Egy lelkes LMP vezető mondta nekem, hogy ne beszéljünk már az LMP-ről, hiszen kimúlt; béke poraira. Ugyanilyen okból felejtsük el Ungár Pétert. Hajlok rá, csakhogy nem így kell, hogy működjön a tényekkel szembenéző politikatörténet. Reményeim szerint lesz jövő, és akkor a tanulságok ebből a siralmas bukásból lényegesek lesznek. Elkerülhető lesz az, ami most történt. Nem a zöld politika halott, hanem csak annak magyar változatai és ez az amiért nem hagy nyugodni ennek a pártnak a sorsa, amiről sokat írtam és kérdeztem a vezetőit: Schiffer Andrást, Sallai R. Benedeket, Schmuck Erzsébetet, Jávor Benedeket, Tordai Bencét, vagy beszélgettem Illés Zoltánnal, Lányi Andrással (nagyon régen), Tetlák Örssel és Csárdi Antallal.
(forrás)
Az egyik dolog, ami régóta foglalkoztat az a környezeti ügyek mentén való szakpolitika. Ennek zöld változata az, amit a Fidesz liberálisból konzervatívba való metamorfózisa során paradox módon porig rombolt, minisztériumát diszpergálta a mezőgazdasági ügyekben, illetve annál is tovább. Fazekas Sándor (Illés Zoltán törekvése alatta légiesült) és Nagy István voltak az eszközei ennek a leépítésnek. Gondolom pártjuk ezért választotta éppen őket, akik kiváló pártkatonák, veszik a lapot, amit mások osztanak. Kétségtelen, hogy az LMP által elnökölt (Jávor Benedek → Sallai R. Benedek → Schmuck Erzsébet → Keresztes L. Lóránt) Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottság elvileg tehetett volna a súlytalanná válás ellen, ha a többségben lévő Fidesz-KDNP tagok nem akadályoznak meg minden észszerű lépést és tárgyalást. Az LMP így Schiffer után mellékszereplővé vált (a panaszkodás és belső botrányok bizony nem elégségesek!), a Fidesz-KDNP a demokrácia minimumára is fittyet hányva eltüntette előle a távlatot.
Van annak súlyos következménye, ha egy pártot nem azok irányítanak, akik a tényeket észlelik és meg is értik. A természet- és környezetvédelem környezetkémiai, ökotoxikológiai és ökológiai ismereteken alapul, vagyis tudományos ismeretanyaga súlyos, komoly erőfeszítéssel elsajátítható. Nem elég hozzá, ha már egyszer sátoroztunk.
A környezettudományok ügyeit a civilszervezetek fordítják le a köznyelvre, de nem léphetnek a szakemberek helyébe. Márpedig nálunk szociológusok (Karácsony Gergely), politológusok (Demeter Márta, Kendernay János, Kanász-Nagy Márton), filozófusok (Lányi András), közgazdászok (Szél Bernadett, Schmuck Erzsébet), politikai utazók (Hadházy Ákos, Ungár Péter) és jogászok (Schiffer András, Tordai Bence) ragadták meg a vezetői szerepet és tették a környezetpolitikát hiteltelenné. Választási eredményeik mutatják ezt.
Schiffer volt számomra az egyetlen felkészült politikai szereplő, a többiek csak a magántáncos besorolásig vitték. Bárhogyan is nézem az LMP mindvégig mozgalmi alapú képződmény maradt, megelégedett a civilszervezeti tudással és nem épült köréje hiteles szakmai tanácsadó-testület. A civil sóhajok szintjét foglalta el, tovább nálunk sohasem jutott. A Párbeszéd, mint önálló entitás meg sem történt (ezért nem sorolom a virtuális vezetőit), és működésük a főpolgármesteri székig és a bicikliutak szélesítéséig terjedt csupán, no meg a nyugdíjasok és kutyák rémeire a jártán közlekedő elektromos rollerek pártfogolására.
Hovatovább az az érzésem, hogy az LMP vezetői nem beszéltek őszintén egymással. Mindenki azt csinált, amit akart. Akkor érthető már, hogy Schmuck Erzsébet, mint társelnök azon csodálkozik, hogy az általa vezetett pártnak jobb oldali jelöltje van. A jelöltet Ungár Péter szerezte és támogatja. Keresztes L. Lóránt sem érti, hogy ez miként történt meg. Csárdi Antal utólag kezd nyomozni és talál is valamit. Úgy tűnik mindent csak Kanász-Nagy tudott és helyeselt, míg a többiek cammogtak az események után. Ez így nem éppen egy ma életrevaló elnökségnek tűnik. Mintha itt elaludt volna itt a gyertya.
(forrás)
Schiffer után az LMP nyilvánvalóan összezavarodott. Vezetői nagyon ambiciózusok voltak ugyan, de nem a pártépítésben, hanem saját egójuk tupírozásában. A Párbeszéd mindig is légüres-térben mozgott. Szellempárt. Önálló szavazói sohasem voltak. Ahogyan az LMP (Ungár Péter és úgy tűnik a későn eszmélő elnökség) nyíltan ellene fordult és a főpolgármesteri hivatalt megcélozta egy Fidesz-KDNP versenyzővel (Vitézy Dávid) mindjárt kiment alóla a szék és kiderült, hogy Karácsonynak nyomasztó ellenzékben kellene kormányozni a fővárost. A helyzete reménytelennek látszik, csak abban bizakodhat, hogy a Tisza párt jelöltjei hol ide, hol oda csapódnak majd. Még azt is megvétózzák másodjára, amit egyszer már támogattak. Megbénítják azért a főváros vezetését, és akkor jöhet a Fidesz-KDNP formálisan, az LMP-én keresztüli titkos jelölje Vitézy úr, akire most utólag csodálkozik rá az LMP egyik-másik prominense, mint a Fidesz-KDNP jelöltjére (is). Esetleg fordítva. Csárdi Antal erről nyilatkozott. Én azt gondolom, hogy nincs okom a szavában kételkedni, hiszen enélkül is a Szentkirályi Alexandrára (a hadügyminiszter cserfes felesége) épített ügyetlen színjáték világossá tette, hogy előzetes egyeztetés és számolgatás történt. Mindegy, hogy maradt-e nyoma vagy sem (Csárdi azt mondja utólag, hogy látta). Adva van egy nyílt állítás, és láthatók a fejlemények. Mi a közkételkedés alapja? Milyen bizonyítékokra van szükség, Csücske? A városért politizáló Podmaniczky Mozgalom (az LMP hamvaiból épülő törpe főnixmadár) tényleg együttműködőnek bizonyul Budapestért, vagy csak a hozadékot számolgató politikai versenyző. Szerintem egyszerűen a Fidesz-KDNP picsi-pacsijának része. A fővárosban történt meg erre az egyértelmű bizonyíték. Hinni kellene az érzékelhető tényekben!
Darvas Béla
