A hazai jobboldal mindig is siránkozott a rendszerváltás után, hogy a média megörökölte a baloldal túlsúlyát. A helyzet viszont az, hogy a reform-szocialisták sajtója már erősen kritikus volt [Bächer, Bölcs, Mester – Táncsics Mihály-díjasok, amely ma már inkább jobb oldali újságírókat díjaz, így 2013-ban sok korábbi díjazott (Hardy, Ney, Németh P., Rangos, Révész stb.) visszaadta a díjat, ezzel leértékelve és politikai kurzusokhoz rendelve ezt a díjat.
Díjak és díjazottak
– Aranytoll életmű-díj
Az Aranytoll életmű-díj a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSz) által 1978-ban alapított szakmai elismerés, amelyet azok az újságírók kapnak, akik több évtizedes pályafutásuk során kiemelkedő munkát végeztek. A díj célja az életművek méltatása és a szakmai kiválóság elismerése. 2023-tól kezdődően az Aranytoll életmű-díjat idehaza csak MÚOSz-tagok kaphatnak. Mindez a díj értékébe került.
– Joseph Pulitzer-emlékdíj
Az 1989-ben létesített Joseph Pulitzer-emlékdíj egyike a hazai újságírói berkekben a legrangosabbaknak. A díjat Fábry Pál az Egyesült Államokban élő vállalkozó hozta létre és a díj nem azonos az amerikai Pulitzer-díjjal, amelyet magyar állampolgár még nem kapott. 2016-ban viszont a magyar származású Szabó Bernadett és Balogh László, a Reuters hírügynökség fotósai, részt vettek a migrációs válságról szóló díjnyertes fotósorozat elkészítésében, amelyért a Reuters csapata Pulitzer-díjat kapott.
(Yannis Behrakis/Reuters)
Ezt a díjat többféle teljesítményért osztják, de itt csak a díjazott publicistákat és oknyomozókat említem, különféle kiemeléssel jelezve más díjakat is. Ma leginkább ez az újságírói díj az értékmérő.
Táncsics Mihály-díjat 1990-ben alapították. Korábban a díjazottakról a kulturális miniszter döntött, figyelembe véve a szakmai szervezetek – például a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége (MAKÚSz), a Magyar Újságírók Közössége (MÚK), a Sajtószakszervezet és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSz) – javaslatait.
2013-ban több újságíró visszaadta a díját tiltakozásul amiatt, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Balogh Zoltán) az elismerést Szaniszló Ferencnek is odaítélte. Szaniszló az Echo TV Világ-panoráma című műsorának műsorvezetőjeként ismertté vált antiszemita és romaellenes kijelentéseiről, valamint összeesküvés-elméleteket terjesztő nézeteiről. Korábban a Médiatanács 500 ezer forintos bírságot szabott ki az Echo TV-re Szaniszló műsorának tartalma miatt. Balogh kérésére Szaniszló végül visszaadta az elismerést. Az eset nyomán a díjazási rendszer is változott és ezt követően a Táncsics Mihály-díjat a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság adományozta. 2020 után Stefka István (Pesti Srácok) és Szentesi Zöldi László (Magyar Nemzet) újságírók is megkapták ezt a díjat, akik írásos teljesítménye mellé aligha lehet a kiváló jelzőt illeszteni, de természetesen ez az én magánvéleményem.
– Gőbölyös Soma-díj
A Gőbölyös Soma-díj, hivatalos nevén Transparency – Soma Díj oknyomozó újságírókat jutalmaz. 2001-ben alapították a fiatalon elhunyt újságíró, Gőbölyös József (Soma) emlékére, aki szenvedélyesen kutatta a társadalmi visszásságokat és a gazdasági visszaéléseket. A díjat 2016 óta a Transparency International Magyarország kezeli és ítéli oda. Ez nyilvánvalóan leértékeli a díjat, hiszen politikai karaktert kölcsönöz neki. 2025-ben Pethő András és Panyi Szabolcs (Direkt36) volt a díjazottak között.
– Jótollú magyar újságíró díj
A magukat konzervatívnak tartó újságírók nagyon nehezen találják meg az önálló hangot, amely nem trágár, nem személyeskedő és kirekesztő. Ez 2019-ben alapított elismerés, amelyet a Nézőpont Intézet és a Médianéző Központ hozott létre azzal a céllal, hogy a jobboldali, konzervatív sajtó (az ellenzék szerint lakájmédia) munkatársai kaphatnak a munkájukért. Mindez szakmailag nem lehetne indok, hiszen efféle díjaknak az írások pontosságáról és stílusáról kellene vallani, s nem arról, hogy milyen párt mellett állnak ki. Eddig Gajdics Ottó, Szentesi Zöldi László, Huth Gergely, Bayer Zsolt stb. kapták meg, miközben többen (Gajdics és Huth) közülük a díjadó kuratóriumnak is tagjai.
