2025 május 2-án a VálaszOnline felületén Lányi András “tollából” megjelent az “Ellopott ország” című esszé. Az esszé célja a társadalmi vita generálása és mivel jómagam a környezetvédelemmel foglalkozó 5. fejezet megírásában részt vettem, úgy gondoltam a fejezet egyes részeit megpróbálom részletesebben kifejteni. A táj visszaszerzése után, most az erdőkről írok.
Miért fontosak az erdők?
Az erdei ökoszisztémák a társadalom egészének javát és egészségét szolgálják. Segítenek az ellenálló képesség és az alkalmazkodóképesség biztosításában az éghajlat és a környezet változásával szemben. Amint azt az EU-s és a nemzeti biodiverzitási stratégia is elismeri, az erdők, különösen az öreg és érintetlen erdők értéke a faanyag és más termékek előállításánál sokkal nagyobb, mivel szén-dioxidot tárolnak; szabályozzák és megszűrik a vízellátást; szabályozzák a mikroklímát; élőhelyet biztosítanak számtalan fajnak, beleértve a beporzókat is; és rekreációs lehetőséget biztosítanak nekünk.
Tudományos bizonyítékok azt mutatják, hogy minél magasabb egy erdő természetessége, annál nagyobb a stabilitása, és a veszélyeztető tényezőkkel szembeni ellenálló képessége, valamint annál nagyobb az éghajlatváltozás mérséklésével kapcsolatos haszna és az alkalmazkodóképessége.
A természetszerű erdőkben él az őshonos hazai flóra kb. 45%-a, és a fauna jelentős része is. A magyarországi védett természeti területek kb. fele, a Natura 2000 területek kb. 45%-a erdő.
Milyen erdeink állapota EU-s és hazai szinten?
Az EU erdei rossz állapotban vannak. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) legutóbbi jelentése a természet állapotáról tartalmazza azt a sokkoló adatot, hogy a Natura 2000 hálózatban (amit az Európai Bizottság a világ legnagyobb védett területi hálózatának tekint) található erdőknek mindössze 14 százaléka van megfelelő természetvédelmi állapotban. Ugyanez a jelentés az erdőgazdálkodást nevezi meg az erdőkre leselkedő legnagyobb veszélynek.
Egy másik megdöbbentő adat a Forest Europe ötévente megjelenő, az európai erdők állapotával foglalkozó jelentésében szerepel: az európai erdők 33 százaléka egy fafajból áll! Ha alaposabban megnézzük a jelentést, még ennél is megdöbbentőbb, hogy az európai erdőkben mindössze 18 százalékban van több mint három fafaj, és mindössze 2,2 százalékuk tekinthető érintetlennek („undisturbed by man”).
A hazai helyzet még kétségbeejtőbb. Magyarországon az erdősültség aránya jelenleg mintegy 21%, ami az elmúlt években jelentősen nem változott (az erdősültség mértéke az országon belül természetesen jelentős eltéréseket mutat, a középhegységek és a Délnyugat-Dunántúl a leginkább erdősült területek, míg a síkvidékeken alacsony az erdők aránya). Az Agrárminisztérium 2023-as jelentése alapján Magyarországon az erdők természetessége nagyon alacsony. A közel kétmillió hektár „erdőként” nyilvántartott területből mindössze 355 hektár tekinthető természetesnek!
2024-ben a FERN szervezet által finanszírozott vizsgálat, különböző térbeli adatkészletek összekapcsolásával rámutatott Magyarország erdeinek kétségbeejtő állapotára. A rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy a lombkorona-veszteség tekintetében nincs jelentős eltérés az állami erdők között Natura 2000 védettségi státuszuk szerint. A Natura 2000 erdők évek óta szinte ugyanolyan ütemben fogynak, mint a hálózaton kívüli területek. Érdekes módon a húszméteres famagasság feletti védett erdőterületek lombkorona-vesztesége jelentősen nagyobb, mint a nem védett erdőké ugyanilyen körülmények között. A faállomány lombkorona-csökkenésének oka különböző tényezők (abiotikus, biotikus vagy antropogén) következménye lehet, mindazonáltal a Natura 2000-területek faállományának csökkenése ugyanolyan mértékű, mint a magyar állami tulajdonú erdők hálózaton kívüli részéé, ami nem állít ki megfelelő bizonyítványt a védett állami erdők kezelésével kapcsolatban.
Milyen veszélyek fenyegetik az erdőket?
A két legnagyobb veszély sajnos éppen az EU-s zöld átálláshoz kapcsolódó szabályozásokhoz kapcsolódik
1) az EU Megújuló Energia Irányelve, ami az elsődleges erdei biomasszát még mindig megújuló energia forrásnak tekinti; és
2) az EU Biogazdasági Stratégia, ami ugyan a gazdaság dekarbonizációjáról (szénmentesítéséről) beszél, de valójában csupán defosszilizációt (fosszilis anyagok visszaszorítása) jelent.
A JRC jelentése szerint a stratégia eredményeképpen 40-70% eltérés mutatkozik az elérhető biomassza és az igények között (itt fontos megjegyezni azt, hogy az EEA 2017 óta nem kapott hiteles adatokat a tagállamoktól az erdei faanyag kitermeléséről és felhasználásáról az úgynevezett erdei biomassza diagram frissítéséhez). A növekvő igények, ideértve az energetikai felhasználást is, hatalmas nyomást helyeznek az erdei ökoszisztémákra az EU-ban és hazánkban.
