Március 21-én az Erdők Nemzetközi Napján több hír is foglalkozott azzal, hogy Európa és így hazánk erdei komoly veszélyben vannak. Bár a média gyakran beszámol az erdőirtásról – különösen a trópusi esőerdők teljes kiirtásáról -, egy másik sokkal kevésbé látványos fenyegetés ugyanolyan pusztító erejű: az erdők degradációja, természetességük csökkenése. Az erdőket az egész EU-ban meggyengíti a kereskedelmi célú fakitermelés, a tüzelőanyag-kitermelés és a helytelen gazdálkodás, ami csökkenti a szén-dioxid tárolására, a biológiai sokféleség védelmére és a létfontosságú ökoszisztéma-szolgáltatások biztosítására való képességüket.

2024 végén az Európai Unió döntéshozói az egyértelmű tudományos bizonyítékok ellenére úgy döntött, hogy késlelteti az erdőirtásra vonatkozó kritikus fontosságú szabályozás (az un. EU Deforestration Regulation, EUDR) bevezetését. Jelenleg úgy tűnik a halasztás csak egy év lesz, de kérdéses, hogy a háttérben nem folynak-e újabb az ipari erdőgazdálkodás szereplői által kezdeményezett tárgyalások.

Mit ígértek politikai vezetőink Glasgow-ban

Az erdőkről és a földhasználatról szóló glasgow-i nyilatkozat hangsúlyozta, hogy az erdők védelmére sürgősen szükség van a Párizsi Megállapodásban megfogalmazott éghajlati célok és a tágabb fenntarthatósági célok elérése érdekében. A több mint 140 ország – köztük Magyarország – vezetői vállalták, hogy 2030-ig megállítják az erdők pusztítását és visszafordítják a szárazföldi élőhelyek degradációját.

A nyilatkozathoz kapcsolódó egyik legfontosabb uniós jogszabály az erdőirtásról szóló uniós rendelet (EUDR). Ahelyett azonban, hogy sürgősen lépett volna előre, az EU 2025. december 30-ra halasztotta a rendelet végrehajtását – egy évvel későbbre, mint eredetileg tervezték. Ha komolyan gondoljuk az éghajlatváltozás kezelését és a természet védelmét, akkor most kell cselekednünk – nem pedig 2026-ban.

Erdőirtás vs. erdőpusztulás – Miért fontos mindkettő?

A közvélemény, talán a fokozott média figyelem miatt, elsősorban az erdőirtásra összpontosít, ami az erdei élőhelyek teljes kiirtását jelenti a települések terjeszkedése, az infrastruktúra, a bányászat vagy – leggyakrabban – a mezőgazdaság érdekében. Az erdei élőhelyek degradációja, leromlása – a természetesség csökkenése – azonban hasonlóan pusztító hatású.

Statisztikailag ez is erdő. forrás: Kun Zoltán

Degradáció akkor következik be, amikor az emberi tevékenységek közvetlenül, vagy a természetes zavaró hatások (erdőtűz, rovarkárosítások) felerősítése révén közvetve jelentősen károsítják az erdő szerkezetét, fajösszetételét vagy ökoszisztéma működését. A leromlás gyengíti az erdő képességét a biológiai sokféleség fenntartása, a szén elnyelése és tárolása, a tiszta levegő és víz biztosítása területén. Európában az erdőket nem tömegesen irtják ki, de könyörtelenül degradálják őket az alábbi okok miatt :

  • Kereskedelmi célú fakitermelés a növekvő ipari faanyag (biogazdaság) igény miatt
  • Elsődleges erdei biomassza kitermelés az energia igények kielégítése érdekében

Bár a leromlott állapotú erdők statisztikai értelemben megmaradnak erdőnek, ökoszisztéma szolgáltatásuk mértéke azonban jelentősen csökken.

Miért hiba az erdőirtásról szóló uniós rendelet késlekedése?

A tudósok, a környezetvédelmi csoportok és a nyilvánosság tiltakozása ellenére az EU elhalasztotta ennek a kulcsfontosságú rendeletnek a végrehajtását. Miért olyan veszélyes ez? Mert a bizonyítékok azt mutatják, hogy az európai erdők már most is komolyan leromlottak, ami nagyrészt az EU biogazdasági stratégiája (Bioeconomy Strategy) és a megújuló energiaforrásokról szóló irányelv (Renewable Energy Directive, RED) által felfokozott fakeresletnek tudható be.

Sajnos gyakran találkozhatunk ezzel a képpel Magyarországon. forrás: Kun Zoltán

A World Resources Institute szerint legalább három fő jele van annak, hogy az erdőállomány romlása egyre súlyosbodik az EU-ban:

    • A magas fák és az idős erdők elvesztése.
    • Az éghajlatváltozás és a rossz erdőgazdálkodás miatt gyakoribbá váló erdőtüzek és rovarkártevékenységek.
    • A védett területeken, például a Natura 2000 területeken belül a fafajok állományának leromlása majdnem ugyanolyan ütemben zajlik, mint a nem védett területeken, amint azt egy Magyarországról szóló jelentés kimutatta.

Mit kell most tenni?

    • Mindenekelőtt az EU-nak fel kell hagynia azzal a téves elképzeléssel, hogy a biogazdaságot az erdőkből származó fával lehet elősegíteni és fenntartani. Ahhoz, hogy valóban megállítsuk az erdők pusztulását, azonnal meg kell tennünk a következő lépéseket:
    • Drasztikusan csökkenteni kell az erdők biomassza-tüzelőanyagként történő kitermelését.
    • El kell vetni azt a hibás elképzelést, hogy a „fenntarthatóság” egyenlő a szén-dioxid-semleges bioenergiával. Ezt az elképzelés tudományosan is többször cáfolták.
    • A tagállamoknak meg kell szüntetni az elsődleges erdei biomassza, mint tüzelőanyag importját, különösen az EU-n kívüli országokból, mivel ez pusztítja az erdőket és fenntartja a „szén-dioxid-mentes” biomassza mítoszát.

Nincs több kifogás – most van itt az ideje cselekedni

A fakitermelés kiterjesztése a biogazdaság ürügyén nem segít az éghajlaton. Bár a kitermelt fatermékek tárolnak némi szenet, a nettó eredmény általában az erdőkből származó szénveszteség (ezt közérthetően magyarázza el ez a videó). A fosszilis tüzelőanyagok helyettesítésére az erdőkre támaszkodni hibás stratégia, mivel ez aláássa az erdei ökoszisztémák helyreállítására és védelmére irányuló erőfeszítéseket.Az EU-nak, a tagállamoknak, az ágazati vezetőknek, az erdészeti hatóságoknak és az ipari szereplőknek fel kell készülniük a rendelet 2026-ban esedékes teljes körű végrehajtására – és biztosítaniuk kell annak hatékony végrehajtását. Minél tovább várunk, annál nagyobb kár keletkezik. Itt az ideje, hogy most cselekedjünk – mielőtt túl késő lenne.

Az erdeink nem várhatnak tovább!