Hírek

Méheket érintő veszélyekre figyelmeztet a Beporzók napja

Farkas Alexandra

2018. március 8. 21:33

Méheket érintő veszélyekre figyelmeztet a Beporzók napja A tenyésztett és vadon élő méhek állománya mind Európában, mind Észak-Amerikában jól láthatóan csökkent az elmúlt évtizedekben. Mivel kultúrnövényeink beporzását jórészt e rovarok végzik, egyedszámcsökkenésük jelentős élelmezési problémákat is felvet. Legyen március 10 a Beporzók Napja!

A beporzó rovarok védelmét tekintve a természetes élőhelyek helyreállítása, változatos méhlegelők kialakítása, valamint a növényvédő szerek használatának csökkentése hozhatna áttörést.

A beporzók kapcsán a hétköznapokban általában csak a háziméhek jutnak eszünkbe, ám fontos tudni, hogy a világon több mint 20 ezer, hazánk és a Kárpát-medence területén pedig mintegy 700 méhfaj fordul elő. A legtöbb virágos növény beporzását nemcsak a mezőgazdasági kultúrákban, de a természetközeli élőhelyeken is ezek a rovarok végzik, összességében pedig az emberiség élelmének 30-35 százaléka függ munkájuk sikerétől. A háziméheknek emellett közvetlenül kimutatható gazdasági hasznuk is van, hiszen az élelmiszer-, gyógyszer- és kozmetikai ipar a méz és méhviasz mellett virágport, méhpempőt, propoliszt és méhmérget is hasznosít.

A méhlegelőket látogató méheket azonban napjainkban számos veszély fenyegeti, melynek hátterében főként az emberi tevékenység áll. A neonikotinoidokat tartalmazó növényvédő szerek méhekre gyakorolt negatív hatásait például egy Magyarországra, Angliára és Németországra kiterjedő nagyléptékű kísérletsorozat eredményei támasztották alá, melyben dr. Sárospataki Miklós, a Szent István Egyetem Állattani és Állatökológiai Tanszékének docense is részt vett. A világ egyik vezető tudományos lapjában, a Science magazinban közölt kutatási eredmények akár a neonikotinoidok végleges betiltásához is közelebb vihetnek.

A neonikotinoidokat tartalmazó szereket főként vetőmagok csávázására használják. A magba kerülő hatóanyag a csírázást követően szívódik fel a növekvő növénybe és fejti ki rovarölő hatását a növényt fogyasztó kártevőkre. Az elmúlt években közölt vizsgálati eredmények azonban rámutattak, hogy ezek a szerek kis mennyiségben az adott növény nektárjába és pollenjébe is bejuthatnak, és bár a virágokat látogató hasznos rovarokat közvetlenül el nem pusztítják, termékenységük csökkenését, valamint tájékozódási zavarokat okozva rájuk nézve is károsak.

A méhek térbeli tájékozódása az égbolt polarizációs mintázatán alapszik, amely derült, részben felhős, borult és ködös időben egyaránt biztos iránytűt jelent a rovarok számára. Ennek segítségével meg tudják becsülni a nektárforrás és a kaptár közti repülési irányt és távolságot, de az út megtételéhez szükséges „bioüzemanyag” mennyiségére is következtetni tudnak. Utóbbit azért kell szinte tökéletes pontossággal tudniuk, hogy virágmustrájukról a lehető legtöbb pollennel vagy nektárral térhessenek vissza családjukhoz. Útközben csak annyival több mézet szívnak fel a szükségesnél, ami 100-150 méter többletút megtételéhez elegendő. Rájuk nézve tehát már egy kisebb tájékozódási zavar és egy rövid kerülő is végzetes lehet, az útvesztőben kiürülő mézhólyagjukkal ugyanis nem jutnak vissza kaptárjukba.