Balközép
Varga Zoltán (Centrál Médiacsoport) a magyar médiában fontos, de ellentmondásos szerepet játszik. Korábban a Sanoma Budapest vezetője volt, onnan vásárolta ki az ottani médiaportfólió egy részét. A Centrál Médiacsoport Magyarország egyik legnagyobb magánkézben lévő médiavállalata. A portfóliójában találjuk a 24.hu (az egyik legnagyobb online hírportál, kormánykritikus hangvétellel), Nők Lapja (nagy országos elérésű hetilap), Story és Best (bulvár magazinok), Startlap és Hírstart (nagy forgalmú híraggregátor oldalak). A Centrál nem tagja a KESMA médiakonglomerátumnak. Varga üzletpolitikája óvatos, nem konfrontatív stílusú a kormánnyal szemben, viszont a szerkesztőségekben (pl. 24.hu) szabadabb a mozgástér.
A Fővárosi Főügyészség két- és fél év börtönbüntetést, pénzbüntetést és cégtől való eltiltást kért Varga Zoltánra, valamint társaira is hasonló jogkövetkezményeket indítványozott. A vád szerint Vargáék 459,3 millió Ft-ért adtak túl a Nógrádi Vegyipari Zrt. 99 %-át egy uniós támogatásból létrehozott alapból, holott a cég részvényeinek értéke 737 millió Ft volt – így 277,7 millió Ft kár keletkezett. Ez komoly fenyegetés a médiabirodalom e szelete ellen.
Az ATv (korábban Agro Tv) az ATv Zrt. és Broadcast Projekt Kft. tulajdonában van, és így a Hit Gyülekezete (Faith Church) többségi tulajdonlása alatt áll 2003 óta. Egyes elemzők szerint az ATv a Fidesz irányba tolódik el (ez a vitaműsorok szerkezetén egyre jobban látszik), és a független státusza veszélyben van. Feszültséget generál, hogy egyik oldalon találjuk a liberális, vitaközpontú műsorokat. Másik oldalon – elemzők szerint – pedig a vallási tulajdonlást és a politikai megegyezéseket a kormánnyal. A NER tehát az országos hatású balközép elnyelésére készül. „Orbán utasította Semjént, hogy az ATv és az ATv Spirit a nyár végére beolvadjon a NER médiába” – állította Palotás János a YouTube-csatornán. A 24.hu és az ATv elvesztése az ellenzéki szavazók tájékozódását nagyban gátolná a 2026-os választásokra.
Kis szigetekként, értelmiségi réteglapként találjuk ezen a ponton az írott sajtó ma más 10 ezer példányszám alatti újságjait (Élet és Irodalom – Irodalom Kft. és Magyar Narancs – Lapkiadó Kft.), amire az Orbán-kormány még nem vetett szemet.
Eddig eltüntetett és átszínezett
A Fidesz-KDNP eltüntette a Népszabadságot, a Figyelőt (a Mandiner nyelte el), a 168 Órát; felismerhetetlenné tette a sokáig a független sajtót vezető Origo-t; szétzilálta a Magyar Nemzetet (Bayer, Lánczi T., Szentesi Zöldi stb.) és méltatlanná tette korábbi hírnevéhez, amit ma a Magyar Hang (Dévényi, Lukács, Szerető stb.) képvisel inkább. A Fidesz-KDNP sajtóirányító politikai törekvéseiből két új pártlap született ezen közben a 2010 táján függetlenként indult Mandiner (ma Kacsoh, Kohán stb.) és 2013-ban az azóta is folytonosan kekeckedő Pesti Srácok (Huth, Stefka stb.). Mindkettő szolgálatot teljesít.
