Autóbontók tevékenységének jogi szabályozása

 

2011. 02. 27. 23:08

Évente 100-120.000 darab jármű kerül leselejtezésre, ami becslések szerint ugyanennyi tonna hulladékot jelent. A közelmúltban a hiányos szabályozás, a jogi kiskapuk és a feketén, ellenőrizetlenül működő autóbontók jóvoltából súlyos környezeti kockázatot jelentő roncsautók problémája mostanság rendeződni látszik.
 

Magyarország környezetvédelmi jog- és intézményrendszere, környezetpolitikája egyre inkább közelít a brüsszeli elvárásokhoz, a jogharmonizáció a hulladékkezelés terén kedvező fordulatot hozott. A 2000/53/EK uniós irányelv nemzeti jogrendünkbe való átemelése 2006. január elsejei átemelése (267/2004 Kormányrendelet) után kedvező irányt vett a hulladékkezelés, de továbbra is fennmaradtak bizonyos hiányosságok a szabályozásban, melyekre később rátérünk.

2005. január 1-től minden autóbontással foglalkozó egység regisztrációja kötelezővé vált. A regisztrációhoz az autóbontónak rendelkeznie kell telepengedéllyel, hulladékhasznosítási engedéllyel, műszaki engedéllyel a gépjármű alkatrészek forgalmazásához, valamint megfelelő szakképzettséggel rendelkező személyt is alkalmaznia kell. Az illetékes Környezetvédelmi Felügyelőség a Nemzeti Közlekedési Hatósággal (néhai Közlekedési Felügyelet) közösen évente ellenőrzi az autóbontókat.

Elvileg a bontók környezetkímélő módon szétszerelik a leselejtezett járműveket, majd átadják hasznosításra a hulladékezelő engedéllyel rendelkező cégnek a veszélyes hulladéknak számító használt olajokat, akkumulátort, fémet, autógumit stb., az üveg és műanyag alkatrészek jobb híján a kommunális hulladékban végzik. A 2000/53/EK uniós irányelvben is kitűzött cél, hogy 2015. január 1-jére a hasznosítási mértéknek a 95%-ot el kell érnie, ebből az anyagában történő hasznosítás 85%- nyi kell, hogy legyen.

A forgalomban levő járművekre kötelező felelősségbiztosítást és gépjárműadót kell fizetni a jármű forgalomból történő kivonásának pillanatáig. A forgalomból történő kivonás igazgatási szabályait a közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 35/2000. (XI. 30.) BM rendelet, míg a bontókkal kapcsolatos eljárást a 267/2004. (IX.23.) Kormányrendelet szabályozza.

A rendelet a jogi és a fizikai megsemmisítést kötötte össze azzal, hogy a gépjármű tulajdonosa köteles volt a forgalomból véglegesen kivonni szándékozott gépjárművet egy regisztrált bontónak átadni, majd a kapott igazolást a végleges kivonás kérésekor bemutatni az okmányirodában. Kiskaput jelentett, hogy a végleges kivonás elfogadása akár a tulajdonos nyilatkozata is elégséges volt, miszerint környezetvédelmi szempontból megfelelő módon fogja tárolni a véglegesen kivont járművet. Az ellenőrzési nehézségek miatt elenyésző volt a bontási igazolás benyújtásával történő kivonások száma, a többség (a bontás esetleges költségeinek elkerülése miatt) illegális autóbontókban, rosszabb esetben az árokparton szabadult meg leselejtezett járművétől. A bontott alkatrészek éves forgalma becslések szerint megegyezik az eredeti vagy utángyártott alkatrészekével, a fekete és szürkegazdaságban folyó kereskedelem évente milliárdokkal rövidítette meg a költségvetést, ráadásul a keletkező veszélyes hulladékok ártalmatlanításának elmaradása a környezeti terhelést is növelte.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés