatvédelmi ismeretek tanítása, amelyek az állatokkal való munkára készítenek fel (állattenyésztő, vadgazdálkodó, halgazdálkodó szak). Némi vigasszal tölt el, hogy a szakirányú egyetemi képzésekben fakultatív tárgyként, vagy bizonyos tantárgyakba integrálva megjelennek az állatvédelem témakörei. 1. Mezőgazdasági haszonállat-tenyésztő szakon: „Állatvédelmi ismeretek” tantárgy (pl. SZIE, Gödöllői Kar) 2. Társ- és hobbiállattenyésztő szakirány (Kaposvári Egyetem) 3. Állatorvosi karon : „Állatvédelmi ismeretek” tantárgy állatorvosoknak és zoológusoknak (SZIE, Állatorvosi Kar) 4. Biológia tanárok és biológusok számára: „Állatvédelmi ismeretek” tantárgy ( ELTE, stb.) 5. Erdőmérnök és vadgazdálkodó szakmérnökök számára „Állatvédelmi ismeretek” tantárgy (pl. Nyugat. Magyarországi Egyetem) A szakirányú képzések nem fedik le mindig a „Human education” teljes spektrumát, de mégis óriási előrelépést jelentenek. Az állatvédelmi törvény 46.§-a azonban nem csak az oktatási intézményekről szól. Sajnos az önkormányzatok számára az állatvédelmi oktatás és nevelés témája ismeretlen. Pedig a települési önkormányzatokra vonatkozó állatvédelmi feladatok (245/1998. Korm. r.) hosszú távú megoldását jelentené, ha támogatnák az ügyet. Meglepő, ugyanakkor öröm az, hogy a média és a sajtó messze a közoktatás előtt jár az állatvédelem ügyének felvállalásában. Karöltve a természetvédelmi műsorokkal a TV-csatornák rendszeresen mutatnak be fajvédelmi akciókat, népszerűek a „Gazdit keresünk” műsorok, a tudósítások állatmentő akciókról és állatokkal szembeni visszaélésekről, állatkereskedelemről. Bátran felvállalják az állatkísérletek, a szőrmekereskedelem, az állatviadalok, stb. témaköreinek megvitatását. A rövid áttekintés rámutat a halaszthatatlan feladatra, hogy ezen a téren oktatási reformra van szükség. A globális problémák kezelése – köztük az ökológiai válság, az elidegenedés, az erkölcsi hanyatlás, stb. problémáinak megoldása- összefüggnek az állatvédelem erkölcsi üzenetével is. Arról szólnak, hogy az emberiség képes lesz-e – saját fennmaradása érdekében- tekintetbe venni a többi élőlény létjogosultságát, megőrizni azok létfeltételeit, a Föld élő és élettelen világát. Amennyiben nem vagyunk képesek lemondani saját jólétünk korlátlan fokozásáról, méltatlanná válunk „tudatos elménkre”. Az állatok között mi bizonyulunk annak az oktondi fajnak, amely közös munkával változtatja tömegsírrá azt az Édent, amelynek létét köszönheti. Dr. Pethő Ágnes 2003.május




Hozzászólások

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés