Magyarország miniszterelnöke legutóbbi évértékelő beszédében meghirdette, hogy 100 új gyárat hoznak létre hazánkban. Ezt a tétet a gazdasági miniszter később emelte és a kormány már 150 új gyárat remél kialakítani. Nem vagyok gazdasági szakember, de úgy gondolom, hogy környezetvédelmi okok miatt a cél nem teljesíthető. Sem a környezetvédelmi monitoring rendszer, sem az azért felelős kormányzati szervek nincsenek olyan állapotban, hogy felelősen újabb szennyező pontokat (úgyis mint gyárak) telepítsünk az országba. Ráadásul a zöldmezős beruházások erőltetése akadályozza hazánk a klíma és biodiverzitás vállalásainak teljesítését.

2025 május 2-án a VálaszOnline felületén Lányi András “tollából” megjelent az “Ellopott ország” című esszé. Az esszé célja a társadalmi vita generálása és mivel jómagam a környezetvédelemmel foglalkozó 5. fejezet megírásában részt vettem, úgy gondoltam a fejezet egyes részeit megpróbálom részletesebben kifejteni. A táj visszaszerzése, az erdők és a vizes élőhelyek után ezúttal az erőszakos iparosításról és annak környezeti hatásairól írok (a sorozat utolsó cikke a védett területekkel foglalkozik majd).

Magyarország Alaptörvénye rögzíti, hogy mindenkinek joga van a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához, és rögzíti, hogy meg kell teremteni annak feltételeit, hogy minden munkaképes ember, aki dolgozni akar, dolgozhasson. Ugyanakkor ez nem feltétlenül kell jelentse az ipar fejlesztését, ami nem rögzített az Alaptörvényben.

Az alkotmányt azt is rögzíti, hogy mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez és Magyarország elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez. A P cikk alapján a “természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.” Tehát a munkához való jogot úgy kell biztosítani, hogy ezzel párhuzamosan egészséges környezetben élhessenek mind a jelen mind a jövő generációi.

És sajnos itt van a probléma, hiszen az elmúlt másfél évtizedben látványosan zajlott a környezet és természetvédelmi hatósági munka leépítése és a döntések párt katonák vezetése alá rendelése. Ennek eredménye hogy egyre több helyen merülnek fel a civil szervezetek által feltárt szennyezések (Göd, Győr, Bátonyterenye, ahol a kormányhivatali alkalmazottak is rosszul lettek egy ellenőrzés során, Debrecen). Az Országos Környezetvédelmi Információs Rendszer (OKIR) a mai napig hiányos. Az egyik legfontosabb feladat az előttünk álló években a hatósági munka iránti bizalom újjáépítése lesz, amihez a szakmai gárdát meg kell erősíteni és a döntések függetlenségét biztosítani kell.

Az emberek nagy többsége nem támogatja az akkumulátor iparág erőszakos fejlesztését

A klímaválság és a biodiverzitás válság nem választható el egymástól ezért célszerű lenne ezeket egy erős, önálló minisztérium alá rendezni. Az egyes természeti erőforrások használatáért felelős ágazatok – mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, vízügy, tájhasználat – keretében megvalósuló projektek, és az ezekhez kapcsolódó támogatások esetében ennek a minisztériumnak vétó joga lenne. Az egyes gazdasági területeken természetesen vannak olyan konkrét feladatok, amelyeket ennek a minisztériumnak mindenképpen meg kell valósítani, nemcsak azért mert nemzetközi egyezmények keretében tett ígéreteink megvalósítása miatt, hanem jól felfogott önvédelmi érdekünk és a jövő generációi iránt érzett felelősségünk miatt is.

A közgazdászok egy része már elkezdett ráébredni arra, hogy a jelenlegi közgazdasági modellek súlyosan alábecsülik a természet szerepét. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) Teremtésvédelmi Kutatóintézete által május 8-án szervezett eseményen Sir Partha Dasgupta, a Cambridge-i Egyetem emeritus professzora, így fogalmazott: “A természet nem lehet puszta lábjegyzet a közgazdasági tankönyvekben. Ha valaminek nem tudjuk meghatározni az értékét, az bizonytalanságot szül – és ez épp a természet esetében történik meg”.

A hazai ipari fejlesztések túlnyomó többsége termőföld vesztéshez vezet

A rendezvény középpontjában a természeti tőke közgazdaságtani szerepe, a jólét újraértelmezése és a teremtésvédelem sürgető kihívásai álltak. A konferencia összefoglalójából idézek néhány gondolatot:

  • a jelenlegi gazdasági gondolkodás túlzottan a GDP-re és a piaci értékekre koncentrál, miközben figyelmen kívül hagyja a természeti rendszerek értékcsökkenését.
  • fontos a gazdaság területén az ökológusokkal való együttműködés, és a környezeti szempontokat már az oktatásba is integrálni kell.
  • Az emberi jólét nem értelmezhető a természeti tőke figyelembevétele nélkül. Ha túlhasználjuk a természetet, mi magunk kerülünk veszélybe
  • El kell távolítanunk magunktól a folyamatos gazdasági növekedés ábrándját. Az egészséget kell a középpontba állítani
  • A természet és a gazdaság kapcsolatának újragondolása nélkülözhetetlen a fenntartható jövő szempontjából.
  • a természet nem választható le az emberi jólétről. Ki kell törnünk a GDP mágikus köréből, és a döntéshozókat is erre kell ösztönöznünk.

Fentiekre tekintettel véleményem szerint az alábbi lépések megtételére lenne azonnal szükség:

  1. Ipari fejlesztések és működés: a már működő és a jövőben induló ipari beruházások tekintetében a kibocsátási értékeket rendszeresen, gyakran és váratlanul a gyáraktól függetlenül ellenőrizni kell, az eredményeket a nyilvánosság számára elérhetővé kell tenni. A környezeti hatásvizsgálatokat függetleníteni kell a beruházóktól, ők csak a vizsgálatok költségeinek viselői legyenek, de nem a hatásvizsgálatokat végző cégek megbízói.
  2. Körforgásos gazdaság: a fogyasztás csökkentésére kell biztatni az állampolgárokat. Minden hirdetés esetében a hirdetőnek közölnie kell, hogy a terméknek mekkora az ÜHGm klíma és biodiverzitás lábnyoma (ehhez lehet minta az MNB Zöld pénzügyek ökolábnyom kalkulátora) . Nem az új épületek és utak építésére kell a hangsúlyt fektetni, hanem a meglévő épületállomány korszerűsítésére (különösen energetikai szempontból) és a meglévő utak fenntartására a tömegközlekedés előtérbe helyezésével
  3. Hulladékgazdálkodás: az országban kialakuló hulladék mennyiségét a minimálisra kell szorítani. Minden hulladékszállításra jogosult gépjárművel GPS nyomkövetővel kell ellátni, amelyek azonnali adatokat közölnek egy mindenki számára online elérhető térképes alkalmazáson keresztül. Az illegális hulladék elhelyezését és feldolgozását emberiség elleni bűncselekménynek kell tekinteni .
  4. Energiapolitika: a legjobb energia az amit nem használunk fel, ebben a szellemben az energiahatékonyságot kell a központba állítani. Az úgynevezett megújuló energiaforrások közül az elsődleges erdei biomasszát ki kell venni, hiszen a faanyagból előállított energia emberi időléptékben nem újul meg és nem támogatja a 2050-es klíma semlegességi célokat.
  5. Környezetjog: kiemelkedően fontos teendő a nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházások körének jelentős és határozott szűkítése. Csak olyan beruházások kaphatnák meg ezt a státuszt, amelyek célja a természet helyreállítása, olyan beruházás amely akár egyetlen négyzetméter leburkolásával jár nem kerülhetne be ezek közé.