A lakosság is sokat tehet a beporzó rovarok védelméért

Az Európában élő mintegy kétezer beporzórovar-faj többsége a méhek, ezen belül is a magányosan élő fajok közül kerül ki. Ezek a nem támadékony, bölcsőkamráikat partfalakba, talajba, korhadó fába mélyítő állatok nélkülözhetetlenek a vadon élő és a termesztett kultúrnövények beporzásában, amit a házi méhek egyedül nem képesek elvégezni. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) a lakosság figyelmébe ajánlja a rendkívül egyszerű, ugyanakkor nagyon látványosméhecske hotel, más néven darázsgarázs eszközcsoportot, amivel erkélyen, ablakpárkányon is segíthetjük a szelíd beporzók szaporodását már kora tavasztól. A magányosan élő méhek, és számos hasonló életmódot folytató darázsfaj képviselői köztünk élnek a kertekben, a parkokban, az iskolákban és óvodákban, a lakótelepeken - még a sokadik emelet magasában is. Mindenhol ott vannak, ahol virágokat találnak. A mindennapokban azért nem figyelünk fel rájuk, mert ezek feltűnés nélkül, egyedül repkednek, és ami ezzel a „nemszeretem” állatcsoporttal kapcsolatban lényeges szempont - nem támadékonyak. Míg a házi méhek akár több tízezres kolóniáinak termetes faodvakra- még inkább az ember által biztosított kaptárakra - van szüksége, a magányos fajok ujjnyinál nem vastagabb lyukak védelmére bízzák utódaikat. Ezekbe a szűk járatokba a nőstény méhek nektárt és virágport, a darazsak elsősorban megbénított hernyókat halmoznak fel, erre petéznek, majd a bölcsőket sárdugóval zárják le. A kikelő lárva a felhalmozott táplálék elfogyasztását követően bebábozódik, végül a kikelő kifejlett rovar kirágja magát a sárdugón, és megkezdi néhány hetes felnőtt életét. Ilyen lakókamrákat nagyon egyszerűen biztosíthatunk számukra az egyik legelképesztőbb természetvédelmi eszközzel, az erkélyre, ablakpárkányra virágos balkonládák mellé is kihelyezhető méhecske hotellel (másik nevén darázsgarázzsal). 

Ez lehet például 3–15 mm átmérőjű furatokkal lyuggatott tűzifa kugli vagy különböző vastagságú nádszálak kötege. A magukat nem zavartató rovarok jövés-menését akár centiméternyi távolságról figyelhetjük meg otthon, a munkahelyen vagy az oviban, iskolában. Azt azonban, hogy mi történik a lezárt lárvabölcsőkben, mindeddig nem láthattuk. Az MME által kidolgozott látványdarázsgarázsokkal ez a helyzet alapvetően változott meg, mert immáron bárki amatőr rovarkutatóvá válhat és nyomon követheti a lárvakamrák rejtett életét.

Az ezredfordulót követő években jelentkezett a kaptárak teljes elnéptelenedésével járó kaptárelhagyás tünetegyüttes (Colony Collapse Disorder - CCD). Ennek hatására napok alatt tűnik el a kaptárak teljes, akár 30-50 ezer egyedet számláló népessége is. A jelenség napjainkra világméretűvé vált, fenyegetve nem csak a méhészetből élőket, de a növénytermesztés jövőjét is. Úgy tűnik, hogy a szindróma hátterében nem egyetlen ok, hanem a negatív környezeti hatások összessége, mindenekelőtt azonban a nagyüzemi agrárium áll. A különböző növényvédő szerek, különösen a neonikotinoidok, a változatos virágos növényekből álló méhlegelők helyét felváltó monokultúrák, az egyoldalú táplálkozás, a méhlegelőről-méhlegelőre utaztatás stressze és a túlhajszoltság következtében a méhek immunrendszere legyengül. Ennek egyik következményeként az állatok egyre kevésbé ellenállóak a globális méh-kereskedelem által a világ minden tájára villámgyorsan eljuttatott élősködőkkel, és az általuk terjesztett betegségekkel szemben. Ez állhat olyan új méhbetegségek robbanásszerű és világméretű terjedése hátterében, mint amilyen a kaptárelhagyás egyik faktorának tekintett izraeli akut paralízis vírus (Israeli Acute Paralysis Virus - IAPV), melynek legfontosabb terjesztője a méhek legfőbb kártevője, az Ázsiából behurcolt méhatka (Varroa destructor).
Az estére nem kaptárak, odúk védelmébe húzódó magányosméh- és darázsfajokat, illetve a többi beporzó rovart a nem szúnyogszelektív szúnyogirtás is veszélyezteti. A Magyarországon az egyik leggyakrabban alkalmazott melegködös irtási módszer kapcsán vizsgálatok bizonyítják, hogy csak minden ezredik (!) elpusztított rovar szúnyog.

