Hírek

Atomhulladék mindörökre

Mangel Gyöngyi

2018. február 11. 23:05

Atomhulladék mindörökre Az atomipar évtizedek óta azzal hitegeti a közvéleményt, hogy lesz megoldás: a radioaktív hulladékot mélységi tárolókban kell elhelyezni. Csakhogy több mint 60 évvel az első létesítmény beindítása után még sehol a világon nem épült végleges lerakó. Mindig adódott műszaki probléma, ezt mutatja a svéd tároló helyzete is.

A svéd környezetvédelmi bíróság kimondta, amivel mindenki tisztában volt, aki kicsit is jártas az atomerőművek vagy a radioaktivitás témájában: az erősen sugárzó hulladékok elhelyezése jelenlegi tudásunk szerint műszakilag megoldhatatlan. A bíróság visszautasította a svédországi Forsmarkban létesülő nukleáris tároló engedélykérelmét. Indokként arra hivatkoztak, hogy a tervezett eljárás nemhogy százezer évre, évszázadokra sem biztosítja a hulladék elzárását. Tudósok és környezetvédők régóta figyelmeztetnek: a nagy aktivitású, hosszú élettartamú sugárzó anyagoknak a természeti-társadalmi környezettől való hermetikus és hosszú távú elzárására nincs megfelelő módszer.

Mindig érdekelt a radioaktivitás kérdése. Iskolásként Az atommag regényét és Marie Curie életrajzát olvastam, biológusdiplomám megszerzése és némi kanyar után a sugárbiológiai kutatóintézetben kötöttem ki. A csernobili katasztrófa idején is ott dolgoztam. Láttam, hogy a környezeti sugárvédelem területén dolgozó kollégáim mekkora munkát végeztek – de bennünket, más területen kutatókat nem engedtek a mérések és az adatok közelébe.

Az atomipar szakértői sokáig hangoztatták: a csernobili tragédiát emberi hiba okozta, ami nem ismétlődhet meg. A világ közben azzal szembesült, hogy a sebtében felhúzott szarkofág repedezik, és senki sem tudja megmondani, hogy mennyi és milyen sugárzó anyag lapul a sérült reaktor alján. Aztán máshogy ugyan, de megismétlődött a tragédia. Fukusimát földrengés és szökőár, illetve az üzemeltető cég hibája okozta.

Más ok, más reaktortípus – egy dologban mégis kísérteties a hasonlóság. Az ellenőrizhetetlen folyamatok következtében mind a két nukleáris katasztrófa során hatalmas mennyiségű, erősen sugárzó anyag maradt a sérült reaktorokban, amit el kellett zárni. Csernobilban a sérült szarkofág helyett nemzetközi pénzügyi segítséggel építettek újat, de ennek biztonságát is csak száz évre garantálták a szakemberek. A fukusimai erőmű belsejében olyan erős a sugárzás, hogy a beküldött robot azonnal tönkrement. Az üzemeltető elismerte, hogy a helyreállítási munkák legalább negyven évig fognak tartani.

1993-ban első önálló rádióműsorom témájának az atomerőművekben keletkező nukleáris hulladék kérdését választottam. Az adásban a Budapesti Műszaki Egyetem nukleáris kérésekkel foglalkozó professzora elmondta: a hosszú élettartamú és nagy aktivitású kiégett fűtőelemek sugárzása csak több százezer év után csökken biztonságos szintre.


Öngyilkosság az atomenergia

Öngyilkosság az atomenergia

Bombahír! A radioaktív hulladékok elhelyezése műszakilag megoldatlan, mondta ki január végi döntésében a svéd bíróság.

Az atomipar évek óta azt mantrázta, hogy az erőművek erősen radioaktív hulladékának hosszútávú elhelyezése idővel megoldható: egyszerűen mélyen a földfelszín alá kell temetni a kiégett fűtőelemeket. Ilyen létesítmény azonban nem csak, hogy egyáltalán nem épült a világon, hanem a tervezett svéd mélygeológiai tároló most az engedélyt se kapta meg. Bebizonyosodott, amire tudósok és környezetvédő évek évek óta felhívták a figyelmet: a réztokok nemhogy évszázezredekig, hanem évszázadokig se tudnak megálljt parancsolni a radioaktivitásnak.
A Svéd Környezetvédelmi Bíróság visszautasította az energiaipari atomhulladék kezelő szervezet, az SKB egy nukleáris üzemanyag tárolóra benyújtott engedélykérelmét a svédországi Forsmarkban. Ez egy óriási győzelem a biztonság és környezet számára.


Az atomipar évtizedek óta azzal hitegeti a közvéleményt, hogy lesz megoldás: a hulladékot mélységi tárolókban kell elhelyezni. Csakhogy több mint 60 évvel az első létesítmény beindítása után még sehol a világon nem épült végleges lerakó. Mindig adódott műszaki probléma, ezt mutatja a svéd tároló helyzete is. Ez arra is példa, hogy egy jól működő környezetvédelmi vagy nukleáris hatóság a biztonsági kérdésekre helyezi a hangsúlyt. Nem így nálunk, ahol nem csak a zöldhatóságokat gyűrték a kormányhivatalok alá, az atomenergia-hivatal jogköreit is meg akarták nyirbálni.

A kiégett fűtőelemek esetében az atomfizika, a matematika és a kémia módszereivel ki lehet számolni, hogy a sugárzó hulladéknak mennyi a felezési ideje, mennyi idő alatt csökken a sugárzás szintje. De az emberi társadalom folyamatait csak becsülni vagy modellezni lehet. Világunk az éghajlatváltozás, a természetpusztítás, a népességnövekedés, a környezetszennyezés, az egyenlőtlenségek fokozódása miatt változik. Bolygónk társadalmi folyamatait ezer évre sem tudjuk előrejelezni, miközben a sugárzó hulladékot ennél hosszabb ideig kellene őrizni. A svéd bírósági ítélet arra figyelmeztet: az atomenergia zsákutca. Nem volna szabad újabb reaktorokban gondolkodni, elég problémát fog okozni az emberiségnek az eddig felhalmozott nukleáris hulladék kezelése is.

Mangel Gyöngyi környezetvédelmi újságíró véleménycikke eredetileg a a Magyar Nemzetben jelent meg.