Magyarországon a kormány három éve átmeneti érvényű szabályozással könnyítette meg az ország védett erdeinek vágását, egy új javaslat civil szervezetek szerint azonban bebetonozná a vészhelyzeti rendelet intézkedéseit, sőt még rá is tenne egy lapáttal. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, a Magyar Természetvédők Szövetsége és a WWF Magyarország Alapítvány ezért a miniszterelnöknek és az érintett minisztereknek küldött levélben kérik a törvénymódosítás káros elemeinek, például a tarvágás lehetőségének bővítésének, visszavonását.
Röviden az erdei biomassza nem tekinthető megújuló erőforrásnak, hiszen az erdei ökoszisztömák megújulási ciklusa az emberi időléptéket messze meghaladja.
Mit kellene tenni?
A magyar kormány 2021-ben elkötelezte magát az EU 2030-ig tartó időszakra elfogadott Biodiverzitás Stratégiájában foglaltak mellett. A dokumentumban leírt vállalások közül több is foglalkozik az erdőkkel, azzal az általános céllal, hogy az erdők állapotát az EU-ban javítani lehessen. Mivel a hazai erdők 53% állami tulajdonban van, ezeken a területeken az állam jelentősebb szociális és gazdasági konfliktusok nélkül, könnyen teljesíteni tudná az EU-s vállalásait. Az állami erdészeti vállalatok jelenleg nem tudják garantálni a védett erdei élőhelyeken a természetvédelmi jó állapot elérését. Új megoldás kell, de ez nem a privatizáció vagy az állami erdőgazdaságok nonprofit státusza lehet.
A legfontosabb, hogy a védett erdők esetében a célokat és az ehhez kapcsolódó kezelési módszereket kell megváltoztatni. A legkézenfekvőbb az lenne, ha a védett erdőket természetvédelmi szervezetek, Nemzeti Park Igazgatóságok kezelnék, a természetvédelmi kezelési tervekben és a Natura 2000 fenntartási tervekben rögzített célok elérése érdekében.
A fokozott védelemmel kapcsolatos vállalásra utalva a hazai erdők legalább 15 százalékát fokozottan kell védeni, ahol az erdőgazdálkodást fel kell, hogy váltsa az érintetlen erdei ökoszisztémák helyreállítására való törekvés. Ez a cél a hazai nagy arányú állami tulajdon miatt egy egyszerű kormánydöntéssel elérhető úgy, hogy a szociális és gazdasági konfliktusok minimálisak lehetnek.
Mindenképpen el kell azt is érni, hogy a Natura 2000 hálózathoz tartozó erdők esetében ne tekintsék az erdőtervet elegendőnek ahhoz, hogy fakitermelést engedélyezzenek. Az élőhelyvédelmi direktíva alapján az engedélyezést meg kellene előznie egy értékelésnek, amivel bizonyítani lehetne, hogy a természetvédelmi céloknak megfelel a tervezett erdőgazdálkodási mód.
Programot kell kidolgozni a monokultúrás faültetvények felszámolására. Az országos jelentőségű védett területeken és a Natura 2000 területeken a tarvágásos gazdálkodással fel kell hagyni, az csak a monokultúrás faültetvények felszámolásához kapcsolódóan maradhat gyakorlat a hazai védett erdőkben.
A magyar kormánynak minden lehetséges lépést meg kell tennie az Európai Unió Tanácsában egy erős EU-s erdőmonitoring törvény megalkotása érdekében, amelynek garantálnia kell az erdőkkel kapcsolatos információk átláthatóságát, különösen az állami erdőkben. Be kell vonni új indikátorokat az erdők állapotáról szóló jelentésekbe (ehhez szolgálhat jó példaként a részben magyar kutatók által koordinált EU Cost-projekt, a Bottoms-up). Új műholdas módszereket is igénybe kell venni a monitoring adatok javításába. Ezek könnyen automatizálhatók, és arra is alkalmasak lehetnek, hogy az illegális fakitermeléseket – amelyek sajnos még mindig jelen vannak az EU-ban – visszaszorítsák.
Ha a fenti változások nem történnek meg, akkor a jelenlegi EU-s biogazdasági célok mellett a magyar erdők állapota a tendenciák alapján várhatóan tovább romlik, és nem sikerül teljesíteni sem a biodiverzitási, sem a klímacéljainkat 2030-ra.
Természetesen közgazdasági változásokra is szükség van. A fakitermelés előtérbe helyezése negatív következményekkel jár az erdők által nyújtott összes többi szolgáltatásra nézve. Ez azért lehetséges, mert az erdei ökoszisztéma-szolgáltatások – a faanyagon kívül – pénzügyi értékét nem értékelik, és ezért nem képezik részét semmilyen gazdasági számításnak. Nem veszik figyelembe a társadalom számára jelentett többszörös értéküket, beleértve a gazdasági és pénzügyi értékeket is. A fenti intézkedésekre nagy valószínűséggel újabb forrásokat is lehetne előteremteni, ha végre az EU-s forrásokat felszabadítják hazánknak, illetve amennyiben a biomassza égető erőművek állami támogatását leállítjuk.
Végül szeretném megjegyezni, hogy társadalmi szinten elkezdődött a változás és egyre többen vannak azok, akik szerint az állami erdő a lakosságot és nem a kezelőit szolgálja. Az Erdőszeretet közösség például petíciót indított amit már több mint 16000 ember írt alá, és látványos akciót (erdőfekvés) szervezett 2025. május 11-én. A széles társadalmi támogatás a fent javasolt változásokhoz rendelkezésre áll.