Egy 2017 októberében megjelent tanulmány szerint Németország védett területein több mint 75%-al csökkent a repülő rovarok száma.


Ahogyan arra dr. Zajácz Edit tudományos főmunkatárs, a Szent István Egyetem és a Haszonállat-génmegőrzési Központ Kihelyezett Méhészeti és Méhészbiológiai Tanszékének vezetője is rámutat, a vadbeporzókat és a házi méheket a klímaváltozás hatásai is érzékenyen érintik: „A szélsőséges időjárási helyzetek befolyásolják a méhek viselkedését, és a megszokottól eltérő, rövidebb virágzási idő, valamint a hőségnapok számának növekedése a nektártermelés tekintetében is jelenthetnek problémát.” 

Ahogyan arra a március 10-én először életre hívott Beporzók napja is rávilágít, a megoldást a mezőgazdaság fenntarthatóbbá tétele jelenthetné, mely többek között a növényvédő szerek használatának csökkentése, a méhtartás körülményeinek javítása, illetve vadvirágokkal borított szegélyek létesítése révén valósulhat meg. Dr. Sárospataki Miklós egy korábbi kutatásából ugyanis kiderült, hogy a mezőgazdasági területek szegélyeire vetett virágos növények nagymértékben vonzzák a méheket és az egyéb viráglátogató rovarokat, ami hatékonyan erősítheti az adott terület méhfaunáját.

repceföld beporzó kutatás SZIE  kép: Sárospataki Miklós

 repceföld beporzó kutatás SZIE  kép: Sárospataki Miklós

Legyen március 10 a Beporzók Napja!

Mindennapi betevő falatunk egy harmadához beporzó rovarokra van szükségünk. Az ELTE természettudományi karáról induló új kezdeményezés a beporzó állatok szorgos munkájának ünneplésére és segítésére szólítja fel a társadalmunkat. A Beporzók Napja egy új természetvédelmi jeles nap, hasonló a már nemzetközileg elfogadott Föld napjához. Az előbbi szerény, ám annál lelkesebb kezdeményezés az ELTE Természettudományi Karának Tudománykommunikáció szakáról indult. A mozgalom idén, Kárpát-medence szerte, különböző intézmények bevonásával szeretné mondanivalóját minél több emberhez eljuttatni.

Miért szenteljünk egy természetvédelmi jeles napot a beporzóknak?

• Évi 46 000 milliárd forintra becsülték a Földön a beporzók által elvégzett éves munkát.
• Az elmúlt években méhek tömege tűnt el a Föld színéről. Olyannyira, hogy Kínában kézzel porozzák be a virágokat, Angliában a beporzás érdekében mezőgazdászok dobozban árulják a poszméheket, és az Amerikai Egyesült Államok milliárdokat költ évente a termesztett növények beporzására.
A mezőgazdaságban használt vegyszerek és hatalmas monokultúrák, illetve a globális klímaváltozás együttesen járul hozzá a házi- és vadméhek és a többi beporzó állat óriási pusztulásához. Ezek a tények pedig minden embert érintenek szerte a világon. Beporzók nélkül nem csak gyümölcseink, zöldségeink, élvezeti cikkeink nem lesznek, hisz az állati takarmányok egy része, a ruházat alapvető anyaga a pamut is mind rovarbeporzású növényből származik. A veszélyeztetett rovarvilág pedig ennél is alapvetőbben szükséges ahhoz, hogy a Földön emberhez méltó életet éljünk.