Mára a Magyar Demokrata (nem tagja a nagy szervezeteknek; Bencsik András igazgatása alá tartozik), Magyar Nemzet, Mandiner, Origo és Pesti Srácok ötös a kiegyénült Fidesz-KDNP pártsajtója. Egyedül a mérsékelten jobboldali, a tényeket tiszteletben tartó Index maradt csak újságként olvasható és népszerű, a többieket, mint pártkommünikét olvashatjuk. A Fidesz-KDNP média (a Magyar Demokrata kivételével) a Mészáros-birodalom része, s csak találgatni lehet, hogy ebben az embert próbáló munkában a második feleség (Várkonyi Andrea médiaszemélyiség – Szilvay Attila volt az első férj, és Bochkor Gábor, valamint Zsidró Tamás a közben lévő élettársak – részt vesz-e, vagy sem? Nem csodálható, hogy az orbáni sajtóhoz képest sokkal kiválóbb újságírókat felvonultató független – de kétségtelenül ellenzéki hangot megütő – médiával (24.hu, 444.hu, Átlátszó, Élet és Irodalom, HVG, Magyar Hang, Partizán stb.) szemben valóban esélytelen a kormányzati felhozatal, s ennek oka nem csupán a tartalom, hanem a magyar újságírói színvonalat tiszteletben nem tartó nyelvhasználat (ezért Semjén Zsolt katolikus vadász barátja Bayer Zsolt tesz igen sokat), az alapból jövő brosúra jelleg. Ezek a lapok nem felemelnek, hanem vállaltan a középszert célozzák meg, akik a címek és képek böngészésénél nem jutnak el a tartalomhoz és annak elemzéséhez. Ezt a felszínt a megyei sajtó kínálja a vidék Magyarországának. Mélységesen szomorú a megyei újságok színvonaltalansága, amely központilag válogatott és emésztett hírekre épül és mellé kis megyei színeseket terjeszt, ami értelmezésre nem alkalmas. Ennek oka, hogy a megyei napilapok túlnyomó többsége a KESMA (Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány) tulajdonában van. Ez az alapítvány 2018 végén jött létre, amikor több kormányközeli médiatulajdonos ingyenesen az alapítványba helyezte át a lapjait. Mediaworks Hungary Zrt. a KESMA zászlóshajó médiacége, amely a megyei lapokat kiadja, de minden kormánylap hozzátartozik. A KESMA tehát a kormányhoz közel álló médiabirodalom része. Felügyelő testületeiben zömében párttagok ülnek. A Szabad Pécs, nyugat.hu, Debreciner csak független regionális lap, amely tartalma eredeti és olvasható is. Az azért elképesztő, hogy a megyéknek (vidéki nagyvárosoknak) nincs igénye önálló, színvonalas megyei napilapra. Kétségtelen, hogy ezt a szerepet az internet jobban betölti ma.
A megyei napilapok politikai tartalma az Orbán-kormány alatt központilag készül. A központi szerkesztőség végzi a tartalomgyártást. A Mediaworks létrehozott egy Országos Lapigazgatóságot és Központi Szerkesztőséget (Central Newsroom). Ez a szervezet állítja elő az összes megyei lap közös országos és politikai tartalmát. A központi cikkek naponta szinkronizáltan jelennek meg mind a 19 megyei napilapban, gyakran szó szerint megegyező címmel és szöveggel.
Helyi rovatok (rövid színesek) részleges önállóságot biztosítanak. Minden megyei lapnál működik egy 3-10 fős szerkesztőség. Ők felelnek a helyi hírekért. Azonban a politikailag kényes vagy közérdeklődésre számot tartó cikkeknél központi jóváhagyást kell kérniük. Tematikus együttműködés heti rovatszinten valósul meg. Például, ha az egyik héten a tanárok fizetése a téma, minden megyei lap közöl egy helyi színest, de a keretszöveg, grafika, címlap központi sablon alapján készül. Gyakori jelenség, hogy a megyei lapok címlapjai teljesen azonosak (pl. egy miniszterelnöki interjú vagy kormányzati kampánycikk esetén). A címlapstruktúrát a Mediaworks vezetői határozzák meg – gyakran politikai vagy kommunikációs kampányhoz igazítva. Ez az egyik lényegi oka, hogy a vidéki élő lakosság nem ismeri kellően a valóban fontos tényeket és híreket. Nagyon komoly hasonlóság a Kádár-korabeli sajtóval. El sem tudom képzelni miként lehet röhögés nélkül egy ilyen kamuszerkesztőségbe sajtómunkásként magunkról fontoskodni, miközben a kotyogó és a napi like-penzum teljesítése (igazolni, hogy odafent a pártban jól tudják) van csak ránk bízva és azon túlmenően semmi egyéb. Ez szerintem nem újságírás, csak a szerkesztőség szundikálva őrzése.
(folytatása következik)
Darvas Béla
Előzmények: Alapítványok, gongók és szolgáltatók – No1 Ars gratia artis; No2 – Agitprop intézetek; No3 – Álcivilszervezetek; No4 – Piszkos 12