A cél

A cél, hogy minél több emberben tudatosodjon, mennyire változatosak – és sérülékenyek – az evolúció során állatok és növények közt kialakult beporzó kapcsolatok. A beporzás legfontosabb résztvevői a méhalkatúak csoportjának fajai, melyeknek csupán egyike a közismert háziméh. Ez a rendszertani csoport közel húszezer méhfajt tartalmaz. Tudományos kutatások bizonyítják, hogy lényegesen kisebb ott a terméshozam, ahol a vadon élő beporzó rovarok is megfogyatkoztak. A háziméh nem pótolja őket. A beporzó rovarok (főként a méhek) tömeges pusztulása minden embert egyaránt érintő probléma. A program arra hívja fel a figyelmet, hogy bármennyire is kicsinek érzi magát az ember a globális problémákkal szemben, segíteni tud a helyzeten. Például rovarbarát kert kialakításával, rovarhotelek, méhecskebölcsők építésével saját otthonában is.

A projekt kezdeményezői magánemberek

Györfy Borbála – az ELTE TTK Tudománykommunikáció mesterszakos hallgatója. Ökológus diplomáját a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetemen szerezte. Olyan kommunikációs csatorna megteremtését tűzte ki céljául, mely a természetvédelmi szakemberek és a mindennapi emberek közti szakadék áthidalására szolgál, egy közös cél elérésének reményében.
Dr. Vásárhelyi Tamás – biológus, a Magyar Természettudományi Múzeum muzeológusa, az ELTE TTK címzetes docense. Évtizedek óta környezeti nevelő, tudományos ismeretterjesztő.
Januárban közreadott kezdeményezésünket az államigazgatás, a tudományos élet és a civil szervezetek, valamint közoktatási intérmények és magánszemélyek részéről sokan támogatják.

Események

Az első Beporzók Napját számos helyen megünneplik nem csak országszerte, hanem Erdélyben is. Számos magyarországi és határontúli felsőoktatási intézmény, kollégium, iskola, óvoda jelentette be, hogy saját intézményén belül szervez a mozgalomhoz kapcsolódó programot. Az értelemszerűen zárt eseményeken kívül a többire minden érdeklődőt, kicsit nagyot, fiatalt, időset szívesen látnak a rendezvények szervezői.

Az eseménynaptár folyamatosan bővül.

Néhány ízelítő:
• Budapest: Tavaszköszöntő beporzó ünnep a Magyar Természettudományi múzeumban, március 10. 10-14 óráig.
• Kolozsvár: Beporzók napja – Ziua polenizatorilor, Babeș-Bolyai Tudományegyetem, Biológia és Geológia Kar, Magyar Biológiai és Ökológiai Intézet, Az ezerarcú természet csodái – interaktív játszóház közös rendezvénye: március 10; 10:00-15:00, Mikó kert, BBTE Biológia és Geológia kar
• Pécs: „Környezeti Nevelési Módszerek a Terepen és Teremben”, műhelymunka pedagógusok számára a Beporzók Napja keretén belül. Magyar Környezeti Nevelési Egyesület rendezvénye, március 10-én 9:00-10:00 között.
• Őriszentpéter: Őri Alapítvány rendezvénye
• Verőce: a Civil Verőce mozgalom kerek programja

A Beprozók napja csak a természetvédelmi munka kezdetét jelöli, az állatok segítése legalább tavaszi-nyári folyamatos figyelmet kíván. Nyilván, a szervezők előtt ott lebeg az a remény, hogy a széleskörű társadalmi elfogadottságnak meglesz a hatása a szakmai, termelői, hatósági szinteken is. Egyelőre a kezdeményezés a civil illetve tudományos szférát mozgósította. Jövőbeni bejegyzésére, hivatalossá tételére, még szélesebb elfogadottságára igyekszünk.

További információ a megindult mozgalomról >>>

 

Györfy Borbála és Vásárhelyi Tamás